Miért lehetséges, hogy egyes emberekben a zene nem vált ki semmilyen érzelmi reakciót? | Demokrata

Egy szívhez szóló melódia könnyeket ébreszthet bennünk, míg egy pezsdítő ritmus felvidíthatja a napunkat – hacsak az agyunk nem reagál a zenére. Létezik egy különös jelenség, melyet a tudósok "specifikus zenei anhedóniának", vagyis zenei örömképtelenségnek hívnak. Azok, akiket érint ez a jelenség, tökéletesen hallják, megértik és azonosítják a zenét, de még a leggyönyörűbb dallamok sem képesek érzelmi reakciót kiváltani belőlük.

A zene különleges hatást gyakorol az agyunkra, különösen a nucleus accumbens nevű jutalomközpont aktiválásával, amely a dopamin, vagyis az "örömhormon" kibocsátásáért felelős. Ezért is tapasztalják sokan, hogy a zenehallgatás során euforikus, szinte lebegő érzés keríti hatalmába őket. Ugyanakkor egy újabb kutatás rávilágított, hogy azok, akik zenei anhedóniában szenvednek, nem tapasztalják meg ezt a reakciót; az ő agyukban a dallamok alig váltanak ki bármiféle válaszreakciót.

A tudósok 15 ilyen személy agyát vizsgálták funkcionális MRI-vel, és összehasonlították azokéval, akik normálisan reagálnak a zenére. Amikor zenét hallgattak, az örömért felelős agyi régiók jóval kevésbé voltak aktívak, viszont érdekes módon, amikor szerencsejáték-feladatot végeztek - tehát pénznyereményért játszottak -, a jutalomközpontjuk teljesen normálisan működött.

Ez arra utal, hogy a "zenei közöny" nem csupán általános boldogság vagy depresszió hiányát jelzi, hanem egy specifikus idegrendszeri eltérést, amely a zene jutalmazó hatásához kapcsolódik.

A kutatók a következő lépésben az agy hallóközpontjának és a ventrális striátumnak – amely magába foglalja a nucleus accumbens-t is – a kapcsolatát elemezték. Megfigyeléseik alapján a zene iránt közömbös alanyok esetében gyengébben fejlődött ki ez a kapcsolat, míg a zenére fogékonyabb egyének körében kifejezetten intenzív összeköttetést tapasztaltak.

Egy friss tanulmány, amely a Proceedings of the National Academy of Sciences című neves tudományos folyóiratban látott napvilágot, azt mutatja, hogy:

"A zenei anhedónia valószínűleg az agy hallókéreg és a jutalmazó hálózat közötti gyengébb kölcsönhatással függ össze, ami kulcsfontosságú a zene élvezetében."

Más szóval: a zene nem képes elérni az agyunk örömérzékelő központját.

Az "anhedónia" fogalma az öröm érzékelésének csökkenésére utal. Noha ez gyakran a depresszió egyik markáns jele, a zenei anhedónia nem tekinthető önálló betegségnek, és még egészséges egyének körében is előfordulhat. Az érintettek továbbra is élvezhetik a munkájukat, a baráti társaságukat, sőt, még az étkezéseket is – csupán a zene az, ami számukra üres és jelentéktelen hangzássá válik.

A jelenség mögött álló okokat egyelőre nem sikerült teljesen feltárni. Az viszont egyértelmű, hogy a zene nem mindenki számára jelenti a "világnyelvet" - egyes agyak más frekvencián rezegnek, és emiatt eltérően érzékelik a dallamokat.

Amikor egy dallam elnyeri tetszésünket, a legtöbb embernél felgyorsul a pulzus, a bőr vezetőképessége megnövekszik, és a dopamin szintje emelkedik – ez a zenei élvezet fiziológiai háttere. Ezzel szemben azoknál, akik zenei anhedóniában szenvednek, ezek a válaszreakciók nem jelentkeznek.

A felfedezés új dimenziókat nyithat a neurológiai és pszichológiai kutatások terén, mivel hozzájárul a zene hatásainak mélyebb megértéséhez. Ez a jelenség különösen izgalmas, hiszen míg egyesek számára a zene életre szóló érzelmi élményeket kínál, mások agya egyszerűen nem aktiválja a "jutalom üzemmódot", ezáltal teljesen eltérő reakciókat váltva ki.

A tudósok most azon dolgoznak, hogy kiderítsék, mi okozza ezeket az idegi eltéréseket - talán genetikai, fejlődési vagy tanult tényezők állnak a háttérben.

A zenei anhedónia tehát nem betegség, hanem különleges idegrendszeri sajátosság. Azok számára, akik így élnek, a csend lehet ugyanannyira megnyugtató, mint másnak egy Beethoven-szimfónia vagy kedvenc zenekarának koncertje.

A kutatók egy dologban biztosak: a zene hatása az emberi agyban sokkal bonyolultabb, mint hittük - és úgy tűnik, még a legszebb dallam sem minden szívhez szól.