A Menczer-performansz morális megközelítése nem feltétlenül indokolt.

A magyar értelmiség és a politikai elemzők már jó ideje elég nevetségesen festenek a Fidesz kommunikációs csapatának szemében. Orbán Viktor politikáját szinte kivétel nélkül történelmi és erkölcsi dimenziókból értékelik, és megdöbbenve figyelik az eseményeket. Tény, hogy van mitől megdöbbenni mindkét nézőpontból. Az értelmiségi kritika, ahogy azt a Fidesz tagjai látják, azonban nem állítja meg Orbánt abban, hogy rendre megnyerje a választásokat, és dominálja az ország politikai életét. A Menczer-performansz kapcsán ez a jelenség még nyilvánvalóbbá válik. A Fidesz valójában rendkívül hatékony kommunikációs eszközt talált Magyar Péterrel szemben, és cseppet sem érdekli őket az ellenzéki értelmiség erkölcsi kifogása.

A magyar értelmiség számára megdöbbentő élmény volt a Menczer-alakítás. Az esemény visszarepített bennünket a 30-as évek sötét időszakába, a fasizmus hajnalához és a Fidesz legmélyebb erkölcsi mélységeihez, ahol a politikai terror kezdetét is megéltük. Hányszor tapasztaltuk már az elmúlt másfél évtized során, hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk? Hányszor hittük azt, hogy ez már valóban a végső határ? Hányszor gondoltuk, hogy a történelem nem fogja elnézni ezt a fajta magatartást? Hányadik Rubiconon is állunk most? Az utóbbi húsz év tanulságai azt mutatják, hogy a Fidesz vezetői számára a választási győzelmek szempontjából nem lényegesek az értelmiségi megfontolások. A szavazótáboruk nem reagál érzékenyen ezekre a témákra és értelmezésekre. Csak a hatékonyságra koncentrálnak, arra, hogy miként lehet győzni. Ez a megközelítés pedig rendkívül eredményesnek bizonyult, míg az értelmiség érvelései egyre inkább értéktelenné, hatástalanná, sőt, szánalmassá váltak. Inkább Orbán tehetségét emelték ki, mintsem a politikai gyakorlat hibáit. Hányszor olvastuk már, hogy „na, ezt már tényleg nem ússza meg”? Mégis, végül mindig ő kerül ki győztesen, hiszen a zsarolás és a kockázatvállalás működik számára. Tulajdonképpen mi magunk is hozzájárultunk ahhoz, hogy sokan ma már tévedhetetlen zseniként tekintenek rá, ahogy azt a Fidesz legutóbbi közleménye is sugallja.

Nem célom természetesen azt állítani, hogy a történelem távlatából nézve az erkölcsi értelmezések ne lennének jelentőségteljesek, de az a tapasztalat, hogy a győzteseket ritkán szembesítik ezekkel a kérdésekkel. Éppen ezért javasolnék egy olyan megközelítést a Menczer-alakítás kapcsán, amely kizárólag a politikai hasznosságot helyezi középpontba. Tudom, hogy sok értelmiségi és politikai elemző úgy véli, ez már túllép a határokon, és talán a Fidesz számára sem előnyös, de akik figyelemmel kísérték az elmúlt két évtized eseményeit, és beleláttak a Trump-kampány működésébe, azok a határokat egészen más perspektívából látják. Még hosszú út áll előttünk ezen a téren.

Először is, fontos hangsúlyozni, hogy Menczer előadásának minden egyes mondata tudatosan megformált volt, mintha egy előre megírt forgatókönyvből olvasna. Valószínű, hogy a magyar történelem eddigi konfliktusainak pszichológiai aspektusait figyelembe véve dolgozták ki ezt a stratégiát, és ez csupán a kezdő lépés volt. Egyfajta tesztként is felfogható, amelyet pszichológusok valószínűleg alaposan elemeznek, hogy felfedezzék a legsebezhetőbb pontokat, majd ezeket figyelembe véve alakítják a következő fellépéseket.

Az akció jól sikerült, a Fidesz ezúttal egy nagyon jó fegyvert talált Magyarral szemben. Miről is beszélünk az elmúlt egy hétben? A gazdaság állapotáról, a gyerekotthonok állapotáról? Nem arról, hogy két magyar politikus államférfihoz nem méltó módon kakaskodásba keveredett? A Fidesz a kiszivárogtatott hangfelvételek óta visszavette a közbeszédet Magyartól. Menczer csak egy a végtelen számú feláldozható gyalogok vagy helyettes államtitkárok közül, a másik szereplő azonban az ellenzéki érzelmű szavazók nagy reménysége, akinek államférfivá, kormányképes miniszterelnökké kéne válnia. Még az ellenzéki sajtótermékek sem ábrázolták Magyar szerepét különlegesnek, elütőnek, legföljebb erkölcsileg magasabbrendűnek. Akit lerántanak a sárba birkózni, az nem maradhat tiszta. Rá is fröccsen a sárból. Ő is macsó szájkaratés lesz. "Ha a "toxikus maszkulinitásról" egy mindent összefoglaló GIF-et akarnánk csinálni, akkor arra a Menczer-Magyar kommunikációs boxmeccs kiválóan alkalmas lenne." - írja a Hvg.hu. Vagyis Magyar a részévé vált ennek a sárdobálásnak a médiatérben. Nem megtámadták, nem elszenvedője volt, hanem az egyik alakítója. Ez pedig tökéletes eredmény a Fidesz számára. Őket nem érdekli, mit gondol az ellenzéki értelmiségi, csak az számít, mit gondol a saját tábor és a bizonytalanok, akiknek nincs preferenciája. A Menczer-akció pedig Magyar tekintélyét és a kormányzóképességébe vetett hitet határozottan rombolja a bizonytalanok között. Ők nem úgy látják, hogy szegény Magyart itt megtámadta a Fidesz, hanem egy primitív vitát látnak két szereplővel, ahogy a Hvg bemutatta. Hosszabb távon nem számít, hogy a Magyar-híveket ez szintén nem ingatja meg, mert ők sem tudják eldönteni egyedül a választást. Ahhoz mindkét oldalnak kellenek a középen álló bizonytalanok.

