Aki a történet fonalát szövi, az egyúttal a valóságunk észlelését is formálja. Ebből a szempontból a Wicked című mű üzenete különösen figyelemre méltó a pszichológusok számára.

A Wicked című film sokkal rétegzettebb és gazdagabb tartalommal bír, mint amit egy átlagos musicaltől elvárnánk.

Pszichológusként és coachként nem tudtam nem belemerülni a Wicked című film mélyreható, pszichológiai feltárásába arról, milyen módon kérdőjelezi meg az előítéleteinket. Olyan világban élünk, amely gyakran bátorít a bináris gondolkodásra: hős vs. gonosz, jó vs. rossz, fekete vs. fehér. A Wicked arra emlékeztet minket, hogy a valóság sokkal árnyaltabb annál, mint a végletek összessége.

Ebben a cikkben a figyelmem középpontjába állítom azokat a pszichológiai jelenségeket, amelyek a musical és annak története mögött rejtőznek. Különösen érdekes számomra, hogy a "semmi sem az, aminek látszik" üzenet miért talál ilyen mélyen rezonálni az emberi tapasztalatokkal. E gondolatkör felfedezése során betekintést nyerhetünk az emberi lélek bonyolult működésébe és abba, hogyan formálják meg illúzióink és valóságaink a kapcsolatainkat és önmagunkról alkotott képünket.

A Wicked című mű egyik alapvető motívuma az első benyomások ereje és azok következményei. Elphaba, a Nyugat hírhedt boszorkánya, kezdetben mint Óz, a nagy varázsló riválisa jelenik meg. Azonban a Wicked film merész módon megfordítja ezt a történetet, és arra ösztönzi a nézőket, hogy mélyebben elgondolkodjanak azon, hogyan formálják a társadalmi előítéletek és a látszatok a valóságot. Ez a kérdés arra sarkall bennünket, hogy szembesüljünk azzal, milyen hatással van ránk a mások által alkotott kép, és hogy mennyire fontos a valódi értékek felfedezése a felszíni megítélés mögött.

Elphaba esetében zöld bőre és félreértett képességei miatt könnyen bűnbakká válik. Óz lakói rávetítik félelmeiket és haragjukat, ahogyan mi is gyakran tesszük ezt a normáinkat megkérdőjelező emberekkel vagy helyzetekkel. Ahogy azonban egyre többet tudunk meg a motivációiról, kapcsolatairól és küzdelmeiről, világossá válik, hogy Elphaba egy meg nem értett szereplő, aki egy korrupcióval és megtévesztéssel teli rendszerben próbál helytállni. Ez tükrözi a valós élet dinamikáját a munkahelyeken, a családokban és a társadalmakban, ahol az embereket gyakran keményen megítélik korlátozott információk, a külsejük vagy a sztereotípiák alapján.

Amikor ahelyett, hogy ítélkeznénk, inkább kíváncsian közelítünk másokhoz, lehetőségünk nyílik arra, hogy feltárjuk a bennük rejlő titkos mélységeket, és ezáltal gazdagabb, szorosabb kapcsolatokat építsünk ki.

A Wicked egyik legmarkánsabb pszichológiai témája a kettősség feltárása. Glinda, a "jó boszorkány" és Elphaba, a "gonosz boszorkány" a jó és a rossz összetettségét testesítik meg. Karaktereik megmutatják, hogy

Glinda megtestesíti a kor szépségideálját, bájos és népszerű, ugyanakkor gyakran önös érdekből cselekszik. Elphaba, ezzel szemben, sokat törődik másokkal, például a húgával vagy a professzorával, és őszintén jót akar azok számára, akik közel kerülnek a szívéhez. Elphaba etikai iránytűje megkérdőjelezhetetlen, melyből adódnak merész döntései és kockázatos cselekedetei, amelyek miatt nagy árat is kell fizetnie.

Ez a komplexitás Carl Jung árnyék fogalmára utal, amely a tudattalan pszichénk sötétebb aspektusait jelenti. Jung szerint mindannyiunknak van egy külső persona, vagyis a társadalmi szerepünk, valamint egy árnyékénk, amely a rejtett, elfojtott énjünket képviseli.

A Wicked című filmben Elphaba karaktere az árnyékszemélyiségének integrációját tükrözi. A musical során Elphaba fokozatosan felfedezi és elfogadja saját erejét, különlegességét és hitelességét, még akkor is, ha a társadalom elfordul tőle. Glinda számára is kihívást jelent saját árnyoldalaival való szembenézés, ahogy a döntései következményeivel és a rendszerben betöltött szerepével küzd meg. Ez a belső harc mindkét karakter számára a fejlődés és az önelfogadás útján való előrehaladást jelenti.

