Az anya és a kislány közötti kapcsolat mélyen befolyásolja a kislány önképét és érzelmi fejlődését. Az anya testéhez való viszony, legyen az pozitív vagy negatív, kulcsszerepet játszik abban, hogyan formálódik a kislány önértékelése és testképének alakulá

Ahogy szüleink fogantatásunk pillanatától viszonyulnak hozzánk, ahogy tükröznek minket az első néhány évben, egész életünkre hatással lesz. Ahogy a testünket minősítik, meghatározza önbecsülésünket, önértékelésünket, és kihat a párkapcsolatunkra, szexualitásunkra is. Ha egy anya kritizálja a saját testét, nagy valószínűséggel a kislánya is fogja. Az anorexiában szenvedő lányok édesanyjai elégedetlenebbek a testükkel, mint a nem evészavaros lányok anyukái... Csak néhány tény, amelyre a beszélgetés során fény derült.

Ezek a mondatok mélyen megérintenek, és a sebek, amelyeket csendben hordozunk, sokszor észrevétlenek maradnak. Hogyan formálódik a negatív testkép, és mit rejt magában ez a sötét, szégyennel átitatott mélység? Gersei Csenge pszichológus segít felfedezni ezeket a kérdéseket, és megmutatja, hogyan léphetünk ki a belső árnyékaink fogságából.

Hogy alakul ki az az önképünk?

Ha drasztikus akarok lenni, akkor a fogantatásunk pillanatától kezdve alakul: akartak-e minket, szeretettel vártak-e, hogy álltak hozzánk a várandósság alatt. Aztán, hogy csecsemőkorunkban hogyan reagáltak a szükségleteinkre - elsősorban az anya, hiszen a kezdeti időszakban vele vagyunk szimbiotikus kapcsolatban, ezért kulcsfontosságú élmény, hogyan reagál a baba igényeire, mennyire tud ránk hangolódni, az érzelmeinket értelmezni, meg tud-e minket nyugtatni.

Az énképünk kialakulása szorosan összefonódik azzal, ahogyan mások tükrözik vissza számunkra a belső állapotunkat. Az arckifejezések, testbeszéd és reakciók mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakítsuk önmagunkról alkotott képünket. Amikor az igényeinket kielégítik, és szeretve, fontosnak érezzük magunkat, akkor egy stabil és pozitív énkép formálódik bennünk. Viszont ha ez a támogatás hiányzik, és elvárásokkal terheljük a kisgyermeket, hogy milyennek kell lennie, akkor az énkép torzulni kezd...

Ha egy kislány azt tapasztalja, hogy az édesanyja állandóan elégedetlen a testével, és folyamatosan megjegyzéseket tesz a külsejére, az mély nyomot hagyhat benne. Az ilyen viselkedés azt üzeni a kislánynak, hogy a nőiesség és a testkép folyamatos küzdelem, és hogy a szépség eléréséhez áldozatokat kell hozni. A kislányban kialakulhat egy torz kép arról, hogy mi a normális, és hogy hogyan kellene éreznie magát a bőrében. Ez a tapasztalat hosszú távon befolyásolhatja az önértékelését, a testképét, és a nőiességhez való viszonyát, ami akár felnőttkorában is hatással lehet a kapcsolataira és az önmagáról alkotott képére.

Az anya a gyerek életében az elsődleges példakép, különösen a kislányok számára, akik számára az ő viselkedése és attitűdjei meghatározóak a női identitásuk kialakulásában. Az, ahogyan az anya megéli nőiességét, a testével való viszonyát és a világban való szerepét, mélyen befolyásolja a kislány önértékelését és testképét. Ezért rendkívül fontos, hogy az anya milyen üzeneteket közvetít, hiszen ezek a tapasztalatok és tanulságok vésődnek be a kislány tudatába, formálva ezzel a jövőbeli női identitását.

Sok esetben az ilyen szülők, akik a gyermekeik védelme érdekében cselekszenek, gyakran megjegyzéseket tesznek a gyerekek súlyára és testalkatára. Ezek a megjegyzések hosszú távon mély nyomot hagyhatnak a gyermekekben, formálva a testképüket és befolyásolva azt a viselkedési mintát, amelyet a testsúlyuk szabályozásában kialakítanak. Így tehát a jövőbeni döntéseik, amelyek célja a testsúly csökkentése vagy a vágyott alak elérése, már korábban, szülői hatások révén kezdődnek.

A család az elsődleges szocializációs közeg, ahol a gyermekek a világot értelmezni kezdik. Amit itt látnak és tapasztalnak, azt természetesnek veszik, és ez a mintázat mélyen beépül a tudatukba. Ezen élmények hatására alakul ki az a normarendszer, amely mentén később is navigálnak az életben. Az anyák szerepe különösen fontos, hiszen ők azok, akik a súly és forma körüli kulturális értékeket közvetítik a következő generációk számára. Ez a folyamat nemcsak a gyermekek önértékelésére van hatással, hanem a társadalmi normák továbbörökítésében is kulcsszerepet játszik.

