Örömmel üdvözöljük az egyetemes és magyar kultúra legújabb felvidéki lovagjait! - KÉPEKKEL | ma7.sk
"1999-ben, miután méltó módon tiszteletünket tettük alapító lovagjaink előtt, bejelentettük, hogy ez az esemény a nemzetünknek szánt millenniumi ajándékunk része. Felkértük az avatottakat, hogy támogassák a kuratórium döntéseit a Tanácsadó Testület keretein belül. Az év folyamán sikerült megszereznünk a minisztériumi engedélyt a Magyar Kultúra Lovagja cím adományozására, amely lehetőséget adott számunkra, hogy meghirdessük első nyílt pályázatunkat" - olvasható a Nick Ferenc elnök vezette alapítvány hivatalos weboldalán.
Az elmúlt 26 év alatt több mint 3000 civil szervezet és önkormányzat terjesztett elő javaslatokat e rangos adományozók számára.
A tájékoztató szerint az alapítvány célja, hogy elismerje azokat a személyeket, akik huzamos ideje és önzetlenül dolgoznak a kultúra különböző területein. A kitüntetés nem csupán a művészi teljesítményeket értékeli, hanem figyelembe veszi az irodalom és a közművelődés terén elért eredményeket is. Ezen kívül kultúraszervezői életműveknek is odaítélhető. A díj a hazai és külföldi művészetbarátok, támogató szponzorok, mecénások és politikai szereplők iránti köszönetnyilvánításként is szolgál. Az alapító szándékának megfelelően külön figyelmet fordít a "falvak lámpásainak" elismerésére. Az elmúlt évtizedek során ez a cím a civil társadalom számára kiemelt és népszerű elismeréssé nőtte ki magát.
Elsőként Szalay Sziviát kerestük meg, aki a Magyar Kultúra Lovagjai között található, míg Bocsárszky Attila az Egyetemes Kultúra Lovagjává emelkedett. Szalay Szivia a határon túli magyar zenekultúra érdekében végzett kiemelkedő munkájáért kapta az elismerést, míg Bocsárszky Attila a kulturális életminőség javításáért érdemelte ki ezt a rangos címet.
A pozsonyi származású művész, aki 1980 óta Komáromban él, a magyar kórusélet egyik kiemelkedő alakja. Negyed évvel ezelőtt, 2024. október 23-án a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége, közismert nevén KÓTA, ünnepélyes díjátadó rendezvényén vehette át a KÓTA-díjat a Kocsis Zoltán elnök vezette szervezet keretein belül, az MTA Zenetudományi Intézetében. A díjátadó során médiacsaládunknak elárulta, hogy már gyermekkorában is ösztönösen vonzódott a zenéhez, és mindig is zenetanár szeretett volna lenni. Ennek érdekében minden tőle telhetőt megtett. Kezdetben hegedült, majd felvételt nyert a pozsonyi konzervatórium ének szakára, végül azonban hárfa szakon diplomázott, miközben furulyázni is elsajátította. Tanulmányai befejezése után Komáromba költözött, ahol a helyi művészeti alapiskolában sokoldalúan kamatoztatta tudását. Mivel a fúvós hangszerek oktatásában hiány volt, a középiskolájában már igazgatóként végezte el az oboa szakot. Azóta is fúvós diákokkal foglalkozik, ő tanítja őket furulyázni és fuvolázni. 1991 és 1996 között az intézmény igazgatójaként is tevékenykedett.
- fejtette ki, kifejtette gondolatait.
A rendszerváltás után, Duka-Zólyomi Emese muzikológus, karnagy és könyvtáros megalapította a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságát, ahová ő maga is csatlakozott. 2013-ban az alapító átadta neki az elnöki stafétabotot, azóta pedig a társaság égisze alatt számos jelentős eseményt szerveznek Érsekújvárban. Ilyen például a Csengő Énekszó, amely a hazai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos minősítő versenye, valamint a Vox Iuventutis Gyermek- és Ifjúsági Fesztivál. Emese társrendezőként részt vesz a galántai Kodály Napok lebonyolításában is, és Léván a Kadosa Pál Zongoraversenyt, valamint a Bartók Béla Zenei Műveltségi Vetélkedőket szervezi a diákok számára. Mindezek révén igyekszik pótolni az alapiskolai zeneoktatás alacsony óraszámát és a középiskolai zenei nevelés teljes hiányát. Emellett a Harmónia-Szlovákia Magyar Zenei Díj kuratóriumának is aktív tagja.
Ma, a magyar kultúra napján, portálunknak adott interjújában az újabb elismeréséről beszélt: "Két héttel ezelőtt Vörös Máriától, az SZMPSZ országos alelnökétől értesültem arról, hogy a szövetség felterjesztett a Magyar Kultúra Lovagja címre. Sajnos, a Stefánia Palotában megrendezett gálaműsoron nem tudtam részt venni betegségem miatt, így az eseményen helyettem a nővérem, Szlovák Gabriella vette át a díjat. Ő hozta el nekem a díszoklevelet, a láncon függő, gyönyörű medált, valamint a színvonalas ajándékkönyveket, amelyek a címhez jártak."
