A kormányzati döntéshozatal körüli ingadozások és kétségek
Manapság más Orbán Viktort látunk, mint aki a 2015. szeptember 21-i Országgyűlés ülésén magabiztosan és logikusan fejtette ki a kormány álláspontját a migrációval és a menekültkérdéssel kapcsolatban. Akkoriban a fejében világosan kirajzolódott a téma, ami hozzájárult a Fidesz-KDNP 2018-as választási sikeréhez – nyilvánvalóan nem elhanyagolva az ellenzék gyenge teljesítményét és a növekvő életszínvonal pozitív hatását sem.
Nem kedvező jel a kormányfő számára, hogy az utóbbi hetekben a médiaszereplései során az apja birtokának, a hatvanpusztainak ügyében kellett magyarázkodnia. Ráadásul még a "léteznek-e zebrák vagy sem" vitájába is belemerült, valamint azt is kénytelen volt tisztázni, hogy valóban létezett-e olyan földsánc, amely eltakarta a birtok látványát, ahogyan azt Hadházy Ákos ellenzéki képviselő bemutatta. Eddig inkább arra voltunk szokva, hogy a kormányfő a stratégiai, nagy horderejű kérdésekkel foglalkozik, de a kommunikációs helyzet megváltozása - vagyis a Tisza Párt online térben való megerősödése - arra késztette a vezetést, hogy ne csak a digitális polgári körök létrehozásának szükségességét ismerje fel, hanem a politikai vádakra is reagáljon. Ennek az új megközelítésnek azonban van egy árnyoldala: a cáfolatok sorozata könnyen ellencáfolatokhoz vezethet. Hadházy például videóban bizonyította, hogy a szóban forgó földsánc valóban létezik. Egyik nap zebrákkal, másik nap földsáncokkal, néhány hét múlva pedig a Trump-Putyin-találkozó dicséretével találkozhatunk a kormányfő közléseiben. A témák közötti szintkülönbség annyira éles, hogy az ember szinte elbizonytalanodik. Emlékezzünk vissza a 2010-es évek második felére, amikor Magyarországon még érdemi gazdasági növekedés volt: akkor a miniszterelnök nem foglalkozott a mindennapi apróságokkal.
