Mainzi futballcsoda: szenvedély és vágy fáklyája A Mainzi futballcsoda nem csupán egy csapat teljesítménye, hanem egy közösség szívének dobbanása. A szenvedély, amellyel a játékosok a pályára lépnek, és a vágy, hogy minden egyes meccsen a legjobbat nyújt
A nyári átigazolási időszakban nem igazán merült el a költekezés tengerében, hiszen mindössze kilencmillió eurót fektetett be. Ennek a jelentős részét, közel felét, a dél-koreai válogatott középpályás, Hjun-Szeok Hong (Gent) leigazolására fordította.
A csapat mégis összeállt, és a szezonban már legyőzte a Bayern Münchent (2-1), a Frankfurtot (3-1), az RB Leipziget (2-1) és a Mönchengladbachot (3-1). Igaz, legutóbbi három bajnokiján csupán két pont jött össze, de így is tartja a negyedik, BL-részvételt érő pozíciót.
A csapat, amelyet ő vezet, lehetőséget adott Jonathan Burkhardtnak, hogy a nemzeti válogatottban megmutathassa tehetségét. Emellett Nadiem Amiri is visszanyerte helyét a keretben, míg az U21-es csapatba Paul Nebel és Nelson Weiper kaptak meghívót.
Henriksen taktikája jellemzően aszimmetrikus 1-4-2-2-2-es felállásban bontakozik ki, ahol négy védő, két védekező és két támadó középpályás, egy jobbszélső, valamint egy csatár alkotja a csapat gerincét. Ez a felállás lehetővé teszi, hogy Joshua Burkhardthoz hosszú indításokkal juttassák el a labdát, aki kiválóan képes a fejjátékra, vagy éppenséggel megtartani a játékszert. Ezzel a módszerrel elkerülhetik a középpályás passzokat, és azonnali nyomást gyakorolhatnak az ellenfél védelmi vonalára, így meglepve őket a gyors támadásokkal.
Ez a stratégia nem csupán Burkhardt kivételes fizikai képességeit hasznosítja, hanem folyamatosan nyomás alatt tartja az ellenfelet, megingatva annak védekezési rendszerét. Ennek eredményeként a támadáshoz csatlakozó csapattársak számára kedvező helyzeteket teremt a kapu környékén.
Henriksen a hosszabb támadások felépítése során az 1-3-4-3-as formációt részesíti előnyben, ami lehetővé teszi a középpályán való számbeli fölény kialakítását. Egy szurkoló találóan megjegyezte egy közösségi oldalon, hogy a taktikai fejlődés elkerülhetetlen volt, mivel nincs bőség a világklasszis játékosokból, viszont akadnak olyan tehetségek, akik valódi csapatként működnek együtt, és így képesek megvalósítani a közös célokat.
Henriksen gondolkodásmódja Klopp és Tuchel elképzeléseit tükrözi:
