Itt van a szélsőbaloldali vendégmunkások mosdatásának ideje is.
Bizonyára mindannyian értesültünk arról, hogy a kaposvári Park 74 nevű szórakozóhely döntött a török vendégmunkások kitiltásáról. Ennek hátterében az áll, hogy az utóbbi időszakban ezek a fiatalok zűrös viselkedésükkel keltettek fel figyelmet: nőket zaklattak, poharakat dobáltak, és egyéb, elfogadhatatlan cselekedeteket követtek el. A hírekre reagálva a szélsőbaloldali Mérce is megszólalt, ahogyan azt már a bűnözők jogainak védelméért harcoló Helsinki Bizottság is tette. Mielőtt azonban részletesebben kifejteném véleményemet, fontosnak tartom, hogy néhány alapvető gondolatot tisztázzunk.
Kép forrása: merce.hu Nem kívánok mély filozófiai vitákba bocsátkozni, de akik azt hiszik, hogy a különböző szélsőbaloldali, marxista vagy kommunista elméletek és a szabadpiac hívei, a liberális kapitalisták között éles, áthághatatlan ellentét húzódik, az téved. Valójában csupán módszertani különbségekről van szó. Az évek és évtizedek során Magyarországon is világosan látszik, hogy a liberális értelmiség és a magukat baloldalinak nevező csoportok gyakran közös ellenséget találnak. Mindkét tábor "érdekes" módon a kereszténységgel és a nemzeti érzéssel szemben táplál kritikát, amit ők a "fasizmus elleni harc" álcájában tálalnak – de ez lényegtelen. Ezt azért emelem ki, mert a magát antikapitalistának valló Mérce felületén olyan írások jelennek meg, amelyek akár az egykori, rossz hírű SZDSZ friss közleményeiben is helyet kaphattak volna.
Miért egyszerűbb az összes török vendégmunkást zaklatónak tartani, mint egy öltönyös férfit? - címmel közöltek egy írást. A szokásos balliberális érvelés szövi át az egész írást, bár a konkrét esetet nem tagadja, de aztán jön a homályosítás, mellékágakra való ugrás, azokból végérvényes következtetések levonása. Az egészet úgy állatja be, mint ez a "kapcsolati erőszak" értelmezési tartományában lenne kezelendő, és hát felsorol más durva példákat, amikor nem török vendégmunkások követtek el bűncselekményeket azért, mert egy hölgy visszautasította közeledésüket. Természetesen a török vendégmunkások kitiltásáról egyből eszébe is jut a szerzőnek, hogy "sajnos ennek van gyakorlata" Magyarországon, mert sok helyről a cigányokat is kitiltották. - Ez viszont elsősorban az üzemeltető felelőssége, aki a biztonsági intézkedéseket még hatékonyabbá tehetné, ha a vendégköre szemléletét, a bulikultúrát is aktívan formálná - szól a hagymázas, valóságtól totálisan elrugaszkodott képzelgés.
A "bulikultúra" sokszínűsége és formálhatósága kétségtelen, azonban a liberális és baloldali utópiák követői gyakran elhanyagolják azt az alapvető tényt, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes. Amikor bizonyos csoportokat, például cigányokat vagy vendégmunkásokat zárnak ki a szórakozóhelyekről, az nem csupán előítéletből fakad, hanem kőkemény, valós tapasztalatok eredménye. Mit tehet egy szórakozóhely tulajdonosa, ha azt észleli, hogy egy adott kör rendszeresen megzavarja a békés szórakozók nyugalmát, sőt, akár emberéleteket is veszélyeztet? Nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenkit teljes mértékben kiszűrni; mindig lesznek olyanok, akik a kelleténél többet isznak, és balhét provokálnak. Azonban, amikor egy jól körülhatárolható csoport viselkedése válik problémává, akkor a döntés háttere egyértelműbbé válik. A leglényegesebb, amit a Mérce nem említ, az az, hogy a török vendégmunkások viselkedése is a multikulturális modell kudarcából ered. A különböző kultúrákból érkező emberek közötti konfliktusok kialakulása szinte elkerülhetetlen, ha nem keverednek jól a különböző felfogások. És ha már az antikapitalizmusról beszélünk, érdemes megjegyezni, hogy az antikapitalista Mérce soha nem bírálja a globális kapitalizmus lényegét, amely a olcsó vendégmunkásokra és a gyors profitra épít, figyelmen kívül hagyva a kultúrák és nemzetek sokféleségét. Ez a jelenség hasonlít az internacionalista bolsevizmushoz, ami azt mutatja, hogy a két eszme gyökerei egy helyről erednek.
