"1956-ban, a forradalom viharos időszakában, napokon át szívvel-lélekkel mesélt a gyerekeknek, hogy ne érezzék a félelmet" - szívszorító részletek derültek ki Antal Imréről | BorsOnline
Nincs olyan ember, aki ne szerette volna a legendás tévést.
Antal Imre, az Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, egy igazi sokoldalú tehetség, aki a televízió világában is otthonosan mozog. Színészi képességeivel és humorával sokak szívét elnyerte, mindemellett érdemes művészként is elismert. A Magyar Televízió örökös tagjaként számos emlékezetes pillanatot szerzett a nézőknek. Ha a jelzőket vesszük sorra, Antal Imre egy igazi művész, aki több műfajban is otthon van, és aki folyamatosan színesíti a magyar kulturális életet.
Az ország egyik legikonikusabb tévés személyisége még szüleivel költözött 17 éves korában Hódmezővásárhelyről Budapestre, hogy zeneiskolába járhasson. Antal Imréről először mindenkinek a Szeszélyes évszakok jut eszébe. Poénjain több generáció nőtt fel. Azonban volt még egy másik otthona is, a háza aljában működő Piroska vendéglő, ami egyben a dolgozószobája és az étkezője is volt a művésznek. A személyzet pedig a családja - írja cikkében a Metropol.
A "Tanár urat" mindenki nagyra becsülte, de édesanyja elvesztése után a művész szívében mély magány költözött. Pedig a jóságos figura, aki mindig segített, sosem hagyta cserben a tehetségeket. Minden alkalmat megragadott, hogy ingyenes szemináriumokat tartson feltörekvő művészeknek és humoristáknak, mindezt a kultikus étterem hármas asztalánál, ami örökre az ő szentélyévé vált. Az asztal körül mindig pezsgő élet zajlott, de a Tanár úr magányos pillantása elárulta, hogy a szívében egyedül maradt.
Már 17 éve, hogy Imruskája végleg távozott, és azóta egy pótolhatatlan űr tátong a szívünkben. A legendás házban szinte minden lakás új gazdára talált, mégis, a mai napig élnek közöttünk olyan lakók, akiknek fel-felidéződik róla egy-egy kedves emlék, mint egy elfeledett dallam, amely időről időre visszatér, hogy felmelegítse a lelkünket.
Köteles Ernő, a ház gondnoka, évtizedek óta figyelemmel kísérte Antal Imre életét és munkásságát. Emlékei között a művészúr karaktere különleges fényben ragyogott, és így idézte fel a közös pillanatokat:
