Amerikában is egyre inkább reflektorfénybe kerül a gyónási titok kérdése - vajon nemzetközi jelenség rajzolódik ki?
Egyre több országban tűnik fel a lelkiismereti és vallásszabadság drámai korlátozása, amelyet gyakran jogvédelmi álarc mögé rejtenek. A Washington államban nemsokára hatályba lépő törvény eseményei Közép-Európa számára is figyelemre méltó tanulságokat hordozhatnak.
Míg januárban arról írtunk, hogy Lengyelországban petícióval támadják a gyónási titkot, most XIV. Leó pápa szülőhazájában, az Amerikai Egyesült Államokban lángolt fel ugyanez a vita. Miközben a lengyel kezdeményezés lényegileg elsorvadt, hiszen a még mindig katolikus Lengyelországban maroknyi, szélsőségesen liberális és egyházellenes aktivista érezte csak magáénak az ügyet, a Washington állam kormányzata által elfogadott törvény és az annak következtében kialakuló polémia messzebbre mutat: sejthető ugyanis, hogy a szórványosan Európa-szerte megpedzett téma idővel hazánkban is a közbeszéd homlokterébe kerülhet.
Washington állam kormányzata a gyermekek védelmének előmozdítására hivatkozva alkotott olyan törvényt, amely súlyos aggályokat keltett keresztény körökben. A jogszabály rendelkezésének értelmében ezentúl egy pap, ha gyermekbántalmazás jut tudomására gyóntatás közben, az egyházi előírások ellenére is köteles azonnal jelentést tenni az állami hatóságoknál, feladva azt, akitől az információt szerezte (magyarul a gyónó személyt). Amennyiben nem a törvénynek megfelelően jár el, egyéves börtönbüntetésre, valamint 5000 dollár összegű pénzbüntetésre számíthat. Bob Ferguson kormányzó május 3-án látta el kézjegyével a törvényt (mindössze öt nappal az első, Egyesült Államokból származó pápa megválasztása előtt), amely e hónap 27. napján lép életbe.
A szabályozás azért is Janus-arcú, mert miközben a papokra szigorú büntetés terhe mellett vonatkozik, más hivatások képviselőit, például az ápolókat és terapeutákat felmenti a jelentéstételi kötelezettség alól. Éppen ezért Harmeet Dhillon, az Amerikai Egyesült Államok főügyész-helyettese a törvényjavaslatot "a katolikus egyház és a gyónás szentsége elleni törvényhozási támadásnak" nevezte, pontosan azzal érvelve, hogy az a papokat megfosztja a többi szakembernek továbbra is biztosított védelemtől.
Washington államot időközben katolikus püspökök egy csoportja perelte be, akikhez ortodox testvéreik is csatlakoztak (az új törvény az ortodox egyházat is sújtja), majd pert indított a szövetségi Igazságügyi Minisztérium is. Utóbbi keresetében tisztázta a helyzetet: "A gyónási titok megtartása... a gyónás éltető eleme. Enélkül a katolikus vallás szabad gyakorlása, azaz a katolikus pap által a katolikus hívek javára ellátott apostoli feladatok nem történhetnek meg." Értékelésük szerint a tagállami törvény egyenesen az Egyesült Államok alkotmányába, annak is első kiegészítésébe ütközik.
A szóban forgó püspökök hangsúlyozzák, hogy „a római katolikus egyház elkötelezett a gyermekbántalmazás társadalmi szintű megszüntetése iránt”. Ennek jegyében a Seattle-i Római Katolikus Főegyházmegye, valamint a Yakima-i és Spokane-i egyházmegyék olyan irányelveket vezettek be és alkalmaznak, amelyek a gyermekek védelmét célzó intézkedéseikben túlmutatnak a washingtoni törvények által előírt kötelezettségeken a gyermekbántalmazás és elhanyagolás bejelentésével kapcsolatban. Kiemelik, hogy papjaiknak és az egyházi intézmények dolgozóinak kötelező minden tudomásukra jutott esetet azonnal jelenteniük, kivéve, ha az információ kizárólag a szentgyónás keretein belül merült fel.
A vita lényege a lelkiismereti és vallásszabadság védelme, különös figyelmet fordítva arra, hogy az állam mennyire jogosult beavatkozni a vallás szabad gyakorlásába. Különösen fontos, hogy a katolikus nézőpontból vizsgálva, az állam nem helyezheti zárójelbe azokat az egyházi tanításokat és előírásokat, amelyek a hívők számára a teljes őszinteség és a hiteles vallásgyakorlás alapját képezik. E mellett felmerül a kérdés: ha az állam egyszer engedélyezheti a vallásgyakorlás ezen részének korlátozását, mi akadályozza meg abban, hogy más területeken is hasonló lépéseket tegyen?
