**Az Igazi Férfi: Ki is Ő Valójában, és Miért Érdemes Elkerülni a Házhoz Szállítást? - Beszélgetés a Szerzők Mögött** Az igazi férfi fogalma sokak számára megfoghatatlan, hiszen a társadalmi elvárások és a személyes tapasztalatok széles spektrumot ölelne

Az "Igazi férfi házhoz szállítással" egy különleges és hiánypótló mű a kortárs könyvpiacon. Ez a kötet tárcanovellák gyűjteménye, amelyek manapság ritkán kerülnek a figyelem középpontjába, pedig az online tér előretörése előtt rendkívüli népszerűségnek örvendtek. Döme Barbara és Szendi Nóra írók a kötet novelláiról és az irodalom jelenlegi helyzetéről osztották meg gondolataikat.

Az új Index-könyv, az "Igazi férfi házhoz szállítással", nem titkolja szándékát: egy különleges céllal készült. A hátsó borítón is olvasható, hogy a kötet létrejöttének egyik fő oka a tárcanovella műfajának megfogyatkozása a magyar közéleti sajtóban. Ezen kívül az is szerepet játszik a könyv koncepciójában, hogy a kortárs irodalom elérhetővé váljon egy szélesebb olvasói réteg számára. Az írásokban közös vonás, hogy mindennapi életünkről, annak nehézségeiről és szépségeiről szólnak. Döme Barbara és Szendi Nóra írókat kérdeztük a kötet tartalmáról és üzenetéről.

Barbara: Az irodalmi művek leggyakrabban irodalmi folyóiratokban látnak napvilágot, azonban sajnálatos módon ezek kiadási példányszáma folyamatosan csökken. Ennek következtében a legújabb kortárs irodalmi alkotások csak egy viszonylag szűk olvasótáborhoz jutnak el, ami nem tükrözi a szélesebb közönség iránti érdeklődést.

A tárcanovella egy különleges és izgalmas műfajt képvisel az irodalom palettáján, amely az újságírás és a szépirodalom határvonalán egyensúlyozik. E kötet lapjain is túlnyomórészt ilyen írások találhatóak, amelyek a 19. század második felének virágzó tárcaírási hagyományait idézik fel. Az akkori írók a napi sajtóban keresték meg azt a közönséget, amelyhez rendszeresen eljuttathatták gondolataikat. Ez a rövid, mégis tartalmas forma lehetőséget nyújtott arra, hogy komoly társadalmi problémák kerüljenek terítékre, miközben az irodalmi igényesség is megmutatkozhatott. E kötet lapjain e hagyományok nyomai világosan kirajzolódnak.

Úgy gondolom, hogy a kötetben szereplő írások egyebek mellett lehetőséget adnak a kortárs magyar szerzőknek, hogy szélesebb közönséghez jussanak el. Ez hozzájárul a mai magyar irodalom sokszínűségének bemutatásához és a fiatal tehetségek felfedezéséhez is.

Nóra: A tárcák mindig is magukban hordoznak valamilyen közéleti szempontot, de mostanában úgy tűnik, hogy amit tárcának nevezünk, az inkább novellákra hasonlít. Persze ezek a művek is gyakran foglalkoznak aktuális kérdésekkel, de a forma és a stílus sokszor eltér a hagyományos tárcáktól.

Jó iránynak tartom, hogy legyen szépirodalmi melléklete az internetes portáloknak.

Úgy vélem, hogy rendkívül pozitív fejlemény, hogy a mai világban az irodalmi művek elérhetők a széles közönség számára.

Barbara: Ez egy rendkívül bonyolult téma. Csak egy regény terjedelmű esszében lehetne alaposan kifejteni a választ erre a kérdésre. Ha azonban ki kell emelni valamit, akkor hangsúlyozni szeretném, mennyire lényeges, hogy a napi sajtóban helyet kapjanak olyan műfajok, amelyek ösztönzik az embereket az igényes irodalom olvasására, és általában az olvasásra.

Napjainkban egyre inkább az online sajtó keríti hatalmába a médiapiacot, ami drámai módon megváltoztatta az olvasási szokásokat. Írókként és szerkesztőkként nekünk is alkalmazkodnunk kell ehhez az új környezethez. Fontos, hogy az irodalom szépségét és mélységét az online platformokon is bemutassuk, elérve ezzel a modern olvasókat.

Örömteli tapasztalat, hogy az Indexen publikált novellák és tárcák a címlapon is helyet kapnak. Ez lehetőséget ad arra, hogy azok az olvasók is felfedezhessék őket, akik elsősorban csak a napi hírek iránt érdeklődnek. Így nem csupán információt, hanem egy kis inspirációt és új perspektívát is nyerhetnek.

