A nőnap a női egyenjogúságért folytatott harc szimbolikus megjelenése, amely arra emlékeztet bennünket, hogy a nemek közötti egyenlőségért tett erőfeszítések folytatódnak. Ez a nap lehetőséget ad arra, hogy reflektáljunk a múlt eredményeire, és egyúttal m
A nemzetközi nőnap története egészen 1911-ig nyúlik vissza, amikor először került megrendezésre. Azóta, 1913 óta, március 8. lett a dátum, ami a női jogokért folytatott küzdelem és a béke ünneplésének szimbólumává vált. 1977-ben az ENSZ-közgyűlés hivatalos ünneppé nyilvánította ezt a napot, ezzel is hangsúlyozva a nők jogainak fontosságát a világ minden táján.
A politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek nyomán a múlt század elején született meg az az elképzelés, hogy egy napot szenteljünk a nők ünneplésének. Ekkoriban világszerte fokozódott a nők szociális és gazdasági jogainak szélesítésére irányuló igény, valamint a foglalkoztatásban és a bérezésben tapasztalható hátrányos megkülönböztetés felszámolására tett erőfeszítések.
Az első nemzeti nőnapot 1909-ben az Egyesült Államokban ünnepelték, mégpedig február utolsó vasárnapján, amikor a női teljesítmények és jogok elismerésére került sor. Az igazi nemzetközi nőnap ötlete Clara Zetkin német aktivista nevéhez fűződik, aki 1910-ben a Koppenhágában rendezett II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson javasolta, hogy évente egy napon emlékezzünk meg a női jogokért folytatott küzdelemről világszerte. Az első hivatalos nemzetközi nőnapot 1911. március 19-én tartották Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban, ahol a tüntetések középpontjában a nők választójogának megszerzése állt. Érdekes módon a résztvevők között sok férfi is jelen volt, akik támogatták a női jogokért folytatott harcot. A választójogot különböző időpontokban vezették be a női lakosság számára: Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, míg Franciaországban és Olaszországban csak a második világháború után, Belgiumban 1958-tól, Svájcban 1971-től, Portugáliában 1976-tól, és Liechtensteinben egészen 1984-ig kellett várniuk a nőknek erre a jogra.
Az időpont 1913-ban került március 8-ára a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának - más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett, 129 munkásnő életét követelő tűzvésznek - az emlékére. Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a nőnapot. Az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel a figyelmet a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára és védtelenségére is: arra, hogy a jogegyenlőség továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét.
Az Egyesült Államokban 1963-ban bevezettek egy törvényt, amely a nemek azonos bérét szorgalmazta, de a férfiak jövedelme még ma is jelentősen magasabb. Az Európai Unióban is észlelhetőek a bérkülönbségek, annak ellenére, hogy 1975-ben egy irányelv tiltotta a díjazásbeli megkülönböztetést. Ennek következményeként 2009 márciusában az Európai Bizottság kampányt indított, amelynek célja a nemek közötti bérszakadék felszámolása volt.
Magyarországon a hasonló szakképzettséggel és munkakörrel rendelkező nők 2014-es adatok alapján 8-11 százalékkal alacsonyabb bért kapnak, mint férfi kollégáik. Ez a bérkülönbség a gyermekek számának növekedésével párhuzamosan egyre jelentősebbé válik: például egy kétgyermekes nő 25 százalékkal kevesebb jövedelmet realizál, mint egy azonos pozícióban dolgozó férfi. A globális színtéren sok helyütt még drámaibb a helyzet.
Sok helyszínen e napon civil szervezetek emelik fel a hangjukat a nők elleni erőszak ellen, mivel véleményük szerint a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás és a prostitúció áldozatai nincsenek megfelelően védve a jogi keretek által. Az elkövetők többsége továbbra is büntetlenül marad. Egy friss felmérés alapján az Európai Unió területén élő nők harmada tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot 15 éves koruk óta. Az Amnesty International jogvédő szervezet arra szólít fel, hogy hozzanak létre egy egységes és hatékony női ENSZ-ügynökséget, amely garantálná, hogy a nők világszerte valóban élvezhessék jogaikat.
