Piemont varázslatos vidéke mindig is lenyűgözte az utazókat. Az Alpok lábánál elterülő táj különleges elegyét kínálja a természeti szépségeknek és a gazdag kulturális örökségnek. A festői dombok, a szőlőültetvények és a hangulatos falvak mind hozzájárulna
Itt komoly hagyománya van a minőségi bor készítésének, a francia hagyományokhoz hasonlóan. Az 1980-as évek vége felé Piemont kezdett kiemelkedni a szőlőtermelés apátiájának évtizedeiből és igyekezett újjáépíteni hírnevét. Mára Toszkánával versenyez az ország legjobb vörösborainak termelője címért. Ugyanakkor nemcsak a Nebbioloról szól az élet északnyugaton, Lombardia és Liguria fehérborai is fontos mellékszereplők. Albától délre egy sor meredek mészkő hegy alkotja a Langhe-hegységet. Itt születnek Nebbioló-ból világklasszis borok. Azzal, hogy a Nebbiolo vékonyhéjú, alacsony hozamú és betegségekre hajlamos fajta, nem tűnik a szőlősgazdák kedvencének. Mégis, megkérdőjelezhetetlen borainak komplexitása, aromatikájának egyedisége. A bor mindenben bővelkedik, ami felelős a jó szerkezetért. Gazdag alkoholban, tanninban és savakban is. Halványabb színe pedig becsapós, kezdeti narancsba hajló sokszor gránát színe évtizedes potenciált takar.
Amíg az ember Itália gyönyörű tájainak csupán a toszkán részét ismeri – hiszen boros kalandozásaink zöme ide irányul –, addig úgy érzi, hogy ez a világ szíve. Ám amikor Piemont földjére lépünk, minden megváltozik. Itt a természet, a szőlő és az emberek közelsége valami különleges érzést kelt bennünk. Az Alpok fenséges közelsége arra készteti a helyieket, hogy büszkén tekintsenek erre a vidékre, mint igazi cool climate termőhelyre. Tiszta időben a Monte Rosa impozáns csúcsáig is ellátni, ami varázslatos látványt nyújt. Az itt-ott nehezen megközelíthető domboldalakon telepített szőlőültetvények között a mogyoróbokrok és a gyönyörű tölgyerdők végtelen sora váltakozik. Dél felől a Genovai-öbölből gyakran érkező meleg levegő találkozik a hűvösebb áramlatokkal, s ez a két erő összeütközve ködbe burkolja a szőlőhegyek varázslatos táját.
A szőlőültetvények két jelentős területen helyezkednek el: az egyik a Tanaro folyótól északnyugatra, a Lago Maggiore felé, míg a másik a Langhe és Montferrato hegységek délkeleti lábánál terül el. Mindkét helyszín DOC (Denominazione di Origine Controllata) zónának számít, ahol olyan városok találhatóak, mint Asti és Alba. Az itt tapasztalható éghajlat télen viszonylag zord, de a hosszú tenyészidőszak lehetővé teszi, hogy a szőlők egészen őszig fejlődjenek.
Piemont Olaszország szőlőtermelésének egyik legismertebb központja, ahol a DOC és DOCG minősítésű szőlőültetvények területe a legnagyobb. Itt több mint 60 különféle elnevezés található, amelyek a régió gazdag szőlészeti hagyományait tükrözik. Azonban ez a sokféleség nem mindig segítette elő a minőség állandóságát; a gazdák számára a számos apelláció gyakran kihívást jelentett, mivel a minőség és a szabályozás megbomlásához vezetett. Ennek orvoslására jött létre a Menzione Geografica Aggiuntiva (MGA) rendszer, amely segít a szőlőművelés ezen szegmensének rendezésében. A Barolo DOCG példáján keresztül a rendszer a dűlőklasszifikációra hasonlít, lehetővé téve, hogy a kisebb termőterületek sajátos jellemzőik, mint például a mezoklíma és a geológiai adottságok, figyelembevételével kapjanak egyedi elismerést. A 2010-es szürettől bevezetett MGA-rendszer nemcsak területi lehatárolásokat hozott, hanem a települések közötti sokszínűséget is elősegítette, így gazdagítva a piemonti borok palettáját.
Az Olaszországban található eredetvédett termőterületek száma folyamatosan változik, szinte évről évre. Az 1985-ös nagy reform után a legtöbb álcázott területet eltávolították a listáról, de így is bőven akad még belőlük. A legújabb érkezők között két piemonti területet is találunk.
