Ritka az olyan hiteles adaptáció, mint amilyen a Jadviga párnája.
Závada Pál sikerkönyvét Deák Krisztina filmesítette meg az író segítségével. Tévéajánló!
A 90-es évek végén alig akadt olyan magyar regény, amely annyira népszerű lett volna, mint Závada Pál Jadviga párnája, amely 1997-es megjelenése után mindössze két év alatt négy kiadást is megélt. A filmadaptáció sem maradt el sokkal, Deák Krisztina vette a kezébe a rendezést, és a történet elemeit kronológiai sorrendbe állította, miközben Ondris életének szálaira összpontosított.
A Jadviga párnája egyike azoknak a különleges adaptációknak, amelyek nem csupán az író jóváhagyását nyerték el, hanem a szerző aktívan részt vett a film készítésében is. Závada Pál a forgatókönyv írásában is közreműködött, és a rendező kérése nyomán számos elemet módosított, hogy a végeredmény filmszerűbb és dinamikusabb legyen. Tóth Barnabás, a rendező, különösen fontosnak tartotta, hogy Jadviga és a Csomós Mari által megformált Mamovka között közös jelenet szülessen, hiszen a regényben ez a találkozás teljesen hiányzik, holott a két nő egy fedél alatt él. Emellett Franci (Roman Luknár) karaktere is jelentős átalakuláson ment keresztül a filmadaptáció során.
Az író a forgatás során is aktívan részt vett, hogy figyelemmel kísérje a dialógusok alakulását, így elkerülve, hogy az improvizációk túlzottan eltérítsenek az eredeti szándéktól. A film helyszínéül Závada szülőfaluját, Tótkomlóst választották, ahol az író a történetet elképzelte, bár a regényben nem említette meg a települést. Érdekesség, hogy a forgatás helyszínét nem ő javasolta; a rendező és a díszlettervező önállóan döntöttek a kisváros mellett. Ráadásul a főszereplő háza is kiderült, hogy a Závada család öröksége volt, és az író szülői háza is pontosan abban az utcában állt, ami még inkább összekapcsolta őt a helyszín történetével.
A film hitelessége elsősorban az írónak köszönhető, aki 15 éven át mélyen belemerült a regény világába szociográfusként. Alaposan tanulmányozta a helytörténeti anyagokat, interjúkat készített, és számos dokumentumot gyűjtött össze. Ezeket a részleteket gondosan integrálták a forgatókönyvbe, lehetővé téve ezzel a díszlettervezők, kellékesek és ruhatervezők számára, hogy hitelesen megalkothassák a történet tárgyi világát.
