Nem érkeztek meg.
...mármint a zenészek a színpadról. Ahhoz, hogy ezt a megállapítást jobban megértsük, érdemes egy színházi anekdotát felidézni. Történt egyszer, hogy egy helyi szerző, akinek darabja aligha nyújtott maradandót, bemutatót tartott egy kis vidéki városban. A közönség, elég csekély létszámú, az unalom elkerülése érdekében inkább egymással kezdett el csevegni az előadás során. Ekkor az egyik színész, aki éppen a színpadon játszott, kiugrott a rivaldafényből, és harsányan megjegyezte: - Csend legyen, különben lemegyünk! Ezzel a kijelentésével arra célzott, hogy a színészek száma jóval felülmúlja a nézőkét.
Egy különleges élmény jutott eszembe a múlt héten, amikor a Cimbaliband bábszínházi koncertjére készültem Magyarországon. Ahogy végigpásztáztam a nézőteret, észrevettem, hogy a hely tele van üres székkel, ami kissé aggasztott. Azonban, amint szétnyílt a függöny, és a zene elkezdődött, minden kétségem szertefoszlott. A hattagú zenekar varázslatos atmoszférát teremtett, amely azonnal magába szippantott. Unger Balázs, a cimbalmos és szólóénekes, szinte az első pillanattól kezdve interakcióba lépett a közönséggel, bemutatva a cimbalmat, amely a zenekar nevét is adja. A műsor során, ami több mint egy órán át tartott, senki nem érezte unalmasnak a pillanatokat; a nézőtéren egyetlen ásítozó arcot sem lehetett látni. Az élmény tele volt zenével, játékkal és közös örömmel, ami mindannyiunkat magával ragadott.
A műsor egy igazi zenei utazás volt, amely a változatosságával és varázsával lenyűgözte a közönséget az első pillanattól az utolsó másodpercig. A fellépő művészek egyedi hangzású zenéjükben mesterien vegyítik a magyar, román és cigány népzene elemeit a bolgár, makedón, albán és szerb dallamokkal. Hallhattunk gyimesi (Pacsirta című), moldovai (bákói) és mezőségi (Túl a vízen) népdalokat, valamint kalotaszegi és moldáviai legényest, és egy szívhez szóló cigánynótát (Megyek az úton lefelé). A műsor során különleges csemegének számított egykoron a mulatók hangulatát idéző, kávéról szóló dal, valamint Unger Balázs virtuóz cimbalomjátékában felcsendülő bolgár, moldáviai és román népzene feldolgozása. A záróakkord pedig egy szívhez közel álló szám volt a Balatonról, amely a közönség szívét is megdobogtatta. A karvezető ügyesen bevonta a közönséget is a hangzás világába, énekelve az „Oppadiridi, oppadiridá” dallamát, ami különösen szórakoztató pillanatokat hozott, hiszen a hölgyek magabiztosan győztek a férfiak felett, akik a számbeli kisebbség mellett a zenei hallás terén is hátrányos helyzetben voltak. Mindezt a tehetséges együttes adta elő, ahol a karvezető mellett minden zenész a hangszere mestere: Tóth Gergely a nagybőgőn, Varga Kornél a gitáron, Babos Lőrinc a dobok mögött és éneklés közben, valamint a két meghívott vendég, Major Kinga a hegedűn és Bede Péter a szaxofonon. Az este során egy igazán felejthetetlen élmény részesei lehettünk.
Sajnálhatják, akik nem látták-hallották előadásukat.
A zenekar júniusban a világkiállításon lép fel Japán Oszakában. Minden jót és sok sikert kívánunk nekik az eseményhez!
