Az MG 502 lóerős sportkocsija, a Cyberster, igazi különlegesség a pályán. Futurisztikus dizájnja és lenyűgöző teljesítménye egyedülálló élményt nyújt minden autórajongónak.
A Cyberster egyedülálló megjelenésével és innovatív technológiai megoldásaival tűnik ki, beleértve a lenyűgöző felfelé nyíló ajtókat is.
Néhány héttel ezelőtt az MG bemutatta hazánkban első roadsterét, a Cyberstert. Ez az angol örökséggel rendelkező kínai autógyártó mintha visszatért volna régi brit gyökereihez, hiszen egy igazi kétüléses vászontetős autót alkotott. Már a megjelenése is izgalmat kelt a rajongók körében, és az Auto Bild lehetőséget kapott arra, hogy tesztelje ezt a különleges járművet a zsámbéki Driving Camp pályáján.
Az MG nem csak a sportautót engedte fel a zsámbéki aszfaltra, itt volt a megújult ZS és a HS is: a két autó olyan átalakuláson ment át az előző modellekhez képest, hogy az szinte hiperugrásnak tűnik.
Ez nem csupán egy egyszerű ráncfelvarrás, hanem egy igazi metamorfózis! Olyan mértékben megújultak, hogy szinte alig lehet rájuk ismerni. A kisebbik ZS sokkal modernebb és divatosabb megjelenést kapott, míg a HS egyszerűen lenyűgöző – valljuk be, az előző modell inkább a klasszikus vonalakra épített, de a mostani verzió már valóban megfordítja a járókelők fejét!
A ZS utastere jelentős átalakuláson ment keresztül: a régi, lassú menürendszer már a múlté, a kijelzők képe pedig sokkal élesebb és világosabb lett. Az anyaghasználat is elsőrangú, így a belső tér minősége látványosan javult. A HS esetében pedig a luxusérzés egy teljesen új szintjét tapasztalhatjuk, különösen, ha a barnás-bézses színkombinációt nézzük. Az olcsó műanyagok eltűntek, és a dupla kijelzős műszerfal immár bármelyik konkurens modell mellett megállja a helyét. A hibrid ZS, amelyet ők hibrid + -nak neveznek, akár 60 km/h sebességnél is képes tisztán elektromos üzemmódban közlekedni, míg a plug-in HS modellel akár 100 km-t is megtehetünk egyetlen feltöltéssel.
A rendezvény fénypontja kétségtelenül a Cyberster volt, amely a sok SUV között olyan feltűnően ragyogott, mint egy báli ruhás hölgy a munkásőr-gyűlés forgatagában. Lapos, nyitott tetővel vonzotta a kíváncsi pillantásokat, és bár a klasszikus roadsterek vonalait idézi, belső terét inkább a jövő technológiája határozza meg. A műszerfal egy hosszú, osztott érintőképernyőből áll, amely tele van információval, ám emiatt a karakterek mérete a megszokottaknál kisebb. Az igazi figyelemfelkeltő elem azonban a felfelé nyíló ajtó, amelyet egy egyszerű gomb megnyomásával lehet kinyitni; a zárásához viszont már igazi kaland szükséges az utastérben: a középkonzolon található gomb megnyomásával záródik, és két masszív teleszkóp gondoskodik arról, hogy visszakerüljenek a helyükre. Ezen a helyen található az elektromos ponyvatető működtetésére szolgáló gomb is.
A váltókart gombok váltják fel, szétszórtan, de jól kivehetően, és igazából nem is nagyon kell őket nyomkodni. Miután sebességbe helyeztük, a kocsi lassú, kúszó mozgásba kezd, ám hiányzik az a vészjósló morajlás, ami a gázpedál megnyomására várva izgalmat csempészne a pillanatba. Amint az instruktor megadja a jelet, beindul a show, vagy inkább a karácsonyi fények villódzása: a pedál lenyomására brutális nyomaték szabadul fel, attól függően, hogy a modell hátsó vagy mind a négy kerékre osztja el az erőt. A villanymotor azonnal beindul, és nem csupán az erejével kápráztat el minket, hanem a futóművével is. A kanyarokban és a szűk sikánokban, ahol a ZS és a HS már síró gumikkal küzdenek az aszfalton, a Cyberster higgadt nyugalommal tartja az utat. Semmiféle túl- vagy alulkormányozottság nem érezhető, bár a fék teljesítménye az első néhány méteren kicsit erősebb lehetett volna. Ha határozottan lépünk a fékre, az autó úgy lassít, hogy a sofőr szemgolyói szinte előre csúsznak, míg a balos és jobbos kanyarokban még a pilóta is megérzi a gyors irányváltásokat. A Cyberster nem igényel megszokást: azonnal érzékeli a sofőr szándékait, és a sofőr is azonnal ráérez az autó vágyaira.
A próbakör után néhány barátommal elgondolkodtunk azon, hogy mi várhat erre az autóra a jövőben. Vajon klasszikussá válik majd, amit most érdemes megvásárolni és gondosan eltenni a garázsba, vagy idővel csak egy újabb járművé válik, mint ahogy a Fiat Barchetta is elmerült a többi között? Nehéz megmondani, de ha lenne rá lehetőségem, azonnal lecsapnék egy példányra – és az sem érdekelne, ha nem válik belőle ikonikus darab.