Ha a kortárs szerzők és munkáik ilyen formában kerülnek bemutatásra, remélhetőleg a könyvesboltok kínálatában is felfedezik majd őket. Ez a feladat rendkívül lényeges.

Emellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a tárcanovellák kortörténeti dokumentumok is. Ezt jól igazolják akár a 19. század nagy íróinak tárcái is. Személy szerint törekszem arra, hogy ez a nézőpont se vesszen el az írásaimból, még akkor sem, ha éppen nem dokumentarista alkotás kerül ki a kezemből. Egy rövid példa: a Covid alatt rengeteg olyan regényt, verset, novellát olvashattunk, amelyekben szó volt a járványról, még ha nem is direkt módon. Ha valaki száz év múlva kézbe veszi ezeket az alkotásokat, képet kap arról, hogyan éltük meg a Covidot, nem kell újságcikkek után kutatnia.

Nóra: Az irodalom napjainkra egy szűk elit játszóterévé alakult, ahol csupán néhány kiemelkedő szerző, akit a nagyközönség ismer, emelkedik ki. Persze, ez a "nagyközönség" fogalma is relatív; lehet, hogy egy átlagos középosztálybeli számára Tóth Krisztina neve éppolyan ismeretlen, mint az enyém.

Kicsit elfáradtam a szűk elit világának nyomása alatt, ezért úgy döntöttem, hogy a nagyobb platformok felé tereljem az írásaimat. Emellett másfajta menekülési lehetőségeket is keresni kezdtem, mint például a kézműves tevékenységek, amelyek új élményekkel gazdagítanak.

Így szélesebb körhöz juthatott el az, amit megfogalmaztam, hiszen egy író célja, hogy az olvasók felfedezzék a munkáit.

Az olvasásra nevelésben is lehet valami, szerintem nagyon fontos, hogy ne valami érthetetlen, vájtfülűeknek szóló kortárs agymenésnek lássuk az irodalmat, meg ne is lengje körül az a dohos pátosz, amivel az iskolában teszik dögunalmassá. Nagyon fontos, hogy az irodalom életszerű legyen.

Én egy ideje nem írtam, részben, mert anya lettem, részben, mert még a várandósságom alatt beütött egy írói válság; az legalábbis biztos, hogy amit az első három könyvemben csináltam, az kimerült, nem folytatható, útkeresésben vagyok tehát.

Úgy érzem, ideje újragondolnom, mit is jelent számomra az írás. Vajon a megfoghatatlan siker hajszolása vonz, vagy az írás az a hivatás, amiért érdemes küzdenem, függetlenül attól, hogy a világ körülöttem hogyan reagál? Azt tapasztalom, hogy manapság a piaci stratégiák és az önreklámozás túlzottan dominálnak, és ez a nyomás kezd kimeríteni engem.

Barbara: Véleményem szerint az író szándéka másodlagos jelentőséggel bír. Szerintem egy novella nem csupán az író gondolatait tükrözi, hanem sokkal inkább azt, amit az olvasó képes beleérteni. Már az iskolás éveim alatt is utáltam azt a kérdést, amelyet sok irodalomtanár felhozott:

Mit gondolhatott a költő vagy az író? Inkább kérdezzük meg az olvasót, hogy neki mit adott az adott mű!

Szándékosan építem fel úgy a novelláimat, hogy azok ne legyenek lezárva. Ez egyébként a kötetben szereplő két írásnál is így van. Fontosnak tartom, hogy meghagyjuk az olvasó szabadságát. Tüzeljük fel a fantáziáját, bontakoztassuk ki a kreativitását azzal, amit alkotunk. Mit értek ezen? Amikor a novella, regény olvasása után lefekszik, a történetet ne felejtse el rögtön, az dolgozzon tovább benne, s fejezze be saját elképzelése szerint, élje át újra és újra. Vonjon le következtetéseket akár saját életére vonatkozólag is.

A mű legyen számára egyfajta tükör. De semmiképpen ne akarjuk megmondani neki a tutit, ne akarjuk a szájába rágni a sztorit.

Írásaim többségében a mágikus realizmus világába kalandozom. E műfaj varázsában különösen vonzónak találom, hogy az olvasót az álom és az ébrenlét határvonalán kalauzolhatom. Célom, hogy az olvasónak ne legyen teljesen világos, hol ér véget a valóság és hol kezdődik a képzelet szövevénye. Az a játékos határvonal, ahol a valóság és a fikció összeér, mindig is lenyűgözött, és remélem, hogy az írásaimban ezt a titokzatos határterületet sikerül megragadnom.

