Kiközösített tinédzser lány volt, akit kíméletlenül gúnyoltak, de ma már milliók csodálják és ünneplik őt.

Dupla koncerttel indította el 2025-2026-os világ körüli turnéját az Iron Maiden Budapesten, a Papp László Sportarénában, május 27-28-án. Az esemény különlegességét fokozza, hogy a Halestorm, az amerikai rockcsapat, mint vendégfellépő, fantasztikus előadással készült az ötvenéves jubileumát ünneplő legendás angol bandának. A Hale testvérek által alapított zenekar budapesti koncertje azért is kiemelkedő, mert hamarosan nem csupán előzenekarként, hanem önállóan is színpadra lépnek a fővárosban. A közelgő Everest című albumuk dalait hozza el a Barba Negrába, és erről is beszélgettünk a zenekar karizmatikus énekesnőjével, Lzzy Hale-el.

"Amikor az öcsémmel nekivágtunk a zenekar alapításának, még 1997-et írtunk. 28 évvel ezelőtt teljesen a sötétben tapogatóztunk az ipar világában. Nem volt a közelünkben gazdag nagybácsiként a szakmában, apánk három műszakban robotolt szerelőként, míg anyánk alkalmi takarítással próbálta kiegészíteni a családi kasszát. A mi kis családunk egy húsz holdas farmon élt, ahol a mindennapi megélhetésért meg kellett küzdenünk. Zenei tudásunk csekély volt, és fogalmunk sem volt arról, hogyan írjunk dalokat, vagy miként boldoguljunk a zeneiparban. De ahogy teltek a hónapok és folyamatosan próbálkoztunk, egy nap arra eszméltünk, hogy a zenélés már nem csupán hobbi, hanem valós karrier lett belőle. Ez az egész olyan, mintha egy váratlan baleset következtében építettél volna karriert – mondta Lzzy Hale, miközben nevetett az emlékeken."

A Halestorm énekesnője, Lzzy Hale, nem csupán a rockzene színpadán ismert név, hanem egy igazi ikon, akinek tehetsége és karizmatikus előadásmódja mindenkit lenyűgöz. A Pennsylvaniában 2009-ben megalakult zenekar debütáló albuma azonnal sikerrel robbant be a köztudatba, és aranylemez minősítést szerzett az Egyesült Államokban. Második albumuk, a 2012-es *The Strange Case Of...*, már a nemzetközi hírnevet hozta meg számukra, és dalai azóta a XXI. század rockzenéjének elengedhetetlen klasszikusai lettek. Lzzy Hale pályafutása során számos világsztárral osztozott a színpadon, és 2024-ben különleges élményben lesz része, hiszen a Skid Row énekeseként is fellép majd.

Fiatal koromban kíméletlenül csúfoltak, amiért a popzene helyett a rockzene vonzott. Soha nem találtam a helyem, hiszen míg mások a Backstreet Boys dallamaira táncoltak, én Alice Cooper zenéjével éltem. Talán megkönnyíthettem volna az életem, ha a könnyebb utat választom, de tudtam, hogy a helyes dolgok sosem egyszerűek.

- visszagondolt azokra a pillanatokra, mesélte az énekesnő. Hozzátette:

"Azért is döntöttünk úgy, hogy a mostani albumot Everestnek nevezzük el, mert arról kezdtünk el gondolkodni, hogy voltaképpen miért is csináljuk ezt az egészet? Ha a pénzért, akkor sokkal egyszerűbb utat is választhattunk volna. Ha a hírnévért, ami szintén nem mozgatott sosem, arra is lett volna könnyebb mód. Akkor miért próbálkozunk még mindig? Mert ott van az a megfoghatatlan érzés, az a szükséglet, akár nevezhetnénk alapvető szükségletnek is, mintha csak a zene mondaná meg, hogy mit kell tenned és nem fordítva. A zene választ ki téged."

