Orosz Pearl Harbor? A szibériai dróntámadás új fejezetet nyit a szárazföldi és tengeri hadviselés történetében.

Soha nem tapasztalt jelenségként, most először indítottak pusztító dróntámadást közvetlenül a célpont szomszédságából, ráadásul magasan védett katonai létesítmények ellen. Az elemzők véleménye szerint ez a lépés a hibrid hadviselés egy új, eddig ismeretlen szakaszát jelzi. Kedd délelőtt robbanás rázta meg a kercsi híd egyik tartópillérét is.

A vasárnap lezajlott dróntámadás után újabb fejlemény érkezett: robbanás történt a Krímet Oroszországgal összekötő Kercsi híd egyik tartóoszlopán.

A vasárnapi ukrán támadás, ahogyan az az alábbi képekből is kiderül, már jól ismert módszerekkel zajlott, és jelentősége inkább a diverziós hatásában és a gondos előkészítésében rejlik, semmint a katonai erőben. Éppen ezért a katonai szakirodalom a 1941-es Pearl Harbor-i eseményekhez hasonlítja, ahol a japán erők sem új fegyvereket alkalmaztak, hanem az álcázásra, a meglepetés erejére és az amerikai hírszerzés gyengeségeire támaszkodtak.

A hibrid háború legfőbb sajátossága a különböző eszközök harmonikus integrálása, amely már nem csupán a nyers, brutális katonai támadásokat jelenti. Ennek keretében a hírszerzés, a logisztika és a kisebb, de hatékony eszközök kombinált alkalmazása is kulcsszerepet játszik, lehetővé téve a sikeres hadműveleteket még jelentős katonai erő nélkül is. Például Pearl Harbor esetében nem csupán a katonai erőfeszítések voltak döntőek; a diplomácia is fontos szerepet játszott. A japán delegáció éppen békeszerződésről tárgyalt Washingtonban a támadás előestéjén, ami hozzájárult az amerikaiak éberségének csökkentéséhez.

Kevesebb halál és kevesebb felesleges rombolás

Ihor Lacsenkov katonai blogger és más elemzők is hangsúlyozzák, hogy a hadviselés során nem csupán a használt eszközök alacsony költségei kínálnak előnyöket. Sokkal jelentősebb, hogy a modern technológiák lehetővé teszik a hatékony csapások végrehajtását az ellenfél ellen, anélkül, hogy a civil lakosságot vagy a polgári infrastruktúrát érintenék. Ez a megközelítés nemcsak stratégiai előnyöket biztosít, hanem hozzájárul a konfliktusok humanitárius következményeinek minimalizálásához is.

A katonai repülőterek ellen vasárnap indított ukrán rajtaütés - az eddigi hírek szerint - nem járt halálos áldozattal, ellenben mintegy 12 milliárd dolláros kárt okozott az orosz légierőnek.

A Pentagon legfrissebb bejelentése egy új drónprogram elindításáról azt mutatja, hogy a katonai innovációra és a technológiai fejlődésre való törekvés továbbra is a középpontban áll. Az "új és agilis" megközelítés célja, hogy felgyorsítsa a pilóta nélküli rendszerek fejlesztését és telepítését, lehetővé téve ezzel a gyors reagálást a változó körülményekre. A program keretein belül a résztvevő csapatok "gyorsan azonosítják, értékelik, továbbfejlesztik és integrálják az autonóm megoldásokat", hogy azok harmonikusan illeszkedjenek a többi egység működésébe – derül ki a katonai beszerzési hivatal legfrissebb közleményéből.

Ez azt jelenti, hogy megkezdik a hagyományos fegyvernemeket úgy átalakítani, hogy a drónokkal teljes összhangban tervezzék meg a műveleteket, minimalizálva a személyzet veszteségeit és az akció költségeit. Itt megjegyzendő, hogy az elgondolás teljes mértékben tükrözi Elon Musk stratégiai javaslatát az ember nélküli repülés fejlesztésére.

A vasárnapi incidensek következményeként Oroszország jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé, hogy pótolja stratégiai bombázóinak jelentős veszteségeit. A jövőbeni hadműveleteit valószínűleg jelentősen befolyásolják majd az erők védelmi igényei, amelyekre óriási összegeket kell fordítania – számol be erről a The War Zone. A helyzet átgondolt újraszervezést igényel, különösen a nagy értékű harci gépek elektronikai és fegyveres védelme terén, és a hangárok kialakítását is újra kell értékelni. Emellett felmerül a kérdés, hogy a drága gépeket biztonságosan lehet-e a kifutópályákon tárolni.

A brit székhelyű Royal United Services Institute agytröszt szerint 2025 elejére az ukrán drónok az orosz felszerelésekben okozott pusztítások 60-70%-át tették ki, ami megssze meghaladja a hagyományos földi tüzérség okozta veszteségeket. Erre válaszul az orosz hadsereg rivális drónerőt fejlesztett ki, és az elektronikus hadviselés hagyományos erejére támaszkodott drónellenes technológiájának korszerűsítésére.

Ukrajna rendkívül rugalmas drónjai továbbra is képesek feltérképezni az orosz védelem gyenge pontjait és sebezhetőségeit. Ezt bizonyította a június 1-i támadássorozat, amely a hírszerzői tevékenység és a minidrónok innovatív egyesítésével egészen új kihívásokat teremtett, amellyel az orosz hadsereg nem tudott megfelelően reagálni.

A Pókháló-hadművelet középpontjában Moszkva stratégiai bombázóflottájának megsemmisítése állt. Ezek a repülőgépek, amelyek kulcsszerepet játszanak a cirkálórakéta-támadások végrehajtásában Ukrajna irányába, már korábban is célkeresztbe kerültek. Azonban ezúttal a hadművelet mértéke és távolsága egészen új dimenziót nyitott, hiszen a támadások ezúttal nem csupán Ukrajna határain belül, hanem annak közvetlen közelében zajlottak.

Érte már dróntámadás például az Engels légibázist a szaratovi régióban, de az mindössze 450 kilométerre fekszik az ukrán határtól. Ezzel szemben az Irkutszki körzetben található Bjelaja támaszpont már 4300 kilométerre található, amit egyébként csak nagy hatótávolságú ballisztikus rakétával lehetne eltalálni.

A legfrissebb jelentések alapján 117 drón támadás indult legalább négy repülőtér célpontja ellen. Bár még nem áll rendelkezésre pontos információ arról, hogy hány repülőgép sérült meg vagy semmisült meg, egy dolog biztos: az ukrán akció hosszú távú következményekkel járhat az orosz stratégiai légierő működésére.

A célpontok között szerepelt a Tu-22M3 Backfire-C szuperszonikus bombázó, a Tu-95MS Bear-H, amely a nagy hatótávolságú turbólégcsavaros bombázók királya, valamint valószínűleg a Tu-160 Blackjack, a szuperszonikus bombázók csúcsa, amely szintén jelentős hatótávolsággal bír. Különösen figyelemre méltó a Tu-160, hiszen ez az egyetlen orosz bombázó, amelyet még mindig aktívan gyártanak, ám a termelése szigorúan korlátozott.

2018 során az orosz védelmi minisztérium 10 új Tu-160M2-es bombázót rendelt meg 160 milliárd rubel értékben, ezzel a repülőgép a legdrágább orosz légijárművé vált. Ez darabonként körülbelül 500 millió dollárra rúg, ha figyelembe vesszük a vásárlóerő-paritást. Pjotr Butovszkij, aki az orosz repülőgépipar szakértője, megjegyezte, hogy az akkori árakat alábecsülték, és a jelenlegi piaci viszonyokat figyelembe véve további 50%-kal növelné az értékét, így a Tu-160M2 ára elérheti a 750 millió dollárt. Érdekes módon ez az összeg megegyezik egy teljes F-35 lopakodó repülőgép század piaci értékével.

A típusból 1981 óta összesen 41 példány készült, viszont a vasárnapi támadás előtt nem áll rendelkezésre pontos információ arról, hogy hány működő repülőgépet üzemeltettek. A Tu-160 az egyetlen olyan légi jármű, amelynek ára meghatározható, mivel a többi típust már három évtizede nem gyártják, nem exportálják, és nincsenek pótlási lehetőségek. Ennek következtében az orosz légierő számára a meglévő példányok használati értéke felülmúlja a korábbi beszerzési költségeket.

A régi repülőgépek többsége már évek, sőt évtizedek óta a szabad ég alatt pihen, ahol gyakran alkatrészeket szerelnek le róluk. Emiatt gyakorlatilag lehetetlen lenne, hogy ezeket a gépeket újra repülésre alkalmas állapotba hozzák.

Az ukrajnai háború kezdetén Oroszország valamivel kevesebb, mint 50 Tu-95MS repülőgéppel (Bear-H) rendelkezett. Ha az öt Medve megsemmisítéséről szóló jelentések helyesek, akkor a flotta 10 százalékának elvesztése igen jelentős lenne. Azért is, mert az összes bombázótípusnak egy adott időpontban csak egy része üzemképes, míg mások rutinszerű karbantartáson, mélyrehatóbb fejlesztéseken, hajtóműcseréken esnek át.

Elengedhetetlen, hogy rámutassunk, ezek a repülőgépek nemcsak nehezen pótolhatók, hanem a többségük nem is korszerűsíthető, mivel a gyártási kapacitások már nem állnak rendelkezésre.

Visszaüt a társadalmi paranoia?

A The Moscow Times elemzője Joseph Heller ikonikus művét, a "22-es csapdáját" idézi fel, ahol megjelenik az a figyelemre méltó aforizma, miszerint "csak azért, mert paranoiás vagy, nem jelenti azt, hogy nem üldöznek." Ez a mondás rávilágít arra az érdekes kölcsönhatásra, amely az érzékelés és a valóság, valamint a mesterségesen generált félelmek és a tényleges fenyegetések között fennáll. Az aláfestett gondolatok arra ösztönöznek bennünket, hogy mélyebben elgondolkodjunk a világban tapasztalt szorongások természetéről.

Az orosz politikai elit, élén Vlagyimir Putyinnal és a Szövetségi Biztonsági Szolgálattal (FSzB), folyamatosan felerősíti a társadalmi paranoiát, a kémek, szabotőrök, terroristák és "külföldi ügynökök" ellenségképének állandó frissítésével. Ez a paranoia nem csupán szorongást kelt, hanem egyben hasznos eszközzé is válik a hazafias érzések táplálásában, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a kormány biztosítsa a lakosság támogatását az ukrajnai konfliktus során. Ha a vezetés képes megőrizni az orosz társadalom gondolkodásának egységét, különösen Ukrajna ügyében, Oroszország erős és egységes képet mutathat, amely a hatalom megjelenésének kulcsfontosságú elemévé válik.

Ahhoz, hogy ezt a képet megőrizze, az orosz biztonsági apparátusnak úgy kell bemutatnia magát, mint aki legyőzhetetlen, miközben valós és fiktív bűnözőket egyaránt elfog. Az ilyen letartóztatásokat látványosan közvetítik, hogy elmosódjon a határ a valóság és az illúzió között. Ez magában foglalja a letartóztatások televíziós bemutatását, ahol az FSzB emblémáját viselő ügynökök tűnnek fel. A módszer részét képezi a kémkedéssel vagy terrorizmussal gyanúsított személyek elfogása, miközben a bizonyítékokat titokban tartják, így a nyilvánosság előtt egyfajta félelmetes képet festenek magukról.

De mi a helyzet akkor, ha valódi támadások történnek, és a fenyegetés félelmetesebbé válik, mint maga a biztonsági rendszer? A szerző szerint ilyen volt a június 1-i dróntámadás négy orosz légibázis ellen. A helyi tisztviselők elbagatellizálták a károkat, az FSzB pedig azonnali letartóztatásokról számolt be, és bejelentette az ukrán "szabotőrök" letartóztatását a Primorszkij régióban.

Mégis, Ukrajna dróntámadása legalább annyira aláássa az orosz biztonsági rendszert, mint amennyit maga a katonai fenyegetés jelent, mert kikerülhetetlenné teszi a kérdést, hogy a keménykezű biztonsági intézkedések miért nem működtek.