"Keresztény identitásra lelni a XXI. században valódi lázadásnak számít" - interjú Szili Katalinnal.

Szili Katalin a Vasárnapnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy a XXI. században kereszténynek és konzervatívnak lenni igazi lázadás, még ha a baloldal eddig monopolizálta is a progresszió fogalmát. A miniszterelnöki főtanácsadó kifejtette, hogy a 21. század első negyedén túl egy jelentős átalakulásnak leszünk tanúi, amely a nemzetek Európáját és a nemzeti érdekeket tiszteletben tartó kultúrákat fogja előtérbe helyezni. Hozzátette, hogy bár ez a folyamat nem fog egyik napról a másikra lezajlani, a jövő elkerülhetetlenül e témák köré fog épülni.

- Egy korábbi interjúnkban Laborczy-Lakner Zoltán Lehel szociológus fogalmazta meg, hogy tudomásul kell vennünk: a keresztények nem keresztény környezetben élnek, a kereszténység egy kisebbségi csoporttá vált Magyarországon és Európában is. Ön mit gondol, milyen jövő vár a keresztény, konzervatív értékrendre?

A XXI. században keresztényként és konzervatív értékek mentén élni igazi lázadásnak számít, még akkor is, ha a baloldal eddig monopolhelyzetben volt a progresszió terén. De érdemes elgondolkodni: a haza és haladás fogalmai mennyire tekinthetők ma baloldalinak? Észlelhető, hogy a világ változik, hiszen egyre többen érzékelik a globalizációval járó kitettség kockázatait. Ezzel párhuzamosan a család és a kisebb közösségek szerepe is egyre fontosabbá válik, mint biztos pontok a bizonytalan világban. Személyes véleményem szerint egyfajta visszarendeződés indult el: Donald Trump győzelme, valamint Angela Merkel nyitott ajtó politikájának kritikája mind azt jelzi, hogy Németországban egy konzervatívabb irányvonal iránti igény van a társadalom részéről. Hiszek abban, hogy a 21. század első negyedének végére egy olyan átalakulásnak leszünk tanúi, amely a nemzetek Európáját helyezi előtérbe, és a világban is a nemzeti érdekek tiszteletben tartására építkező kultúrára fog fókuszálni. Ez a folyamat valószínűleg hosszú távú lesz, de a jövő, úgy érzem, mindenképpen ezen az úton fog haladni.

Talán az identitás védelmének alapvető emberi joggá nyilvánítása az egyik első lépés lehet, amelyre már több fórumon is felhívták a figyelmet. Hogyan alakultak úgy a dolgok, hogy az identitásunkat is védeni kell?

Az emberi jogok védelme napjainkban elengedhetetlen, hiszen az egyéni jogok széles spektrumát biztosítja számunkra. Az adataink, egészségünk és számos más aspektusunk védelme mellett jogosan merül fel a kérdés: miért ne védhetnénk identitásunkat is? Különösen most, amikor a világ egyre inkább globalizálódik, és az európai kultúra is új irányokba fejlődik. Ha az európai közösség nem tisztázza a bevándorló és az őshonos közösségek közötti határokat, ha nem védi meg a keresztény értékeket, és ha nem ismeri el a nemzeti identitás védelméhez való jogot, akkor a jelenlegi kaotikus helyzet tovább súlyosbodik. Már most is érezhetjük a feszültségeket, amelyek ezekből a kérdésekből fakadnak, és ha nem cselekszünk, komoly konfliktusok forrásaivá válhatnak. Ezért rendkívül fontos, hogy a nemzeti identitás védelméhez való jogot folyamatosan napirenden tartsuk. E cél érdekében hamarosan négy nyelven publikálunk egy dokumentumot, amelyet Kalmár Ferenccel közösen írtunk. Ez a dokumentum iránymutatást nyújt az európai döntéshozók számára, és öt alapelvet fogalmaz meg a nemzeti kisebbségvédelem és az identitás védelme kapcsán. Bár ez csupán egy kezdeti lépés, hiszem, hogy a következő években elengedhetetlen, hogy az európai intézmények e kérdéseket kiemelten kezeljék.

A káosz és a rendcsinálás témájához visszatérve, érdemes lenne tisztázni a politikai táborok közötti határokat is. Az Európai Parlament példáját nézve nem mindig nyilvánvaló, hogy kik képviselik a jobboldali, és kik a baloldali értékeket. Az ideológiai skála sokszínűsége miatt a politikai táj inkább egy színes mozaikra hasonlít, mintsem egyértelműen meghatározott kategóriákra.

- Azt a 20. századi felosztást el kell felejtenünk, ami jobb és baloldalra osztja fel a politikai tárborokat. Ma egyik oldalon létezik egy neoliberális, globalista, mindenben feloldódó, a sajátosságokat elfelejtő, uniformizált világban hívő formáció. A másik oldalon van a hagyományos emberi és nemzeti értékeket, a szuverén jogokat tiszteletben tartók tábora. Ma ez a két értékvilágát küzd egymással. Ez a változás a magyar politikában is végbement, és mára tisztán látszik, hogy van a Fidesz-KDNP által képviselt nemzetben, keresztény értékekben hívő, a szuverenitást tiszteletben tartó politikai erő, és van egy másik formáció, az úgynevezett újbaloldal, amely a globalitás képviselője, annak minden negativumával.