A Spokane-i Egyházmegye püspöke, Thomas Daly, a híveihez intézett nyilatkozatában határozottan leszögezte, hogy a papság a gyónás során rájuk bízott titkokat mindenkor megőrzi, még abban az esetben is, ha ezzel börtönbüntetés kockázatát vállalják. "Szeretném biztosítani Titeket arról, hogy püspökeitek és papjaitok elkötelezettek a gyónási titok védelme mellett - akár a börtönbüntetés árán is. A bűnbánat szentsége szent és sérthetetlen marad a Spokane-i egyházmegyében" - hangsúlyozta a főpásztor.
Miközben a keresztényüldözés jelensége elsősorban Afrika és Ázsia egyes területein a leginkább jellemző, a nyugati kultúrkörben is folyamatosan szűkül a vallásszabadság, bár ezt jellemzően egyfajta jogvédelmi erőfeszítésként igyekeznek bemutatni. A korábban említett lengyel példán túl a vita terítékre került már Ausztráliában, Franciaországban, Costa Ricán és Írországban is.
A jezsuita Hans Zollner, a téma elismert szakértője, korábban hangsúlyozta egy értekezésében, hogy nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a gyónási titok feloldása megelőzhetné a kiskorúak sérelmére elkövetett visszaéléseket. Sokan figyelmeztetnek arra is, hogy azok, akik ilyen súlyos bűncselekményt követnek el, tisztában vannak a gyónás során jelenlévő pap jelentési kötelezettségével, és ennek tudatában inkább eltitkolják tetteiket, vagy még a gyónásra sem mennek el. Ez pedig megakadályozhatja, hogy a gyónás valóban egy olyan fórum legyen, ahol a bűnök felfedésének első lépése megtörténhet, és így a hatóságok előtt is később nehezebb legyen a cselekedeteik feltárása.
Zollner arra is felhívja a figyelmet, hogy a titoktartás körüli vita mindkét oldalon érzelmileg erősen terhelt, annál is inkább, mivel olyasféle igen érzékeny kérdéseket érint, mint a szégyen, a magánszféra védelme és a személyes felelősség.
A Pápai Gergely Egyetem professzora hangsúlyozza, hogy a gyónás bonyolult és sokrétű folyamat, amely számos gyakorlati aspektust igényel. Rámutat arra, hogy téves elképzelés azt hinni, hogy a gyóntató pontosan tudja, ki ül a gyóntatószék másik oldalán. A klasszikus gyóntatószékek kialakításának célja éppen az anonimitás megőrzése, amely a gyónási titok maximális védelmét szolgálja. A gyónónak nem lehet kötelezően felfednie a kilétét, így ha a gyónás során valaki egy súlyos bűntett elkövetését ismerné be, a pap legtöbbször csak annyit tud, hogy a gyónó férfi vagy nő. Emellett a gyermekvédelem nemzetközileg elismert szakértőjeként tevékenykedő szerzetes elmondja, hogy csupán egyetlen paptól hallott olyan esetről – a börtönlelkészeket leszámítva –, amikor egy elkövető a gyónás során bevallotta, hogy gyermek sérelmére követett el bűncselekményt.
Bár a feloldozás nem feltétlenül függ attól, hogy az elkövető, függetlenül attól, hogy milyen világi jogot sértett meg, jelentkezik a hatóságoknál, a gyóntató pap arra bátoríthatja, hogy ezt lépje meg. Ez a legnagyobb elvárás, amely ebben a helyzetben jogosan megfogalmazható - hívja fel a figyelmet Hans Zollner.
A gyónás titkos szentélye olyan különleges teret biztosít, ahol a bűnbánó teljes szabadsággal oszthatja meg Isten előtt mindazt, ami nyomasztja a lelkiismeretét. Itt, ha őszinte bűnbánatot tanúsít, megtapasztalhatja a megbocsátás, a kiengesztelődés és a gyógyulás ajándékát. Bár a gyónási titok a múltban néhány esetben visszaélésekhez és bűncselekményekhez vezetett, ez nem igazolhatja azt, hogy elvetjük ezt a kegyelmet közvetítő szent eszközt – hangsúlyozza Hans Zollner.
