Havi több mint 200 ezer forintot kaphatnak a kiemelkedő teljesítményt nyújtók – a Mészáros Alapítvány konferenciáját Várkonyi Andrea nyitotta meg.

Kilencedik alkalommal zajlott le a Mészáros Alapítvány konferenciája, amelynek keretein belül Balatonalmádiban kétszáz ösztöndíjas hallgató és elismert előadók gyűltek össze. Az alapítvány eddigi tevékenysége alatt már 1738 diákot támogattak, összesen több mint 1,1 milliárd forint értékben, és az idei évben 20%-kal növelték az ösztöndíjak összegét. A kétnapos rendezvény során a fiatalok jövőjét befolyásoló kulcsfontosságú témák kerültek terítékre, a mesterséges intelligenciától kezdve a klímaváltozáson át a fenntarthatóság kérdéseiig. A rendezvény különlegessége volt Rakonczay Gábor, a híres óceánjáró kenuzó, aki inspiráló beszédével gazdagította az eseményt.

Péntek reggel korán megérkeztek a fiatalok a balatonalmádi Hunguest BÁL Resort előcsarnokába, ahol már a levegőben érezhető volt az izgalom. Körülbelül 200 diák gyűlt össze, akik a Mészáros Alapítvány támogatásával érkeztek a Vál-völgye hat településéről – Felcsútról, Alcsútdobozról, Vértesacsáról, Kajászóról, Tabajról és Vál községből. Sokuk számára ez volt az első alkalom, hogy részt vehettek ezen a rendezvényen, és izgatottan várták a kétnapos program kezdetét, tele új élményekkel és lehetőségekkel.

Az esemény házigazdája, Stohl András, nem sokkal 9 óra után lépett a színpadra, hogy szívélyesen üdvözölje a megjelent vendégeket. Ezt követően felkérte dr. Várkonyi Andreát, a Mészáros Alapítvány kuratóriumi elnökét, hogy mondja el ünnepi beszédét.

A kuratórium elnöke lelkesen osztotta meg az alapítvány eddigi sikereit, büszkeséggel a hangjában mesélve a múltbéli eredményekről.

2016 óta működik ez a program, és ez idő alatt majdnem 2000, szám szerint 1738 diákot részesített támogatásban az alapítvány. Ennek az összértéke már az 1,1 milliárd forintot meghaladja

„Kérlek, alakítsd át a szöveget a saját stílusodban!” – javasolta dr. Várkonyi Andrea.

Kifejtette, hogy 2023-ban bevezetésre került a sávos alapú ösztöndíjrendszer, azóta a hallgatók az előző tanévben elért eredményeik alapján kapják az ösztöndíjat. Akkor a 4,5-ös átlag felett teljesített fiatalok 150.000 Ft-ot, a 4 és 4,5-ös átlag között teljesítettek 125.000 Ft-ot, és 4-es átlagig 100.000 Ft-ot vehettek át. 2024-ben az Alapítvány megemelte az ösztöndíjakat, így 4,5-ös átlag felett már 175.000 Ft, 4 és 4,5-ös átlag között 150.000 Ft-ot, 4-es átlagig pedig 125.000 Ft-ot adott a diákoknak.

Nagyon a tanulás híve vagyok. Én három egyetemet elvégeztem, és egyiket se bántam meg. Mindig azt mondom mindenkinek pszichológusként is, hogy tanuljanak, mert az életben ez az egyik alappillére annak, hogy szabadnak érezhessük magunkat

- fejtette ki Várkonyi Andrea.

Azért pedig, hogy ne csak szavakkal ösztönözze a fiatalokat a tanulásra, egy nagy bejelentést is tett.

Az alapítvány nevében szeretném bejelenteni, hogy megemeljük a támogatások összegét 20 százalékkal

- Kérlek, formáld meg a szöveget a saját stílusodban - kérte a kuratórium elnöke.

Ennek következtében az új ösztöndíjrendszer keretein belül a 4-es átlagot elérők 150 ezer forintban részesülnek, míg a középső kategóriában teljesítők 181 ezer forintot kapnak. A legkiemelkedőbb tanulók, akik 4,5 feletti átlagot produkálnak, pedig 210 ezer forint ösztöndíjat élvezhetnek.

Számomra a tanulás nem csupán egy tevékenység, hanem egyfajta életstílus, amelyhez örömmel csatlakoztam, amikor a kuratórium felkért a közös munkára. Ez egy olyan misszió, amelynek középpontjában a fiatalok fejlesztése áll, és ez számomra rendkívül fontos. Pszichológusként különösen izgalmas, hogy az idei konferencián olyan témákat tárgyalunk, amelyek szívügyemmé váltak. Ilyenek például a lifelong learning, az egészségtudatos életmód, a generációk közötti párbeszéd, valamint a generációkat érintő társadalmi kihívások. Emellett a transzgenerációs traumák feldolgozása és a betegségek lelki háttere is olyan kérdések, amelyeket fontosnak tartok. Szeretném hangsúlyozni, hogy az előadások és kerekasztal-beszélgetések nem csupán tudományos szempontból relevánsak, hanem a mindennapi életünkben is jelentőséggel bírnak. Új perspektívákat nyújthatnak, amelyek inspirálhatják a fiatalokat saját életutuk felfedezésére.

- Kérlek, formáld meg a szöveget a saját stílusodban - kérte a kuratórium elnöke.

Dr. Nagy István agrárminiszter nyitó előadását édesanyja tanácsainak tükrében indította, hangsúlyozva, mennyire lényegesek az ilyen szakmai konferenciák a tudásmegosztás és a fejlődés szempontjából.

Fontos dolog, hogy ezek az együttlétek megtörténjenek, és én nagyon hálás vagyok az alapítványnak, hogy létrehozza ezt a lehetőséget. Hálás vagyok azért, mert nem felejtem el, hogy mit mondott az én anyukám

- vezette fel gondolatait a miniszter.

Olyan korszakban éltünk, amikor a történelem viharai mindent elragadtak a családunktól. Éppen ezért az édesanyám mindig azt mondta nekem: "Tanulj, fiam, mert az a tudás, amit megszerzel, senki nem vehet el tőled."

Nagy István édesanyja szavait idézve hangsúlyozta, hogy ez az egyik leglényegesebb üzenet, amelyet a fiatalok magukévá tehetnek.

Szerinte azonban ezen a konferencián nem csak tárgyi tudást szerezhetnek az ösztöndíjasok, hanem kiváló kapcsolatokra is szert tehetnek, ami különösen fontos, hiszen a fiatal generációnak kell egyszer majd átvenni a felelősséget a jelenlegi felnőtt generációtól és ezt a terhet csak akkor bírják majd el, ha közösségként működnek.

A miniszter a közösségépítés jelentőségét egy, a szakmájához jól illeszkedő analógiával világította meg.

Miből áll a kenyér? Búzaliszt, só, víz, kovász. Ilyen egyszerű, csak ennyi. És mégis, ha megnézitek, mennyiben különbözik egymástól a búzaszem és maga a kenyér. Rá sem lehet ismerni az alapanyagra, pedig csak össze lett keverve. Itt vagytok ti is egyenként, de most közösséggé alakultok. Mondhatjuk úgy is, egy kenyér lesz belőletek. Egy olyan kenyér, amelynek alkotóelemei teljesen mások lettek, mint amikor megérkeztek. Annyival vagytok többek, mint a búzához képest maga a kenyér

- fogalmazott a miniszter.

Nagy István hangsúlyozta vidék Magyarország jelentőségét és megpróbálta az agrárpálya felé terelni a fiatalokat.

Egy erős Magyarország elképzelhetetlen egy virágzó vidék nélkül. A vidék mindig is hatalmas lehetőségeket kínál a fiatalok számára, hiszen itt bontogathatják szárnyaikat, és valóra válthatják álmaikat.

- emelte ki.

A miniszter hangsúlyozta az agrárszektor előtt álló kihívásokat is. Az éghajlatváltozás témájában konkrét adatokat hozott fel, amelyekkel alátámasztotta a terület eredményeit.

Én kigyüjttettem az államkincstárból az elmúlt 15 esztendőben, hogy mennyi aszálykárra volt bejelentés Magyarországon. Ha hiszitek, ha nem 5-7 ezer hektár volt csak 2015-ben. Aztán ilyen átlagosan 20-30 ezer hektárra nőtt, majd jött 2022. Abban az évben 579 ezer hektárt jelentettek aszálykár miatt

- sorolta Nagy István, majd büszkén hozzátette, hogy "az idei és nyilván tavalyi tevékenységének köszönhetően is idén pedig a legforróbb nyáron még nincs 400 ezer hektár".

A miniszter, a fiatalok témájára visszatérve, hangsúlyozta, hogy az idősebb korosztály gyakran hangoztatja, miszerint a fiatalabbakra semmiféle felelősség nem bízható. Ezzel szemben ugyanakkor megjegyzendő, hogy amikor ők maguk fiatalok voltak, az őszinte aggodalommal teli vélemények születtek az akkor eggyel idősebb generáció részéről is. Az igazság pedig az, hogy a generációk közötti versengés csupán illúzió: nem létezik jobb vagy rosszabb generáció, csak eltérő nézőpontok és tapasztalatok.

Az előadás végén a miniszter megosztott egy személyes történetet a hallgatósággal.

Fiatalon egyszer egy hátizsákkal Erdélyben voltam, és fönt a hegyen egy kalyibában egy pásztoremberrel beszélgettem éjszaka. Kerestem a helyemet az életben és kérdeztem tőle, hogy mit javasol? A következőt mondta: "Fiam, mindegy, hogy mit csinálsz, csak abban te legyél a legjobb". Ezt tudom nektek én is mondani. Örülnék, ha több fiatal csatlakozna az agráriumhoz, de mindegy mit csináltok, milyen pályát választotok, a lényeg, hogy ti legyetek a legjobbak

- zárta le a gondolatait a miniszter.

A konferencia különleges vendége Rakonczay Gábor, óceánjáró kenus és felfedező volt, akit Stohl András úgy mutatott be, mint aki egyedül szállt szembe a természettel és olyan teljesítményt tudott letenni az asztalra, amihez hasonló nincs. És ez szó szerint így van, hiszen ő volt az első ember, aki átkenuzta az Atlanti-óceánt és azóta csak egy ember volt, aki megismételte ezt az emberfeletti teljesítményt: ő maga.

Rakonczay Gábor elmondta, hogy már 10 évesen pontosan tudta, mit akar csinálni az életben. Amikor az iskolában megkérdezték, mi akar lenni, ha nagy lesz, ő természetesen azt válaszolta, hogy óceánjáró. A tanárnő azonban lesújtó választ adott, közölve, hogy ilyen szakma nem létezik, az óceánokat már 500 éve áthajózzák, így ez a szakma kihalt. Az akkor még nagyon fiatal kalandor azonban nem adta fel, és kijelentette, hogyha nem lehet óceánjáró, akkor majd elgyalogol a Déli-sarkra.

A tanárnő úgy döntött, hogy behívja a szüleimet, mert kíváncsi volt, mi zajlik otthon, hogy a gyerekem ilyen furcsa dolgokat mond.

- tette hozzá Rakonczay Gábor.

A fiatal felfedező végül művészeti egyetem falai között találta meg helyét, de már jóval korábban nyilvánvalóvá vált, hogy számára a lehetetlenség csupán illúzió.

Tizenhárom éves voltam, amikor ráléptem a maratonok világának ösvényére, és teljesítettem életem első 42 kilométeres futását. Mindig is mondják, hogy a fiataloknak nem szabadna efféle kihívásokba belevágniuk, és joggal – hiszen az ilyen futások sokszor nem a leglegálisabb keretek között zajlanak. De ez a tapasztalat mégiscsak megmutatta, hogy mi rejlik egy elszánt lélekben. Néhány héttel a verseny előtt aligha hittem volna, hogy valaha is képes leszek lefutni ezt a távot, de végül mégis sikerült!

- fejtette ki.

Egyetemi évei alatt realizálódott benne a felnőttség érzése, különösen egy hatestvéres családban, ahol gyakran kellett átvennie a szülők helyét. Számára a felnövést viszont a szabadság jelentette, vagyis az, ha kitalálja, hogy el akar menni a látóhatáron túlra, akkor elmehet oda. Nem is csoda, hogy az egyetem kezdete után egy éven belül megszületett az első óceánátkelési terve. Mivel nem volt pénzük hajóra, saját maguk tervezték és építették meg az evezős hajót, majd 51 napon keresztül, kétórás váltásokban eveztek az Atlanti-óceánon. A teljesítmény világrekord lett, amely máig fennáll a vegyes páros kategóriában.

