Mikor érdemes MRI-t vagy CT-t igénybe venni? Az orvos minden részletet elárul! Az orvosi képalkotás világában a MRI (mágneses rezonancia képalkotás) és a CT (számítógépes tomográfia) két kulcsfontosságú módszer, amelyek különböző helyzetekben bizonyulnak

Sokan gyakran a rák diagnosztizálásával kapcsolatban emlegetik a két eljárást, de vajon tudja, mi a pontos különbség az MRI és a CT vizsgálatok között?

A korszerű MR- és CT-vizsgálatok rendkívül hatékony és biztonságos diagnosztikai módszerek, melyek széleskörűen alkalmazhatók az orvosi gyakorlatban. Az eljárás kiválasztása mindig az orvos szakmai döntésén múlik.

Az alapvető különbség az MR- és a CT-vizsgálat között a berendezések eltérő működéséből adódik. Az MR készülék mágneses tér segítségével térképezi fel a vizsgált szervet, ennek semmilyen káros hatása nincs a szervezetre. A computertomográf, azaz a CT-berendezés ugyanakkor röntgensugárral működik, amely ionizáló sugárzás lévén bizonyos mennyiség után károsíthatja az emberi szervezetet. Az MR-vizsgálatok ideje, attól függően, hogy milyen betegség gyanúja miatt, melyik szervet kívánjuk vizsgálni 15-20-40-60 percet is igénybe vehet, ami alatt a páciensnek egy csőalagútban kell feküdnie. A CT-vizsgálat általában ennél rövidebb ideig tart és egy tágabb, mérsékelten széles gyűrűben fekszik a páciens. CT-berendezéssel nem javasolt várandós kismamák és gyermekek vizsgálata, ez alól kivételt képeznek az életmenő diagnosztikai vizsgálatok például egy autóbalesetet követően. Az MR-vizsgálat viszont csecsemőknél és kisgyermekeknél is végrehajtható altatásban.

A mágneses mező miatt azonban olyan páciens nem vizsgálható MR-készülékkel, akinek a szervezetében beültetett vas vagy más mágnesezhető fém található. A leggyakrabban a régi fémprotézisek vagy szívritmusszabályozó készülékek tartalmaznak vasat, ma már a modern implantátumok nem mágnesezhető fémből készülnek, illetve az új generációs pacemakerek átállíthatók MR-vizsgálati módra. Dr. Szatmári Ferenc, az Affidea Magyarország győri központjának orvosigazgatója kiemelte:

Az MR-vizsgálat előtt kiemelten fontos, hogy a páciens alapos kikérdezésen és tájékoztatáson menjen keresztül. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a beteg korábban került-e bármilyen fémtartalmú idegentest a szervezetébe. Az apró vasszilánkok az MR-berendezés működése során elmozdulhatnak, ami súlyos sérüléseket okozhat. A hallókészülékek eltávolítása is elengedhetetlen az MR-vizsgálat során, mivel ezek a készülékek könnyen a magnetikus tér hatása alá kerülhetnek, ami működésképtelenné teheti őket. Fontos megjegyezni, hogy műtétek után legalább 6 hét és 3 hónap közötti időszakot érdemes várni az MR-vizsgálat elvégzésével, a gyógyulás érdekében. A fogászati fémtartalmú tömések miatt nem szükséges aggódni, azonban érdemes tudni, hogy ezek a fémtartalmú anyagok ronthatják a környező területek MR-vizsgálatának minőségét, zavarokat okozva a képalkotás során.

Természetesen, léteznek olyan egészségügyi problémák és helyzetek, amelyeknél a gyakorlatban egyik vagy másik képalkotó diagnosztikai vizsgálatot használják jellemzően. Dr. Szatmári Ferenc ezt egy példával mutatta be: "Ilyen például a vékonybelek vizsgálata egy kezdődő Chron betegségnél. Fiatal beteg esetében, ha nincs ellenjavallata, MR-vizsgálattal történik a betegség kiterjedésének kimutatása és a terápia hatékonyságának ellenőrzése, hogy ne kapjon többszörös sugárterhelést az évek során. Viszont, ha egy felnőtt egyszeri vizsgálatára van szükség, például vérzést vagy daganatot kell kimutatni a bélrendszerben, akkor gyorsabb és egyszerűbb CT-vizsgálatot alkalmazni. Egy nyaki vizsgálatnál például mindkét eljárásnál hasonlóan látszódik a gerinc, valamint a nyaki lágyrészek, ugyanakkor a porckorong és a gerincvelő betegségeinek vizsgálatára az MR-t használják, míg a nyak meszesedésének megállapítására elegendő a CT vagy az egyszerű röntgen."

A képalkotó eljárások technológiája folyamatosan innovációkon megy keresztül, lehetővé téve, hogy akár a legkisebb, pár milliméteres elváltozások is könnyen észlelhetők legyenek a vizsgált szervben. Ez a pontos diagnózis kulcsfontosságú lehet a megfelelő kezelési terv kidolgozásában. Ha valaki bármilyen panasszal fordul orvoshoz, az első lépés, hogy konzultáljon egy szakorvossal. A szakember a tünetek alapos kiértékelése után, az érvényes egészségügyi irányelveknek megfelelően, meg fogja határozni, hogy melyik képalkotó vizsgálatra van szükség a helyes diagnózis felállításához. Fontos megjegyezni, hogy a CT vagy MR vizsgálat kiválasztása nem a páciens feladata, hanem a kezelőorvos szakmai felelőssége. Ezáltal minimalizálható az indokolatlan vizsgálatok elvégzése, valamint a szervezetet érő kontrasztanyag- és sugárterhelés is.