Az Indexen megjelenő irodalmi művek további nagy előnye, hogy párbeszédre adnak lehetőséget az olvasóval. Sokakhoz eljutnak az írásaink, sokan írnak nekünk, így beszélgethetünk az olvasókkal akár napi szinten is. Ez pedig számunkra tükör, ami akár a lelki és a szakmai fejlődésünket is segítheti.

Nóra: Mindig arra törekedtem, hogy legyenek közérthetőek a szövegeim. Ez egyfelől egy minimalista prózát jelent, másfelől a karakterek jól elkülöníthető szólamait, jellegzetes és a hétköznapokból az olvasó számára is ismerős beszédmódját. Ami az írói erényem, azt hiszem, az az életteli párbeszédek alkotásának készsége és a kisszerű tragédiák fekete humorral ábrázolása.

Célom, hogy az irodalom világát közelebb hozzam az emberekhez, és igyekszem úgy fogalmazni, hogy ne szükséges legyen irodalomelméleti tanfolyamra jelentkezni ahhoz, hogy a szövegeim mondanivalóját könnyedén megértsék.

Egyetemistaként természetesen én is élveztem a szövegek részletes elemzését és a szakmai terminológiával való játékot, de rá kellett jönnöm, hogy a hétköznapi emberek nem csupán ezért lapoznak bele egy könyvbe. Mostanra pedig egyre inkább úgy érzem, hogy én is a mindennapi élet részesévé váltam.

Azóta érlelődött bennem ez a gondolat, amióta férjemmel vidéki életet választottunk, ahol állatokat nevelünk és saját zöldségeinket termeljük. Ez az új életforma, amely felfedezésre vár, egyre inkább megjelenik az Indexen publikált írásaimban is.

Kicsit olyan érzésem van, mintha eddig csupán elméleti tudásra tettem szert, amelynek a mindennapi életben alig van értelme vagy haszna.

Gyakorlatiasság alatt pedig nem földhözragadtságot értek, hiszen épp a földnek, a természethez közeledésének, az iránta való alázatnak van nagyon sok köze a spiritualitáshoz, ennek pedig az íráshoz. Ez az, ami a Túlélőben is megjelenik.

Az írói siker talán abban mérhető igazán, amikor ismeretlenek írnak nekem leveleket. Az online platformokon megjelent írásaim kapcsán sokan osztották meg velem, hogy milyen mélyen megérintette őket a szöveg, vagy éppen ellenkezőleg, milyen heves érzelmeket keltett bennük. Ezek az élmények azok, amelyek igazán értékessé teszik az írást számomra.

Barbara: Számomra vonzó, amikor egy irodalmi műben a férfiak a hagyományos férfi-, míg a nők a klasszikus női szerepeket öltik magukra. Talán ódivatú vagyok? Ezt vállalom. Amíg írok, nálam ez a megközelítés megmarad. A címbe pedig nem szeretnék semmiféle értelmezést beleerőltetni, bízzuk ezt az olvasókra. Nem igazán kedvelem az ilyen jellegű kérdéseket, de ha mégis muszáj válaszolnom, azt mondanám, hogy...

Számomra a férjem a valódi férfi megtestesítője, akivel már huszonöt csodás évet töltöttünk együtt.

Nóra: Hmm...két nehéz kérdés. (nevet) Nekem is a férjem az igazi férfi az életemben, ez az első olyan kapcsolatom, ami teljesen egyenrangú, és ő abszolút férfi marad a kapcsolatunk minden nehézségében.

Úgy vélem, az igazi férfi nem erőlteti a macsó képet, hanem a magabiztosság és az önazonosság természetes megtestesítője. Az a férfi, aki hű önmagához, és nem fél megmutatni érzéseit, sokkal vonzóbb, mint bármelyik külsőségek mögé bújó bravúros alak.

A címben pedig számomra egy ambivalencia feszíti a képet. Az "Igazi férfi" jelképezi az értéket, a vágyat a tökéletesre, a "házhoz szállítással" pedig a cselekvés, az erőfeszítés hiányát, az azonnali eredményre sóvárgást, ami annyira jellemző a társadalmunkra. Tehát összességében számomra ebben a címben megjelenik a sorozatgyártottság és az az illúzióvilág, hogy némi képernyősimogatással, a kanapéról fel sem kelve hozzájuthatunk a tökéletességhez.