Nézőként ez a tapasztalat arra ösztönözhet minket, hogy mélyebbre ásunk a saját lelkünkben, és elvégezzük a szükséges önvizsgálatot. Melyik aspektusunkat minősítettük eddig "gonosznak" vagy "elfogadhatatlannak"? Azoknak a részeknek az elfogadása, amelyeket eddig elutasítottunk, segíthet abban, hogy gazdagabb önismeretre és személyes fejlődésre tegyünk szert. Ha felismerjük, hogy mindannyian egyaránt hordozzuk a fényt és az árnyakat, az nemcsak a saját magunk iránti együttérzést növeli, hanem a mások iránti empátiánkat is mélyíti.

A Wicked film egyik izgalmas pszichológiai rétege a hatalom dinamikájának és a nézőpontok sokféleségének vizsgálata. A történetben Óz, a varázsló, kezdetben egy nagyszerű és jóságos vezetőként jelenik meg, ám később kiderül, hogy valójában egy átlagos, manipulatív személyiség, aki csupán propagandával képes fenntartani befolyását. Sőt, a manipuláción kívül nem rendelkezik más különleges erőkkel. Ez a felfedezés szorosan összefonódik a "narratív tévedés" fogalmával, amelyet Daniel Kahneman pszichológus vezetett be. Ez a kifejezés arra a hajlamunkra utal, hogy a valóság bonyolultságát igyekszünk leegyszerűsíteni történetek formájában, amelyek azonban nem mindig tükrözik a tényleges eseményeket vagy igazságokat.

A Wickedben a varázsló verziója az eseményekről azt szolgálja, hogy megszilárdítsa hatalmát és Elphabát gonosztevőnek állítsa be, hogy elterelje a figyelmet saját hibáiról. Hasonlóképpen, az életünkben is gyakran vagyunk kitéve domináns narratíváknak - a médiában, a munkahelyen vagy a személyes kapcsolatokban -, amelyek túlzottan leegyszerűsítik az igazságot. A valóság pedig, ahogy már említettem is, általában nem fekete vagy fehér. Annál komplexebb, mélyebb rétegekben lapul az igazság. Ezeknek a narratíváknak a megkérdőjelezése kritikus gondolkodást és bátorságot igényel, hogy alternatív perspektívákat és újabb nézőpontokat keressünk.

A film üzenete tehát egyértelmű: erőteljes emlékeztető arra, hogy időnként érdemes megállnunk egy pillanatra, és alaposan átgondolnunk azokat a narratívákat, amelyeket elénk tárnak. Kinek az érdeke fűződik ehhez a történethez, és kinek a perspektívája marad ki az elmondottakból? Ha ilyen kérdéseket vetünk fel, lehetőségünk nyílik arra, hogy szembenézzünk a hamis narratívákkal és kiálljunk az igazság mellett.

A Wicked valójában az empátia valódi iskolája, amely arra ösztönöz minket, hogy mélyebbre ássunk, és felfedezzük azokat a tapasztalatokat, amelyek formálják az emberek döntéseit és cselekedeteit. Elphaba története az elutasítással és az igazságtalansággal szembeni küzdelemről szól, amely sokunk számára ismerős lehet. Az ő útja hangsúlyozza a megértés és a kedvesség fontosságát, még akkor is, ha ez a választás nem mindig a legegyszerűbb. Az empátia nem csupán egy elv, hanem egy aktív döntés, amely megváltoztathatja a világot.

A coaching és a szervezeti környezetben az empátia elősegítése befogadóbb és együttműködőbb környezetet eredményezhet. Amint azt a Wicked bemutatja, az empátia képes átalakítani azt, ahogyan másokat látunk és végső soron azt is, ahogyan önmagunkat látjuk.

Miközben a Wicked filmadaptációja elkápráztatja a közönséget, érdemes elgondolkodni az általa nyújtott pszichológiai felismeréseken. Azáltal, hogy megkérdőjelezi előítéleteinket, feltárja a jó és a rossz kettősségét, megkérdőjelezi az uralkodó narratívákat és elfogadja az empátiát, a Wicked arra ösztönöz minket, hogy gazdagabban és árnyaltabban lássuk a világot és egymást.

Az üzenet egyszerre friss és örökérvényű: a valóság sokszor eltér attól, ahogy először észleljük, és minden történet mélyebb rétegeket rejt, mint ahogy azt első blikkre gondolnánk. Talán ez a valódi varázslat – a képesség, hogy átlássunk a felszínen és az illúziók mögé, felfedezve azt az emberséget, ami mindannyiunkat összekapcsol. Amikor legközelebb valakit hirtelen "gonosznak" vagy "jónak" minősítesz, emlékezz Elphabára: tedd fel a kérdéseidet, érezd át mások helyzetét, és fogadd el az élet bonyolultságát.