Barolo kizárólag Nebbiolo szőlőből készülhet. Sokan Itália legarisztokratikusabb borának tartják, ezért ára ehhez igazodóan magas. Nevét az Alba-tól dél-nyugatra található hasonló nevű faluról kapta. Hagyományosan sokáig érlelik ezeket a borokat, többnyire nagy tölgyfahordókban (legalább két évet kell hordóban pihennie a bornak, majd további két évet palackban) de néhány újító szellemű borász az új kishordós érlelést részesítené előnyben. A borok fiatalon nagyon tanninosok, jellegzetes illat- vagy ízjegyet nehéz bennük felfedezni. Az érlelés során gazdag gyümölcs- és íz világ alakul ki bennük, általában minden alkotóelemükből sok van. Magas sav-, és tannintartalmuk, kellően magas alkoholtartalommal együtt jelentkezik. A teljes érettség állapotában azonban aromái nagyon összetettek, a kerti virágoktól az epren át, gomba, nedves avar, kátrány és bőr jegyekig bővülhet a skála.
A Barbaresco, testvére a Barolónak, szintén kizárólag Nebbiolo szőlőből készül. Azonban a szőlő különböző talajon érlelődik, ami miatt a borok karaktere is eltérő. Itt a savak dominálnak, így a Barbaresco-k kevésbé koncentráltak, de éppen ezért gyorsabban érnek, és tanninban is szegényebbek. Ennek köszönhetően ezek a borok talán egy kicsit korábban élvezhetők, mint a Barolo. Az áruk között nem jelentős eltérés van, ha a minőség magas szinten van.
Bár Piemontban a Nebbiolo uralja a kék szőlőfajták palettáját, számos más fajta is méltó figyelmet érdemel, hiszen kiváló borok születnek belőlük. Ilyen például a Barbera, amely kiemelkedő savtartalmáról ismert, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend (Barbera d'Asti DOCG, Barbera d'Alba DOC). A Barbera borok általában két fő stílust képviselnek: az egyik az üde meggyes ízjegyeket hangsúlyozza, amelyeket legjobban fiatalon élvezhetünk; a másik viszont tölgyfahordós érlelésnek van alávetve, így gazdag tanninokkal rendelkezik, és hosszabb időt igényel, hogy igazán kibontakozhasson a benne rejlő potenciál. A Dolcettoból készült borok inkább könnyedebbek, gyümölcsös karakterük ellenére nem mindig váltak a közönség kedvenceivé. Érdekesebb tételek születnek viszont az őshonos Pelaverga szőlőből, amely a kadarka frissességére emlékeztet, vibráló savakkal, elegáns struktúrával és gazdag gyümölcsösséggel.
Piemont szőlőskertjeiben a Moscato a legismertebb fehér szőlőfajta, amely valódi kincsként tündököl. Ez a DOCG minősítéssel büszkélkedő bor alapját képezi a Moscato d'Asti (enyhén gyöngyöző) és az Asti (habzóbor) változatoknak. Az illatos, édes ízjegyekkel rendelkező borokat legjobban fiatalon és frissen érdemes fogyasztani, hogy teljes mértékben élvezhessük a zamataik gazdagságát.
A Piemont régió híres buborékos italának, az Astinak, egy érdekes átalakulás zajlik a háttérben. A pezsgő változata, amely nem a klasszikus Moscato d'Asti, fokozatosan elveszíti édességét: 2017-ben az extra száraz szintet célozták meg, míg 2020-ra már eljutottak a zero-dosage, azaz nyers pezsgő szintjére. Ez az evolúció új ízeket és stílusokat hoz a pezsgők világába, amelyeket érdemes felfedezni.
A pezsgők és habzóborok szinte minden pincészet kínálatában fellelhetők, különböző variációkban. Érdekes módon, bár elsőre szokatlan lehet, sok helyen Nebbiolóból is készítenek efféle italokat, és az eredmények magukért beszélnek.
A régió legismertebb csendes fehér bora a Gavi környékén található, ahol a napfényes déli lejtőkön mészben gazdag talajon érlelik a szőlőt. E bor készítéséhez a Cortese szőlőfajta szolgál alapul, és a végeredmény egy olyan ital, amely kiemelkedik savtartalmával és a tipikus olasz borokra nem jellemző acélos szárazságával (Gavi DOCG). Érdekes módon a vörösboros területek legfontosabb fehér fajtája nem a Cortese, hanem az Arneis. Ez a szőlőfajta szinte mindenhol jelen van, változatos stílusokban mutatkozik meg: a friss, üde és reduktív változatoktól kezdve egészen a nagyhordós érlelésű borokig, sőt, még a kishordóban erjesztett és érlelt verziók is megtalálhatók. Még izgalmasabb volt felfedezni az őshonos Nascetta fajtát is, amelynek kissé vegetális, díszítő ízei mellett kiváló savszerkezettel és elegáns összhanggal rendelkező borokkal gazdagodhattunk.