A siker globális hatása rendkívüli volt. Londonból érkezett a híres Guinness-díj, míg az Egyesült Államokból az Év Kalandja elismerés.

Nagy szenzációt keltett a hír! Egy apró, tengerpart nélküli európai ország, a kontinens szívében, két fiatal tehetsége meglepő eredményt ért el: egy garázsban készített hajóval vágtak neki a hullámoknak. Soha nem tapasztalták meg az óceán szépségeit, mégis sikerült elhozniuk az első díjat egy 130 éves hagyományokkal rendelkező extrémsport versenyén. Ez a történet igazán inspiráló példája annak, hogy a szenvedély és a kreativitás képes legyőzni a távolságokat és a korlátokat.

- mondta Rakonczay Gábor, aki hangsúlyozta, hogy a siker titka egyszerű volt: nem 76 dologgal foglalkozott egyszerre, hanem keresett egy célt és csak azt csinálta, de azt 100 százalékosan.

2012-ben egy merész elhatározás született: egy ember, aki magányos vitorlázóként akarta átívelni az óceánt, olyan módszert választott, amelyet még soha senki nem próbált meg sikeresen. Kutatásai során felfedezte, hogy a kenuzás a világ legősibb, emberi erővel hajtott vízi közlekedési forma, ám története során senkinek sem sikerült átkelnie az óceánokon ezzel a járművel. Minden eddigi kísérlet kudarcba fulladt, és az elszánt próbálkozókat menteni kellett.

Ekkor vette fel a kapcsolatot Fa Nándorral, aki évekkel korábban egy különleges kenut alkotott meg. Azonban az eredeti címzett, akinek a hajót szánták, nem tudta kihasználni az óceán átkelésének kihívásait. Amikor Rakonczay felhívta, hogy személyes találkozót kérjen, éppen azon a napon érkezett vissza a hajó egy sikertelen kísérlet után. A találkozó szinte mágikus volt: mindössze 15 órával az ötlet megszületése után már egy profi hajó állt a rendelkezésére.

Nándi mesélte, hogy tegnap hozta vissza azt az illetőt, aki nem kelt át vele az óceánon, és már nyilvánvaló, hogy nem is fog. Ráadásul őszintén kétli, hogy bármelyik ember képes lenne erre a teljesítményre. Én viszont megjegyeztem neki, hogy Nándi, tudod, tegnap óta én vagyok az az ember, aki át fog kelni az óceánon egy kenuval. Ez egyértelmű, és mivel itt van ez a hajó, igazán kedves lenne tőled, ha kölcsönadnád. Ígérem, gondoskodom róla! Még papírt is írtam arról, hogy megóvom a hajót, de azt a kenuban vittem magammal, így nem tudom, mire gondoltam, és ő mit képzelt. Az biztos, hogy a mai napig is ázott.

- mesélte el a hihetetlen történetet a sportoló.

Végül 77 napnyi kenuzás után sikerült átkelnie az Atlanti-óceánon, ami hatalmas figyelmet keltett. A vállalkozás rendkívül kockázatos volt, hiszen teljesen nélkülözte a biztonsági felszereléseket; a hajója útközben felborult, és majdnem elsüllyedt, ráadásul 44 napon keresztül nem volt vele kapcsolat. Amikor végre kikötött, azt gondolta, hogy soha többé nem fog evezni. Ám később, meglepetésére, újra nekivágott a távnak, és ezúttal már 75 nap alatt teljesítette azt, amit ő "nem is talált olyan nehéznek".