Mert amikor a testemről tesznek megjegyzést, valójában nem csupán a külsőmet érintik, hanem engem magamat. A személyiségem, a tehetségeim és minden, ami vagyok, mind-mind része ennek a megjegyzésnek. Nem csupán a fizikai megjelenésemről van szó; ez a megítélés az egész lényemre kihat.

Ezzel a témával visszatérünk az önértékelés és az önkép kérdéséhez, hiszen ha egy olyan üzenet érkezik a szülőtől – akitől érzelmileg és fizikailag is függök –, akkor az komolyan befolyásolhatja az önmagamról alkotott képet. Csak akkor érzem magam elfogadhatónak, ha megfelelek egy bizonyos külső elvárásnak, hiszen a szüleim is csupán így képesek elfogadni önmagukat és engem is.

És ez nemcsak a testképre vagy az önbecsülésre van hatással, hanem önmagam szeretetére, elfogadására, a szorongások, aggodalmak mértékére, az egész életminőségemre. És sokszor egy életre megbélyegez... Ráadásul, ha a testem nem elfogadható, akkor feltételezhetően másban sem vagyok elég jó.

A test csak egy projekciós felület?

Igen, és a szülők saját magukkal is ezt csinálják, mert nem tanulták meg, hogyan kell akár szorongásokat kezelni, akár egészséges önbecsülést kialakítani. Ugyanúgy projektálnak a testükre azon meg nem dolgozott nehézségek mentén, amit hoznak a saját gyerekkorukból - és továbbadják őket.

Elengedhetetlen, hogy a szülők hogyan viszonyulnak önmagukhoz, hiszen ez alapvetően befolyásolja a gyermekeik önértékelését. Az, ahogyan a szülők magukat tisztelik, fogadják el és szeretik, tükröződik a gyerekek életében is.

Ez nem egy kimondott dolog, ez abszolút tudat alatt szivárog le a gyerek önértékelésébe és saját maga megítélésébe. Például, ha a gyerek azt látja, hogy a szülei tudják-e tisztelni, becsülni a testüket még akár abban az esetben is, ha nem azt látják a tükörben, amit szeretnének.

A kislány magabiztosságának, stabil énképének és erős önbecsülésének kialakítása szoros összefüggésben áll a környezete támogatásával és a pozitív tapasztalatokkal. Fontos, hogy a gyermek olyan környezetben nőjön fel, ahol a szeretetet, elismerést és elfogadást tapasztal meg. Az első lépés a biztonságos kötődés megteremtése, amely lehetővé teszi számára, hogy nyíltan kifejezze érzéseit, véleményét és kérdéseit. A szülők és felnőttek folyamatos bátorítása, valamint a dicséret a kis sikerekért megerősíti az önértékelését. Emellett a kislányok számára fontos, hogy olyan tevékenységekben vegyenek részt, amelyek fejlesztik a készségeiket és a kreativitásukat. Legyen szó sportolásról, művészetekről vagy tudományos projektekről, ezek mind hozzájárulnak a saját képességeikbe vetett hit megerősítéséhez. A pozitív testkép kialakítása érdekében fontos, hogy a gyermek megtanulja értékelni a saját testét, és elfogadja annak sokféleségét. Beszélgessünk vele arról, hogy a szépség nem csupán a külsőségekről szól, hanem a belső értékekről és a személyiség sokszínűségéről is. Végül, a kislányoknak érdemes megtanulniuk, hogy a kudarcok nem végzetesek, hanem lehetőségek a tanulásra és a fejlődésre. Ha ezeket a értékeket elültetjük bennük, sokkal stabilabb alapokra építhetik fel önmagukat, és kevésbé lesznek kitéve a külső elvárásoknak vagy kritikáknak.

A szülők elfogadása óriási védőfaktort jelent a kislányok számára: ha érzik, hogy szeretik őket, és figyelnek rájuk, az megerősíti önértékelésüket. Nagyon fontos, hogy mit emelnek ki a közös időtöltés során: vajon a külső megjelenésüket, a tanulmányi eredményeiket, vagy inkább a velük való kapcsolatok minőségét? Az, hogy milyen örömmel lehet velük beszélgetni, nevetni, és együtt lenni, sokkal többet számít. Persze, a külsejük dicsérete is fontos, hiszen hozzájárul a testképen való pozitív viszonyuláshoz. De lényeges, hogy ne csupán a látható tulajdonságokat értékeljük, hanem a belső értékeiket is: például azt, hogy milyen jó barátok, mennyire megbízhatóak, és hogy milyen érzés velük lenni. A belső értékek felismerése és elismerése segít abban, hogy a gyerekek valóban önmaguk lehessenek, és erős alapokat építhessenek a jövőjükhöz.