Ingyenes öntözővíz és milliárdos megtakarítás: vízvisszatartó intézkedések valósulnak meg szerte az országban.

A gazdálkodók számára idén is ingyenesen biztosított öntözővíz több mint 10 milliárd forintnyi költségmegtakarítást jelent. Ezzel párhuzamosan az ország különböző pontjain számos intézkedést indítottak a vízhiány csökkentése és az aszálykárok enyhítése érdekében. E tényeket Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára osztotta meg a lakiteleki szivattyútelepen tartott sajtótájékoztatón.

Milliárdok a tájban tárolt vízben rejtőznek.

Az államtitkár kijelentése szerint a vízhiány kezelésére és az aszályellenes akcióterv végrehajtására 4,7 milliárd forintos keret áll rendelkezésre. A cél az, hogy a lehető legtöbb vizet megőrizzünk a tájban, amelyet ökológiai vízpótlásra használhatunk fel, valamint hogy feltöltsük azokat a víztározásra alkalmas területeket, amelyeket eddig kihasználatlanul hagytak – sok esetben már évek vagy akár évtizedek óta.

A kormány - felismerve a rendkívüli aszályhelyzet súlyosságát - átvállalta az öntözővíz költségét. Ezzel a döntéssel a gazdálkodók jelentős pénzügyi könnyítést kapnak, hiszen az ingyenes víz több mint 10 milliárd forint megtakarítást jelent számukra.

Egy egész évnyi csapadék tűnik elérhetetlen álommá.

Hubai Imre hangsúlyozta: az elmúlt öt évből négy aszályos volt, és a mostani év is a 2021-2022-es száraz időszakhoz hasonló. Jelenleg több mint 400 milliméter csapadék hiányzik a Duna-Tisza közéről és a Tiszántúlról - ez közel egy évnyi csapadékmennyiség. Mint fogalmazott: "több köbkilométernyi víz hiányzik alólunk".

Ennek ellensúlyozására elindult a Vizet a tájba! program, amelynek keretében jelenleg napi 450-460 ezer köbméter víz kerül visszatartásra, így már 178 millió köbméternél tart az összes betárolt mennyiség. Jelenleg 55 vízhiánykezelő körzet vesz részt az akcióban.

Érkezik az eső - feltöltheti a raktárakat!

A várható csapadék reménysugarat jelent számunkra: a Tisza vízgyűjtőjén 15-49 milliméter esőre lehet számítani, míg a Kárpátokban akár 60-100 milliméter is lehullhat. Ez az esővíz jelentős mértékben hozzájárulhat a jelenleg apadó, vagy még ki sem alakult készletek feltöltéséhez, különösen az Alsó-Tiszán, Kisköre térségében.

Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a gazdák az ökológiai vízpótlásra vonatkozó igényeiket az [email protected] e-mail címen jelezhetik. Ezen kívül az Országos Vízügyi Főigazgatóság szívesen fogadja azokat a területeket, ahol vizet lehetne visszatartani. Céljuk, hogy 2026 végére 3 milliárd köbméterrel növeljék a betárolható vízmennyiséget – ez körülbelül másfél Balatonnyi víznek felel meg.

Nő az öntözhető területek mérete

Jelenleg körülbelül 35 ezer hektárnyi mezőgazdasági terület áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi a víz elvezetését akár árhullámok idején is. Az ország területén 38 harmadrendű csatornát töltöttek fel, melyek közül sok évtizedek óta víz nélkül maradt. Ennek az intézkedésnek köszönhetően az öntözésre alkalmas földterület 54 ezer hektárral bővült, így már összesen 356 ezer hektárnyi területen van lehetőség öntözésre. Ez az előrelépés 1,5-2-szeres növekedést jelenthet az eddigiekhez képest.

Tókból tükör: a homokhátság eltűnt vizei A homokhátság varázslatos tájain egykoron tükörként ragyogtak a vizek, melyek mostanra a feledés homályába merültek. Ezek a vizek, mint titkos tükrök, a természet csodáit tükrözték vissza, de mára csak emlékek maradtak. A tómedrek, melyek egykor életet adtak, most csendes árnyak a homokos dombok között, ahol az idő nyomai lassan beleolvadnak a tájba. A természet e rejtett kincsei, mint a múlt hű tanúi, mesélnek a vízparti élményekről, az érintetlen szépségről, és arról, hogy a természet mennyire törékeny. A víz eltűnt, de a történetek, a legendák és a nosztalgia továbbra is ott lebegnek a levegőben, mint a hajdani hullámok nyomán keletkezett fodrok. A homokhátság tájain a csend és a szépség újra felfedezésre vár, és talán még mindig megtalálhatjuk a tükörben a múlt lenyomatát, ha figyelmesen szemléljük a homok és a víz találkozását.

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kiemelte: a Duna-Tisza közi homokhátságon az 1900-as évek elején még mintegy 600 tó volt, számuk azóta drasztikusan csökkent. Ma már csak két-három állandó tó maradt, jövőjük pedig a vízgazdálkodási beavatkozások nélkül erősen bizonytalan.

A politikus véleménye szerint a "Vizet a tájba!" program végre valóban "tiszta vizet öntött a pohárba". Hosszas várakozást követően most már valós szándék, szakszerű háttér és pénzügyi források állnak rendelkezésre ahhoz, hogy újraélesszék az egykor vízben dús vidéket.

Újra életre kel a lakiteleki zsilip!

Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője elmondta: a lakiteleki szivattyútelepnél jelenleg egy elöregedett zsilipet építenek újjá, amelynek kulcsszerepe lesz abban, hogy a csatornákban lévő vizet vissza lehessen tartani. Az építkezés során először ideiglenesen elzárják és víztelenítik a munkaterületet, majd előre gyártott elemekből új zsilipet építenek augusztus végéig.