Ferenc pápa elhunyt, és most egy új fejezet kezdődik a katolikus egyház történetében. De mi következik most? Az új egyházfő kiválasztása nem csupán egy formális folyamat, hanem egy mélyen gyökerező tradíció és szellemi keresés. A pápaválasztás titkos sz

Ferenc pápa halálát követően a katolikus egyház történetének 267. vezetőjének megválasztására kerül sor, amelyet a bíborosokból álló konklávé fog lebonyolítani. Az új egyházfő megválasztása egy rendkívül szabályozott folyamat, amely a pápa halála után azonnal megkezdődik. A pápa halála után az első teendő a hír hivatalos bejelentése, majd az úgynevezett interregnum, vagyis a pápai hatalom átmeneti üressége lép életbe. Ekkor a bíborosok, akik a katolikus egyház legmagasabb rangú képviselői, összeülnek, hogy előkészítsék a konklávét. Az interregnum időszakában a Szentszék ügyeit a bíborosok kollégiuma irányítja, és a pápai hatalom gyakorlására vonatkozóan szigorú szabályok érvényesek. A konklávé megkezdése előtt a bíborosok megbeszélésen vesznek részt, ahol megvitatják az egyház jelenlegi helyzetét és a leendő pápa lehetséges jelöltjeit. A konklávé során a bíborosok zárt ajtók mögött, teljes titoktartás mellett szavaznak. A választási folyamat több szakaszból áll, és a szavazás addig folytatódik, amíg egy bíboros el nem nyeri a szükséges kétharmados többséget. A pápa megválasztása után a megválasztott bíboros, aki ezentúl a pápa lesz, nyilvánosan bejelenti nevét, és megkezdi új szerepét a katolikus egyház élén. A folyamat tehát nem csupán egy új vezető kiválasztása, hanem egy mélyen gyökerező tradíció, amely a katolikus közösség hitét és összetartozását is tükrözi.

Ferenc, a katolikus egyház 266. pápája, 2025. április 21-én, Húsvét hétfőn távozott az élők sorából. A Vatikán keddi közleménye szerint a pápai temetési ceremónia április 26-án, szombaton kerül megrendezésre. A szertartásra a világ számos prominens vezetője várható, köztük Donald Trump amerikai elnök, Javier Milei, Argentína elnöke, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, valamint Volodimir Zelenszkij ukrán államfő is kifejezte részvételi szándékát.

A pápa halálát követően egy különleges időszak, az interregnum állapota lép életbe, amelyet a katolikus egyházban "sede vacante"-nak, azaz "széküresedésnek" neveznek. Ezen időszak alatt a bíborosok testülete veszi át az irányítást az egyház felett, míg a vatikáni tisztviselők többsége elveszíti pozícióját, kivéve az úgynevezett camerlengo bíborost, aki ebben az időszakban a "miniszterelnöki" feladatokat látja el. Jelenleg ezt a szerepet az ír-amerikai Kevin Joseph Farrell tölti be. A camerlengo feladatai közé tartozik a pápai pecsétgyűrű, más néven Halászgyűrű megsemmisítése is, hogy megakadályozza a visszaéléseket az egyházfő halála után. Ezen kívül ő hívja össze a pápaválasztó konklávét is, amely a következő pápa megválasztásának folyamatát irányítja. Érdekes megfigyelni, hogy a sede vacante időszak alatt a Szentszék címere is megváltozik: Szent Péter kulcsai között nem a pápai tiara, hanem egy napernyő jelenik meg, ami az ókori Róma császári hatalmát jelképezte.

Az elhunyt szentatya földi maradványait először rezidenciáján, a Domus Sanctae Marthae, azaz a Szent Márta-ház falai között ravatalozták fel. Ezt követően a hívek a vatikáni Szent Péter-székesegyházban róhatják le kegyeletüket. Ferenc pápa több hagyománytól eltérően jár el: a holttestet nem egy magas emelvényen helyezik el, hanem egy szerény ravatalon; a koporsó, amelyben fekszik, csupán fa és cink kombinációjából készült, nem pedig az általában használt, egymásba helyezett ciprusfa-, ólom- és szilfakoporsók sokaságában. Az elhunyt pápát nem a Szent Péter-bazilikában helyezik végső nyugalomra, hanem a Santa Maria Maggiore-bazilikában, amely Róma Vatikánon kívüli területén található, de a Szentszék birtokában van.