A másik szempont, hogy az ügy egy helyettes államtitkári szintre rontja le Magyart. A Fidesz világosan kijelölte Magyar ellenfelét, és ez az ellenfél pedig jelentős hatással van arra, hogyan tekintünk rá. Hiába próbálkozik Orbánnal vitát kezdeményezni, valójában csak Menczertől kap lehetőséget, mivel az ő politikai pozíciója azonos szintű. Menczer stílusa olyan volt, mintha csak baráti beszélgetést folytatnának, ami azt jelzi, hogy Magyar tekintélyének egy részét le kellett rombolnia. A tekintély elengedhetetlen, ha valakire egy ország irányítását bízzuk. Képzeljük el, mikor merne egy helyettes államtitkár így beszélni Orbánnal? Nyilvánvaló, hogy ők nem egy szinten állnak.

Ebben az időszakban Orbán a nemzet érdekeit szem előtt tartva tevékenykedik a magasságokban, ahol Trump és Meloni társaságában hirdeti saját eredményeit. Néha pedig megjegyzi, hogy az ott lent zajló események nem igazán felelnek meg egy valódi államférfi elvárásainak.

Magyarország bármelyik szakértője, bármennyire is tehetséges, nem tudja mindig irányítani a körülményeket, amelyekbe belekerül. Nem viselkedhet úgy, hogy közben a saját pozícióját felnagyítva Orbán szintjére emelkedjen. Elkerülhetetlen, hogy a temperamentumát ismerve, előbb-utóbb belekerüljön egy komoly érzelmi viharba. Ez a szenvedélye egyben a gyengesége is; őszinte és szenvedélyes természete az, ami vonzóvá teszi őt, de éppen ebből fakadnak a komoly kockázatok is, amelyekre a Fidesz ügyesen játszik rá.

A Menczer-hadműveletnek számos komoly előnye rejlik, amelyek előkészítése talán a kiszivárgott hangfelvételek áradatában keresendő. Céljuk, hogy Magyart egy egoista, önmagával foglalkozó figurává redukálják. Emellett felfedezték a nyilvános fellépései elleni ellenszert is. Véget értek azok az idők, amikor a kórházba látogatások során hőmérőt kellett cipelni, vagy a gyerekek védelméről kellett beszélni. Menczer jelenlétével minden mérföldkőnél ott lesz, és az eddig jól működő kommunikációs stratégiákból bohózatot kreál, amelynek fókuszában nem a nemzet ügyei, hanem Magyar saját problémái állnak. Az események során ő lesz a középpontban, az ő élete, családi ügyei és magánélete kerül előtérbe, miközben a közösség valós kihívásai háttérbe szorulnak. Ilyen pillanatokban Magyar magányos, "toxikusan maszkulin" egyéniséggel bűvöli el a közönséget, nem pedig egy olyan politikai szereplőként, aki képes lenne a magyar jövőt pozitív irányba terelni.

Sajnos a csapat hiánya egyre inkább komoly kihívást jelent ezekben a helyzetekben. Ha lenne megfelelő támogatás, akkor lehetőség nyílna arra, hogy a tűzvonalból kiemeljük az érintetteket, és ideiglenesen másokkal pótoljuk őket a frontvonalakon. Így a lemorzsolódott tagok egy olyan, Menczer által nem befolyásolt, magasabb szintű kommunikációs térben folytathatnák a munkájukat, amely közelebb áll Orbán szintjéhez.

Ez a megközelítés nemcsak hatékonyabbá tenné a kommunikációt, hanem a Fidesz-szavazókon kívül sokan örömmel látnák Magyart, amint a magányos celeb szerepét felváltja egy nemzetegyesítő párt vezetésével. Amennyiben ez a párt nem jön létre, idővel Magyar Pétert egy marketing ügynökség élén találhatják a választók egyes csoportjai. Ez a helyzet egyrészt téves, másrészt pedig igen kedvezőtlen kimenetel lenne.

Ebben a helyzetben a közvélemény-kutatási eredmények és felé áradó remény veszélyes rá nézve. Ezek könnyen abba a tévképzetben ringathatják, hogy sérthetetlen, és minden rendben van. A középen állók között azonban szép lassan működhet a Fidesz kommunikációja, ami erodálja Magyar tekintélyét körükben, ami könnyen a választási győzelembe kerülhet.