Könyvelő 2.: A számok mestere a négyzeten A könyvelői világ nem csupán a papírok és számok tengerében való eligibilis navigálásról szól, hanem egy különleges művészetről is, ahol a precizitás és a kreativitás találkozik. A "Könyvelő 2.: A számok mestere
Amikor újra megtekintettem az előző filmet, ami egy igazán szórakoztató és emlékezetes akciómozi, még csak nem is sejtettem, hogy 8 év elteltével egy folytatás képes lesz felülmúlni azt. Gavin O'Connor, hosszú idő után, végre előállt ezzel a folytatással. Az új rész nemcsak számos váratlan fordulatot tartogatott, hanem az egész alkotás is igazi meglepetésként hatott.
A történet visszautal a korábbi részek karaktereire, és néhányan meglepően rövid időre bukkannak fel, míg mások jóval hosszabb ideig maradnak a színen. Ben Affleck, aki Christian Wolff szerepét alakítja, továbbra is titokzatos életet él, de a megjelenése jelentős változáson ment keresztül. Az idő nem látszik meg rajta, de az arca sokkal keskenyebb lett az elmúlt nyolc év alatt. Szinte fiatalabbnak tűnik, és láthatóan leadott néhány kilót, bár szerintem a "dúsabb" Ben jobban illett a karakterhez. Az elején egy meglepően szórakoztató jelenettel indít, amit inkább egy vígjátékban tudnék elképzelni, de ezt mindenki értékelheti a saját módján! A film több mint két órás játékidővel bír, tele érdekes töltelékjelenetekkel, de ennek ellenére nem unatkoztam, és egyszer sem néztem az időt.
Egy igazi meglepetést hozott számomra Jon Bernthal karaktere, Braxton, hiszen sokkal hangsúlyosabb szerepet kapott, mint vártam. A testvérek közötti kapcsolat mélysége, amelyben Bernthal kiemelkedően teljesít, sokkal inkább a középpontba került, mint a főszereplő könyvelő. Ez a dinamika pedig nemhogy zavaró lett volna, hanem kifejezetten vonzóvá tette a történetet.
A humorfaktor több volt, mint amennyi szükséges egy ilyen filmben. Néha kellemes, néha már kínosan erőltetett, de a minőségen nem tudtak rontani vele. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor kiderült, hogy a rejtélyes "robot női hang", aki mindig ott van segítségül Wolffnak, kicsoda valójában, és a meghekkelős jelenetek már szinte ijesztően komolynak tűntek, pedig van manapság realitása.
Cynthia Addai-Robinson (Medina ügynök) mint szintén visszatérő főszereplő is több figyelmet kapott ebben a részben, aki többször hezitál, hogy most a jó oldalon áll vagy sem. Beszéljünk az ellenségről is! A nyitójelenet már bemutatja egy részüket, akik nem tudjuk, hogy kik pontosan, és mi a szándékuk háttere, de ezzel kezdődik az a kirakós, amire az egész cselekmény épül.
Végre egy olyan akciófilm, ami nem a megszokott kliséket pörgeti, ahol a keleti szláv bűnözőkkel kell szembenézni, hanem inkább mexikói bűnözők dominálnak a történetben. A film hangulata kicsit a Sicario-sorozatra emlékeztetett, ami a feszültség és a dráma terén is hasonló élményt nyújtott. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam, az a spanyol párbeszédek feliratozása, mivel így néhány beszélgetés értelmezése nehézkesebbé vált.
Sikerült az oknyomozós szálból a végére összehozni egy mentőakciót, amellyel megkoronázták a sztorit. A fináléba még belefért egy kis érzékenyítés, egy kis cukiskodás. Azon ritka filmek egyike, amikor a folytatás jobb, mint az előző rész. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a mostani Statham-filmek, és ez a végénél látható lövöldözős jelenetnek köszönhető, amibe jól láthatóan beleadtak apait-anyait.