Az új album készítése közben a zenekar Georgiába utazott, ahol egy házba költöztek producerükkel, Dave Cobbal. A társaságban nem voltak rokonok, házastársak vagy barátok – csakis a banda és a zene. Hirtelen úgy érezték magukat, mintha újra tinédzserek lennének; nosztalgikus hangulatban merültek el, és felidézték a régi emlékeket, a sikerhez vezető utat, amit együtt jártak be.

22 éve nem változott a banda felállása, így volt mit felidézni a közös múltból. Az, hogy ennyi idő alatt sem "nyírták ki egymást", az egyik legnagyobb közös sikerük, mesélte nevetve Lzzy Hale. A közös zenélések alkalmával, egy-egy dobtéma kapcsán előjöttek azok a zenei élmények, amelyek a korai éveket idézték fel bennük. Újra kapcsolatba léptek gyerekkori énükkel, érzéseikkel, álmaikkal, ami lehetőséget adott egyfajta önelemzésre, számvetésre:

Ez az album a jelenlegi fejezetünk csodás záróakkordja. Húsz éve dolgozunk együtt egy neves kiadónál, számos különböző projektet valósítottunk meg, de eddig még sosem készült ilyen természetes hangzású Halestorm lemez.

A megszokott forgatókönyv szerint a stúdiózásra való felkészülés során számos téma várta a bandát, de Dave Cobb váratlanul mindent felborított. Az első napján kijelentette, hogy az előre megírt dalötletekre nincs szükség, ő valami egészen újra vágyik, ami a csapatból fakad. Ezután a zenészeket a stúdió belsejébe irányította, megnyomta a felvétel gombot, és így szólt: "Most azonnal írjatok egy dalt, amit itt és most rögzítünk."

A csapat kezdetben kissé megdöbbent, szinte meg is rémült, de ahogy teltek a napok, a közös zenélés varázsa szépen lassan kibontakozott. Minden délelőtt 11 órakor indult a zenebona, és a késő esti órákig szüntelenül dolgoztak. Nem volt megállás, de az ötletek folyamatosan formát öltöttek, és végül teljes dalok születtek meg a közös munkából.

Ez a kiadvány a legnyersebb és legautentikusabb, amit valaha létrehoztunk, hiszen sokszor egyszerűen elfelejtettük bekapcsolni a metronómot a felvételek során. Zsigeri mélységekig hatoltunk, figyelve egymásra, míg végül befejeztük a dalt. Akkor azonban Dave Cobb észrevette, hogy a metronóm kimaradt. Megpróbáltuk újra, most már egy rögzített tempóra, de az érzés valahogy eltűnt belőle. Így aztán, a dalok fele valójában egy közös örömzenélés eredménye, semmi több.

"Így fogalmazott Lzzy Hale."

Szövegileg is arra törekedett, hogy a zenekar teljes érzelmi útját és történetét felölelje, annak minden örömével, bánatával, sikerével és bukásával.

Ezen a ponton megjegyeztem az énekesnőnek, hogy az első single esetében, amit kedvcsinálónak adtak ki az albumról, nagyon is látszik, hogy megváltozott a munkafolyamat, hiszen a szám több dologban is eltér a Halestorm megszokott hangzásától. Továbbá az is meglepő, hogy a Darkness Always Wins című kiadvány, szakítva az olyan megszokásokkal, hogy egy pörgős, energikus dalt szokás elsőnek megjelentetni, vagy esetleg a lemezindító dalt, az Everest közepén foglal majd helyet, ráadásul egy balladáról van szó.