Elon Musk kifejezésre juttatta, hogy bár az ő értékrendje az évek során változatlan maradt, korábban liberális nézeteket vallott, míg mára a konzervatív táborhoz sorolják. Ez a jelenség párhuzamba állítható az Ön politikai pályafutásának alakulásával is.

Húsz évvel ezelőtt is, ahogyan ma is, mélyen hiszek a népben és a nemzetben való gondolkodásban mint keresztény ember. Szociális érzékenységem akkor sem volt kevesebb, mint manapság. Ugyanakkor fontos észben tartani, hogyan alakult át a politikai táj az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon. Ha összehasonlítást végzek – anélkül, hogy elfelejteném a saját pályafutásomat – ki kell mondanom, hogy amikor a szocialista pártban tevékenykedtem, éppen a nemzeti és keresztény értékrendem miatt éreztem magam egyedül, szinte légüres térben. A szocialistáktól való távozásomat követően körülbelül tizenhárom éven át kerestem egy olyan politikai közösséget, amely hitelesen képviseli a keresztény és a népben, nemzetben való gondolkodást, miközben szociális elkötelezettséggel is bír. Sokan meglepődtek, amikor végül csatlakoztam a Kereszténydemokrata Néppárthoz, holott a távozásom után már egyértelműen a keresztény értékekhez kötődtem. A keresztényszociális eszmerendszer az, amit mindig is vallottam. A történelem során a keresztényszociális párt folyamatosan küzdött azzal a kihívással, hogy a baloldal magának vindikálta a szociális jelzőt, míg a konzervatív oldal a keresztényet. Mivel az értékrendem legjobban a Kereszténydemokrata Néppártban található meg, így természetes lépés volt számomra a csatlakozás.

Ebből arra lehet következtetni, hogy a baloldal talán nem, vagy nem eléggé képviselte a szociális értékeket.

Az évek során világossá vált, hogy az Orbán-kormányok szociálpolitikája jóval szélesebb spektrumot ölelt fel, mint amit a baloldal valaha is képviselt. A családtámogatási rendszerek és a bankok adóztatása, melyek szociáldemokrata intézkedéseknek számítanak, a szocialista kormányzás idején teljesen háttérbe szorultak. Az elmúlt 35 év alatt sok minden megváltozott körülöttem, de vállalom azokat a konfrontációkat, amelyek abból fakadtak, hogy a baloldal szociális elkötelezettségét nem találtam elég meggyőzőnek. A keresztény és nemzeti témákban folytatott vitákról nem is beszélve. Különösen fájó emlék a 2004. december 5-i népszavazás, amelynek évfordulója közeledtével fontos hangsúlyozni: ha a szocialista párt akkor nem a "NEM"-ek mellett kampányolt volna, és lehetőséget ad arra, hogy az emberek a saját lelkiismeretük szerint döntsön, talán soha nem kerültek volna abba a helyzetbe, amelyből azóta sem tudtak kikecmeregni, s amely a nemzet megsemmisülésének szélére sodorta őket.

A kisebbségek helyzete és jogai mindig is fontos téma volt, és az idei Tusványos során Ön is rámutatott arra, hogy az autonómia kérdése nem kap elegendő figyelmet. Mindez különösen időszerű, hiszen Romániában jelenleg egy közigazgatási reform tervezete van napirenden a parlamentben, amely jelentősen átalakítaná a közigazgatási határokat, hátrányosan érintve a magyar kisebbséget. Ezt a lépést nyugodtan nevezhetjük ellen-autonómia javaslatnak, hiszen a kisebbségi jogok csorbítását célozza meg.

- Nem véletlen, hogy a Magyar Állandó Értekezlet idei zárónyilatkozatába is bekerült, hogy a közösségeink fontosnak tartják az autonómia valamennyi formájának a támogatását. Ami a romániai fejleményeket jelenti, ott egyelőre a régiók átalakításáról szóló törvénytervezetről beszélünk, és én erre csak és kizárólag egy kampányfogásként tekintek egyelőre az azt előterjesztő politikai erő részéről. Ez a javaslat, megjegyzem nemzetközi szabályokba ütközik, amelyek tiltanak minden olyan intézkedést, amely a kisebbségek asszimilációját felgyorsítja. Ha a többségi nemzet nem biztosítja a kollektív jogokat, akkor minden integrációs törekvés egyben asszimilációt eredményez, ezt pedig tiltják a nemzetközi szabályok, köztük a kisebbségi keretegyezmény is. Nagyon fontos ugyanakkor az ilyen kiélezett helyzetekben, a romániai elnökválasztás első fordulója után, amikor a második fordulóba két, egyébként nacionalista jelölt került értékelni azt a történelmi összefogást kiemelni, amit a hétvégi parlamenti választáson a magyar szavazatok is megmutatták, azzal, hogy magabiztosan növelni tudta az RMDSZ a képviselőházi és szenátusi helyeit. Mivel magam is néhány napot a kampányban töltöttem, innen is köszönöm mindenkinek, hogy támogatta az összefogás listáját. Most már csak a reményeim fejezem ki, hogy a kormányban is ott lesz a magyar erő és szakértelem, ahol a döntések velünk születnek, rólunk.