A tengerek meghódítása után Rakonczay a szárazföldre is kiterjesztette aktivitását. Gyermekkori álma, a Déli-sark elérése is valóra vált. Először egy grönlandi expedíción vett részt, 600 kilométeres úton, jegesmedvék és gleccserhasadékok között, amely megadta neki az engedélyt a déli-sarki indulásra. A 44 napos projekt során óránként kellett étkezni a szervezet működéséhez, miközben egy szánt húzott maga mögött minden felszereléssel. Majd a futás világába is belekóstolt. Először csak 200 kilométeres távokkal indított, majd a 400-at is teljesítette. Ezután kétszer átfutotta Magyarországot 700-700 kilométeren, és másfél évvel ezelőtt világbajnokságot nyert 848 kilométeres futásban, pedig úgy érzi, még csak a felszínt kapargatta meg ebből a sportágból, ugyanis a világbajnokság alatt rájött, hogy még nem érte el a határait.

A világbajnokság során átéltem egy egészen különös és abszurd pillanatot. A többnapos verseny utolsó napján hirtelen elragadott a rosszullét: elájultam, a gyomrom kínzó fájdalmai mellett a lábamban egy izom is elszakadt. Így hát az aszfalt szélén feküdtem, mozdulatlanná válva, miközben az eső csendesen esett, és az óra hajnali kettőt mutatott. Ekkor tűnt fel a verseny egyik rendezője, esőkabátban és zseblámpával a kezében. Rám világított, majd megkérdezte: "Te meg mit csinálsz itt a földön?" Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy borzalmasan érzem magam, a gyomrom fáj, a lábam tönkrement, és éppen most akar a német ellenfelem letaszítani a dobogóról – hát persze, hogy pont most jön ez! Teljesen kimerültem, úgy éreztem, hogy minden erőm elszállt. A rendező azonban kitartott a zseblámpával, és megint csak annyit mondott: "Az rendben van, de mit csinálsz itt a földön?" Ekkor már tényleg elgondolkodtam, hogy ez az ember vajon nem látja, hogy éppen a végső küzdelmemet vívom, és hogy a földön fekve épp a szívem utolsó dobbanásait számolom? Ismételten próbáltam elmagyarázni, hogy teljesen leamortizálódtam, nem tudok felállni, és éppen a dobogóról csúszom le, míg ő végig nézheti ezt az egészet, ahogy az esőben fekszem, hajnali kettőkor, az aszfalt szorításában.

- körvonalazta a szituációt.

Ezután viszont egy olyan mondat hagyta el a rendező száját, aminek köszönhetően összeszedte magát és megnyerte a versenyt.

Végighallgatott, de a lámpa fényét továbbra is rajtam tartotta, majd így szólt: "De azt tudod, hogy a verseny ma van? Holnap már nem lesz esélyed." Kifejtette, hogy ha most, fél órán belül talpra állok és továbbmegyek, akkor megnyerem a világbajnokságot. Ha itt ülök még egy órát, az nem fogja enyhíteni a fájdalmamat, sőt, csak súlyosbítja a helyzetet. Ha így folytatom, lemaradok a dobogóról, és akkor minek készültem két éven át, minden nap órákat edzve? Minek terheltem vele a családomat és a környezetemet? Minek jöttem ide, ha most itt fekszem a földön? Ő megérti, hogy fáj, de mindenkinek fáj. Ez a mondat azóta is velem él, és szeretném, ha ti is hallanátok a konferencián. Ez nem arról szól, hogy majd egyszer, amikor könnyebb lesz, vagy amikor a szerencse mellénk szegődik. Most van itt az idő, hogy cselekedj! Ne elégedjetek meg a második hellyel! Ha megvan a lehetőség az első hely megszerzésére, akkor harcoljatok érte! A második hely úgyis jönni fog, ha nem adjátok fel.

- fejezte be beszédét a sportoló.

A konferencia sajtónyilvános szakasza ezzel véget ért. Az idei esemény középpontjában a fiatalok jövőjét alapvetően formáló kulcstémák állnak, amelyek a Big Data-tól és a mesterséges intelligenciától kezdve a klímaváltozás, a mezőgazdaság, a zöldenergia, egészen a biztonságpolitikáig terjednek. Szombaton a résztvevők saját kutatási eredményeiket is prezentálják, amelyek az alternatív megoldásokra, precíziós gazdálkodásra, hulladékgazdálkodásra, fenntarthatóságra, az elektromos autógyártás jövőjére, valamint a Z generáció fogyasztási szokásaira összpontosítanak.