"Az a hit, hogy a zenében és az üzleti világban egyértelmű szabályok léteznek, csupán egy illúzió. Nincs olyan személy, aki pontosan megmondhatná, mire vagy képes, és mire nem; mi az, ami biztosan sikeres lesz, és mi az, ami a kudarc útjára vezet. Ha létezne egy biztos recept a sikerhez, mindenki azt alkalmazná. Zenekarként csak egy dologra támaszkodhatunk igazán: az ösztöneinkre, amelyeket hosszú évek tapasztalata formált. Azokat a dolgokat kell követnünk, amelyek lelkesedést ébresztenek bennünk, hiszen sosem tudhatjuk előre, vajon a közönség szeretni fogja-e a munkánkat, vagy éppen ellenkezőleg. Az egyetlen iránytű, ami segíthet ezen az úton, az a saját érzéseink: mi az, ami szabadságot ad, és mi az a kockázat, amit hajlandók vagyunk vállalni, ami valóban felébreszti a szenvedélyünket."

"Így fogalmazott Lzzy Hale." Hozzátette:

A Halestorm létezésének egyik alapköve éppen ez a hitelesség. A színpadon sosem játszunk meg semmit, nem támaszkodunk extra sávokra, és elkerüljük a metronómot. Ezek nélkül a korlátok nélkül rejlik az igazi izgalom: az ismeretlenség varázsa, amikor nem tudod, mi következik. De a bizalom, amit egymás iránt érzünk, a zenei társaink iránti elköteleződés és a köztünk lévő szeretet adja az erőt, hogy bátran ugorjunk a mélybe, remélve, hogy az ejtőernyőnk biztonságosan kinyílik.

Épp emiatt ritka, hogy kétszer ugyanazt a szettet tolják le színpadon. A két budapesti Iron Maiden koncert előtt sem ugyanazt a dalsort játszották végig, egyedül az Everest, az augusztusban érkező lemez címadó dala az, ami mindkét nap zárásaként, a népszerűsítés jegyében ugyanakkor szólalt meg.

A zenekar novemberi fellépése igazi meglepetéseket tartogathat, hiszen a dalok sorrendje mindig változhat. De miért érdemes részt venni egy Halestorm koncerten? Milyen különleges élmények várhatnak ránk, amelyeket az elmúlt években a Budapest Parkban vagy éppen az arénában nem tapasztalhattunk meg? Az énekesnő, Lzzy Hale, egykor a legendás Roonie James Dio tanácsát idézte: „Nem fogsz emlékezni minden emberre, aki előtt felléptél, és minden helyszínre, ahol valaha játszottál, de ők emlékezni fognak rád életük végéig.” Ez a gondolat rávilágít arra, hogy a zene ereje és a koncertélmény olyan kötelékeket teremt, amelyek örökre megmaradnak a közönség szívében. A Halestorm nem csupán zenél, hanem emlékeket teremt, amelyek a rajongók számára felejthetetlenek lesznek.

Ezért számára a leglényegesebb az, amit a színpadon átélhet és a közönség felé közvetíthet. Azok a közös pillanatok, amelyeket a nézőkkel megoszthat, mindennél többet érnek. Elmondta, hogy minden egyes koncert során arra törekszik, hogy minél több emberrel szemkontaktust létesítsen, és valódi emberi kapcsolatokat építsen, nem csupán a legelső sorokra egy-egy pillantást vetve. Egy egyszerű visszaintegetés vagy egy játékos összekacsintás sokak számára nem csupán egy gesztus, hanem egy különleges élmény, amely örökre megmarad.

Ez nem csupán annyiról szól, hogy "hé, figyelj csak! Tádám: rocksztárok a színpadon." Ma éjjel egyek vagyunk. Egy közösséget alkotunk. Azért gyűltünk össze, hogy kiszakadjunk a mindennapok szorításából, és menedéket találjunk, ahol szabadon élhetünk, ahol nem kell magyarázkodnunk önmagunkért. Ezért tesszük azt, amit teszünk...

„Tedd különlegessé a szövegedet!” – javasolta az énekesnő.

Lzzy Hale a Halestormmal 2025. november 6-án tér vissza Budapestre, ahol bemutatják Everest című, új lemezüket. Fellépésüknek a Barba Negra ad otthont.