Az új pápa megválasztása a konklávé keretein belül történik, amelyben az egyház összes bíborosa részt vesz. E folyamat legkorábban a pápa halála utáni 15. napon, legkésőbb pedig a 20. napon kezdődhet, bár Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek 2013-as reformja értelmében korábban is összehívható a konklávé, amennyiben minden bíboros megérkezett Rómába. A pápaválasztás szabályait 1059-ben alakították ki, amikor is megszületett az a döntés, hogy Róma püspökét, azaz a pápát, a bíborosi kollégium fogja megválasztani. Korábban a választók köre nem volt ennyire pontosan meghatározva. A potenciális pápajelöltek köre elvileg széles, hiszen minden nem házas katolikus férfi választható, ám a gyakorlatban már évszázadok óta a bíborosok közül kerül ki az új pápa.

A "konklávé" szó a latin "cum clave" kifejezésből származik, azt jelenti, "kulccsal", ami arra utal, hogy a pápaválasztás idejére a bíborosokat egy épületbe zárják be, hogy ott külső befolyás nélkül szavazhassanak az új pápáról. Ez idő alatt a bíborosok semmilyen módon nem tarthatják a kapcsolatot a külvilággal, de elvileg a konklávéról sem juthat ki semmi. A konklávé intézményét 1274-ben hozta létre X. Gergely pápa, azt követően, hogy megválasztása előtt, 1268 és 1271 között hároméves interregnum alakult ki, ugyanis a bíborosok ennyi idő alatt tudták megválasztani az új pápát.

A pápaválasztási folyamatban minden bíboros részt vehet, ám szavazati joggal csak azok rendelkeznek, akik a pápa elhalálozásának időpontjában még nem lépték át a nyolcvanadik életévüket. Jelenleg összesen 252 bíboros szolgál, de közülük csupán 135-en élvezik a választásra való jogot. Érdekes, hogy ebből a 135 választó bíborosból 108-at Ferenc pápa nevezett ki a rangos címre. A választásra jogosult bíborosok nemzetiségi megoszlása a következő: 53-an európaiak, 23-an ázsiaiak, 20-an észak-amerikaiak, 18-an afrikaiak, 17-en dél-amerikaiak, és végül 4-en ausztráliai vagy óceániai származásúak.

Az új pápa megválasztásának folyamata 1179 óta megköveteli, hogy a bíborosok kétharmada egyazon személyre adja le szavazatát. A bíborosok a XIX. század vége óta a híres Michelangelo-freskóiról ismert Sixtus-kápolnában gyűlnek össze, ahol minden nap négy szavazást tartanak: kettőt a délelőtti, kettőt pedig a délutáni órákban. Ha a 33-34. szavazási körig nem születik meg a szükséges kétharmados többség, akkor a két legjobban szereplő jelölt marad versenyben, és az lesz az új pápa, aki a több szavazatot kapja.

Egy-egy szavazási forduló után a szavazócédulákat elégetik, és ezekhez különböző anyagokat keverve száll föl a fekete füst, amennyiben nem sikerült pápát választani, illetve a fehér füst, amennyiben megvan az új pápa.

Amikor fehér füst emelkedik a légkörbe, a protodiakónus bíboros ünnepélyesen bejelenti a Szent Péter-bazilika erkélyéről a következő hírt:

Majd bemondja a pápa keresztnevét, vezetéknevét, illetve választott pápai nevét. Ezt követően maga az új egyházfő is megjelenik a székesegyház erkélyén, és köszönti a híveket.

Ferenc pápa eltávozása után azonnal megkezdődtek a spekulációk a lehetséges utódokkal kapcsolatban. A potenciális jelöltek között említést nyer Luis Antonio Tagle bíboros a Fülöp-szigetekről, Pietro Parolin, a Vatikán államtitkára, Peter Turkson bíboros Ghanából, Erdő Péter prímás, az esztergom-budapesti érsek, valamint Angelo Scola bíboros Olaszországból. Az utódlás kérdése izgalmas diskurzusokat generál a katolikus közösségben, hiszen mindegyik jelölt más-más háttérrel és vízióval rendelkezik.