7 lenyűgöző filmadaptáció, amelyek radikálisan megváltoztatták az eredeti könyvek befejezését 1. **A nagy Gatsby** (2013) - Baz Luhrmann színes és látványos feldolgozása a klasszikus regénynek nem csupán a történetet, hanem a végkimenetelt is újraértelme
Egy régi közhely szerint csak a rossz könyvekből lehet jó filmet készíteni - bár erre már többször rácáfolt az élet, kétségtelen, egy jó adaptáció úgy viszi vászonra a történetet, hogy valami egészen új élményt (is) kapunk, ami túlmutat az eredeti regényen vagy novellán. Aztán van olyan is, hogy a forgatókönyv kijavítja az eredeti mű hibáit, így sokkal jobb lesz a végeredmény. Íme hét filmadaptáció, ami megváltoztatta az alapul vett mű végét - és milyen jól tette!
Az egyik legmeghökkentőbb és legemlékezetesebb befejezés, amely valaha készült, teljesen hiányzik az eredeti könyvből, habár ott is található egy meglepetés a történet végén. Pierre Boulle 1963-as regénye, amelyben a gazdag házaspár, Jinn és Phyllis az űrben kalandozik, egy palackba zárt kéziratot talál, amelyet lefordítanak. Ez a szöveg egy űrkutató élményeit meséli el, aki egy idegen bolygón kényszerleszállást hajt végre, ahol az emberek primitív, beszédképtelen lényekké váltak, míg a fejlettebb majmok uralkodnak felettük. A könyv végén kiderül, hogy Jinn és Phyllis valójában csimpánzok, akik az egész történetet csupán fikciónak tartják. Ez a fordulat nem elhanyagolható, de a film befejezése sokkal drámaibb: amikor George Taylor (Charlton Heston) rábukkan a tengerparton az ikonikus Szabadság-szoborra, rájön, hogy nem egy idegen bolygón, a "majmok bolygóján" tartózkodik, hanem a Földön. A térbeli utazás helyett az időben utaztak, és a jövőbe érkeztek, ahol az emberiség önmaga pusztulásával néz szembe. Ez a felejthetetlen és erőteljes végkifejlet annyira hatásos lett, hogy azóta négy film is készült az előzmények feldolgozására.
Francis Ford Coppola mesterműve, a Keresztapa, a filmtörténet egyik legkiemelkedőbb alkotásának számít, amely új dimenziókat nyitott meg a gengszterfilmek világában. A film alapját képező Mario Puzo 1969-es regényéhez hű marad, ám a befejezése merőben eltér a könyvétől. Míg a regényben Kay elfogadja férje, Michael Corleone új szerepét, és imádkozni indul a templomba a lelki üdvössége érdekében, a film egy sokkal drámaibb és zártabb végkifejletet kínál. A filmben Kay (Diane Keaton) kívülről figyeli Michaelt (Al Pacino), amint az irodájában több befolyásos gengszter társaságában fogadja el a Don Corleone címét. A jelenetben a gengszterek hódolattal csókolják meg Michael gyűrűjét, ezzel megpecsételve Michael sorsát és egyúttal Kayét is. A nézők és Kay számára is világossá válik, hogy Michael New York legnagyobb maffiavezérévé lépett elő. Ekkor egy gengszter becsukja az ajtót Kay előtt, aki könnyekkel a szemében, tehetetlenül marad kívül, kizárva a férje által képviselt sötét világba. Ez a jelenet a filmművészet egyik legmeghatározóbb és legfélelmetesebb befejezésévé válik, amely örökre bevésődött a nézők emlékezetébe.
Steven Spielberg kultikus horrorfilmjét még az is ismeri, aki nem látta: a turistákat rettegésben tartó nagy fehér cápa olyan mélyen berágta magát a popkultúrába, hogy lehetetlen nem találkozni vele. Akárcsak azzal a mondattal, hogy
"Ehhez egy nagyobb hajó kéne!"
Egy szedett-vedett csapat vállalkozik arra, hogy levadássza a cápát: a helyi rendőrfőnök, Martin Brody (Roy Scheider), egy tengerbiológus, Matt Hooper (Richard Dreyfuss) és egy különc cápavadász, Quint (Robert Shaw). A film Peter Benchley 1974-es regénye alapján készült, és több dologban is eltér a filmtől. Ezek közöl az egyik legjelentősebb, hogy eredetileg a cápa megöli Hoopert a víz alatti ketrecben, a filmben viszont túléli a támadást. A másik fontos változás a történet lezárása, mivel a regényben a cápa nem kap epikus halált, simán kivérzik a szigonyoktól - a filmben meg ugye felrobban, ami azért jóval látványosabb és emlékezetesebb.
Két remek művész, Stephen King és Stanley Kubrick találkozásából született meg minden idők egyik leghátborzongatóbb kísértetházas horrorja. Ez így nagyon szépen hangzik, csak épp nem egészen igaz:
A ragyogás könyvverziójában Jack Torrance visszanyeri az uralmát a Szépkilátás Hotel szellemei által megszállt teste és tudata felett, és megmenti a fiát, majd végez magával: egy kalapáccsal szétveri a saját fejét. Ám a szellemek újból irányításuk alá veszik a holttestét, és folytatják a vadászatot Jack családja után. Ennek aztán a hotel kazánja vet véget, ami felrobban, megsemmisítve ezzel az épületet és kísérteteket is. A regény a következő nyáron ér véget, amikor a Jack családja és a hotel séfje, Hallorann találkoznak - egy meglepő happy end Stephen Kingtől! Kubrick nem volt ilyen derűlátó: nem csak Hallorannt (Scatman Crothers) nyírta ki, de Jack (Jack Nicholson) sem kapta meg a feloldozást, halálra fagyott, miközben a családjára vadászott a sövénylabirintusban. Bár Jack fia és felesége megmenekülnek, maga a szálloda is, az összes kísértetével együtt. De nem is emiatt érdemel szót ez a lezárás, hanem, ami ezután jön: Kubrick zárójelenete ugyanis nem a következő nyáron játszódik, hanem a hotelben, ahol a kamera ráközelít egy 1921-es szilveszteri fotóra, aminek előterében ott van Jack - ez aztán jó pár megválaszolatlan kérdést vet fel.
Minden idők legemlékezetesebb dinoszauruszos katasztrófafilmjét Steven Spielberg rendezte, Michael Crichton 1990-es regénye nyomán. Az alapmű sokkal sötétebb tónusú, mint a vásznon megjelenő változat: a könyvben Ian Malcolm és John Hammond végül életüket vesztik, a szigetet pedig napalmmal bombázzák le. Bár egy rejtett utalás szerint néhány dinoszaurusz talán mégis túlélte a katasztrófát. Ezzel szemben a filmben Malcolm (Jeff Goldblum) és Hammond (Richard Attenborough) megússzák a végzetet, és a szigetet sem pusztítják el teljesen; csupán menekülnek, míg a sorsára hagyják a helyet és lakóit.
A génekkel kísérletező milliárdosok számára a boldog befejezés nem része sem a regényeknek, sem a mozifilmeknek.
Robert Zemeckis filmje a kilencvenes évek ikonjává vált, és azóta is sokak szívét meghódította. A történet középpontjában egy jószívű, ámde kissé naiv férfi áll, aki a huszadik századi amerikai történelem legfontosabb eseményeinél mindig ott van. Tom Hanks valószínűleg pályafutása legemlékezetesebb alakítását nyújtja a főszerepben, a film pedig egy olyan lezárást kínál, amely egyszerre fájdalmas és felemelő: Forrest újra találkozik élete nagy szerelmével, Jennyvel (Robin Wright), és kiderül, hogy közös fiuk van. Odaadó apaként és férjként éli tovább az életét, egészen addig, míg Jenny korai halála meg nem történt. Ezt követően önállóan neveli a fiukat. A film Winston Groom 1986-os regénye alapján készült, és meglepő módon a könyv vége egészen más irányt vesz! Ott, miután Forrest újra találkozik Jennyvel és megtudja, hogy van egy közös gyermekük, azt is felfedezi, hogy a lány már férjhez ment. Erre Forrest úgy dönt, hogy nem lép be az életükbe, inkább Dan hadnaggyal és az orangutánjával, Sue-val New Orleansba költözik. Ezt a szokatlan fordulatot valószínűleg nem minden néző fogadta volna el könnyen.
Stephen King neve nem véletlenül bukkant fel kétszer a listán: írói munkássága gyakran kap kritikát a történetei lezárásának hiányosságai miatt. King mindig is híres volt öniróniájáról, amit a 2019-es Az - Második fejezet című filmben is megcsillogtatott, amikor zsémbes boltos karaktereként éppen ezt a hibát rója fel egy könyvét olvasó szereplőnek. Frank Darabont, a Remény rabjai rendezője, szintén King novellájából készített filmet, amely a Csontkollekció című kötetben található, és amelyben szerepel A majom is, amelynek filmadaptációja már a küszöbön áll. A film középpontjában David (akit Thomas Jane alakít) és fia áll, akik egy élelmiszerboltban rekednek, miközben a városukat egy titokzatos köd borítja el, tele gyilkos szörnyekkel. A novella végén David és néhány túlélő végre kijut a boltból, és elindulnak a ködbe, amikor rádiójelet fogadnak, amely túlélőkről számol be. King nem írta meg, mi történik velük ezután, de a lezárás reménnyel teli. Ezzel szemben Darabont filmje drámai módon más irányt vesz: David, miután megbizonyosodik arról, hogy a világnak vége, és csak a köd és a benne rejlő lények maradtak, végzetes döntést hoz, és pisztolyával végez a többiekkel, köztük saját fiával is. Amikor már úgy tűnik, hogy minden reménytelen, a katonaság érkezik, hogy közölje, a veszély elhárult. David összeomlik, amikor rájön, hogy csak pár percet kellett volna várnia, mielőtt meghúzza a ravaszt. King maga is elmondta, hogy Darabont befejezése jobban tetszik neki, mint az általa írt verzió.
