Feltárult egy régi fénykép Petőfi Sándor elfeledett fiáról, aki apja totális ikertornyának árnyékában nőtt fel.
Petőfi Zoltán külseje egyértelműen emlékeztetett forradalmár édesapjára, hiszen vonásai és megjelenése szinte visszatükrözték a családi örökséget. Sokan úgy vélték, hogy nem csupán a kinézete, hanem a jelleme és a belső értékei is hasonlóságot mutattak az apja szenvedélyes és bátor természetével.
Petőfi Sándor 1846. szeptember 8-án találkozott először Szendrey Júliával, amikor már nem csupán a költészet, hanem az egész ország színpadán ismert figura volt. Júlia hamarosan a költő múzsájává vált, inspirálva őt számos gyönyörű vers megírására. Ekkor kezdődött az a különleges költői kapcsolat, amelyben született olyan klasszikusok, mint a "Nem csoda, ha újra élek", a "Reszket a bokor", a "Szeptember végén", a "Minek nevezzelek" és az "Itt van az ősz, itt van újra".
Szerelmük rengeteg szimbolikus pillanatot örökített meg nem túl hosszú ideig tartó együttlétük során. Pontosan egy évvel a találkozásuk után, 1847. szeptember 8-án házasodtak össze Erdődön, majd a mézesheteiket Koltón töltötték. Mindenféle hozomány, szülői, anyagi támogatás nélkül teremtették meg saját otthonukat. Petőfit ugyanis Júlia édesapja egyáltalán nem kedvelte. Túlságosan szókimondónak, önérzetesnek találta.
Júlia 1848 tavaszán várandós lett, ami különös jelentőséggel bír, hiszen egy népszerű anekdota szerint Petőfi Sándor, a forradalom lánglelkű költője, ezen a sorsfordító napon, március 15-én, rendkívül "termékeny" inspirációval bírt. Állítólag ez a nap volt az, amikor fiuk, Zoltán, fogant. A kisfiú végül 1848. december 15-én látta meg a napvilágot, ám valójában koraszülöttként érkezett, ami azt sugallja, hogy a fogantatás valószínűleg a tavasz végén, a forradalom felfokozott érzelmeinek idején történhetett.
Petőfi Zoltán születésekor a költő, Petőfi Sándor, szívhez szóló sorokkal köszöntötte barátját, Arany Jánost. E pillanat különlegessége inspirálta, hogy megossza érzéseit, s ezzel egy új fejezet kezdődjön az életében és a magyar irodalom történetében.
"Két szót írok csupán: Apa vagyok. A többi információt a fehér lapon találod. Ugyanúgy le tudod olvasni, mintha én írtam volna. Ma délben jött a világra a fiam, akit holnap vagy legkésőbb holnapután fognak megkeresztelni. Keresztapja és keresztanyja pedig Arany János és Arany Jánosné lesz. A kisfiú neve Zoltán."
A fiú édesanyjának rendszerint el kellett viselnie az egyedüllétet. A frissen megalakult családot az apja szabadságharc által vezérelt elvei szabdalták szét. Petőfivel Szendrey Júlia 1849. július 20-án Tordán találkozott utoljára. Az utolsó viszontlátást követően Petőfi Sándor a feleségének még két levelet írt. A harmadik levél, amit Júlia a kezébe vehetett, az a férje halálhíre volt.
Szendrey Júlia nem tudta elfogadni férje, Petőfi Sándor halálhírét, és mindent elkövetett, hogy nyomozza a férje sorsát, kiderítse, hol esett el, és hol találhatja meg végső nyugalmát. Ám forradalmár özvegyként komoly akadályokkal kellett szembenéznie. Egy napon Horváth Árpád történészhez fordult segítségért, és másnap, 1850. július 21-én titokban összeházasodtak, hogy így Júlia elkerülhesse a császári udvar figyelmét. Ez a lépés széles körű megdöbbenést váltott ki a Petőfi és a szabadságharc emlékét tisztelő hazafiak körében, és sokan ellenszenvvel reagáltak. Júlia a házasságba magával hozta Petőfi Zoltánt, fiát, akinek törvényes gyámja azonban Petőfi Sándor öccse, István volt.
Petőfi Zoltán sok szempontból emlékeztetett neves édesapjára, akit sajnos sosem volt lehetősége megismerni, hiszen még csak néhány hónapos csecsemőként vált félárvává.
