A magyar irodalom gazdag karakterekben, akik nem csupán a fikció világában élnek, hanem valós történelmi személyek is inspirálták őket. Nézzük meg négy olyan irodalmi alakot, akik mögött valós emberek állnak, és hogyan formálták ezek az egyedülálló karakt

Petőfi Sándor 1847-ben alkotta meg híres gúnyos költeményét, a Pató Pál úrat, amely első pillantásra egy jellegzetes embertípust céloz meg. Valójában azonban a költőnek volt egy konkrét inspirációja, amely valósággal életre keltette a verset: Pathó Péter Pál, aki Esztergom vármegye alszolgabírójaként és Szőgyén község jegyzőjeként tevékenykedett. A költemény tehát nem csupán általános kritikája egy bizonyos mentalitásnak, hanem egy valós figura karikatúrája is, amely mögött valós tapasztalat áll.

"Sehonnai bitang ember" kifejezés, mélyen rávilágít Petőfi költői haragjára és a köznemesség iránti megvetésére. A költő a hazafias érzéseket, a társadalmi felelősséget és az egyéni ambíciókat állítja szembe a tehetetlenséggel, a lustasággal és a közömbösséggel. Pathó Pál példája azonban éppen azt mutatja, hogy a valóság nem mindig olyan fekete-fehér, mint ahogyan azt a költő leírja. Bár Petőfi dühét érthetjük, érdemes elgondolkodni azon, hogy a valóságos élet sokszor árnyaltabb, mint a költői képek. Pathó Pál nem csupán a passzív várakozást képviselte, hanem aktívan részt vett a nemzet sorsának alakításában. Talán a költemény hatására valóban elgondolkodott a saját tettein, és ez a belső változás ösztönözte őt arra, hogy még inkább elkötelezze magát a közössége iránt. Az ilyen ellentmondások és árnyalatok gazdagítják a történelmet, és megmutatják, hogy az emberi természet sokszínű és bonyolult. Petőfi verse tehát nem csupán egy eszmefuttatás a középszerűségről, hanem egy mélyebb diskurzus az elkötelezettségről, a változásról és a felelősségről, amely mindannyiunkra vonatkozik.

Hát, arra még van időnk bőven!

Az ő szavajárása volt, ami a költő fejében megfogalmazódott. Érdekes elmélet kering arról, hogy bár a versben említett név és kifejezés Pathó Pálhoz köthető, valójában Nemeskéri Kiss Lajos, Simontornya szolgabírája volt az, aki a költő írása közben élénken lebegett Petőfi szeme előtt. A szolgabíró egy alkalommal azt mondta a költőnek, hogy a deres a népnevelés és az igazságszolgáltatás leghatékonyabb eszköze, ami mélyen felháborította Petőfit, és ez a megjegyzés kiverte a biztosítékot nála.

Bagaméri, az elátkozott fagylaltos figurája Csukás István 1973-ban megjelent ifjúsági regényében, a Keménykalap és krumpliorrban bukkant fel, majd természetesen az abból egy évvel később készült, azonos című, négyrészes tévéfilmsorozatban is, melyben Alfonzó alakította a figurát.

Itt van, megjött Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri

- Harsogta szinte megállás nélkül Bagaméri, aki nemcsak a fagylaltját mérte, hanem még a fagylaltoskocsiját is saját kezűleg tolta.

Bagaméri nem csupán egy elképzelt figura: Csukás István gyermekkora egyik emblematikus alakja inspirálta a karakter megalkotásához. Csukás életének során mindig is rajongott a fagyikért, és ez a szenvedély valószínűleg szorosan összefonódott a szülővárosának, Kisújszállásnak a híres mozgófagylaltárusával, Bagaméri Mihállyal, aki helyi legendaként élt a köztudatban. A kis Csukás gyakran látogatta őt, hogy megkóstolja a finom fagylaltokat, amelyeket Bagaméri úr egy kicsi kocsiban árult. Emellett a fagylaltozásnak volt egy állandó színhelye is: a kisújszállási Vigadó előtti tér, ahol 2013-ban szobrot emeltek a fagylaltárus és az őt ihlető író emlékére.

A magyar folklór gazdag világában a Münchhausen báró, ismertebb nevén Háry János, egy olyan figura, akit sokan Kodály Zoltán nevével azonosítanak. Kodály 1926-ban megalkotta azt a népszerű daljátékot, amely a karakter hírnevét széles körben elterjesztette. Ezt a hagyományt továbbvitte 1983-ban Richly Zsolt és Jankovics Marcell, akik egy egész estés animációs filmet készítettek, amely a kalandos katona történeteit elevenítette meg. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a Háry János karaktere jóval korábban, 1843-ban született meg Garay János tollából, aki Az obsitos című tréfás elbeszélő költeményével fektette le az alapokat. Ez a mű nemcsak humorral teli, hanem Petőfi János vitézének előképét is megformálta, bemutatva Háry János két izgalmas kalandját.

Háry János eredetével kapcsolatban két különböző elmélet is napvilágot látott. Az egyik népszerű vélekedés szerint a valódi neve is Háry volt, és egykori katonaként szolgált Kádár alatt, valószínűleg Szekszárd vagy Simontornya környékén élt. Garay pedig a túlzásba vitt mesemondásai alapján formálta meg elbeszélő költeményét. A másik, szélesebb körben elterjedt teória Skultéty Lászlóra helyezi a hangsúlyt, aki a Habsburg Birodalom huszárjaként 22 hadjáratban vett részt. Küzdött Hadik András oldalán, harcolt a franciák, törökök, olaszok, poroszok és oroszok ellen. Állítólag 93 éves korában, 81 évnyi szolgálat után hunyt el, ami szintén hozzájárult a legendás hírnevéhez.

Móricz Zsigmond nyomasztó írásai közül talán a legnyomasztóbb az 1941-ben született Árvácska - az abból 1976-ban készült Ranódy László-film a regényhez hasonlóan nagyon mélyre lehúzza az embert -, melynek borzalmai nem egészen az író fejéből pattantak ki, mint ahogy Árvácska figurája sem kizárólag az ő agyszüleménye volt, hanem egy valós személyről mintázta. Ő volt Littkey Margit Erzsébet, az író örökbe fogadott lánya, a későbbi Móricz Erzsébet, akit a férfi csak Csibének nevezett. Már a találkozásuk is érdekes volt.

Móricz Zsigmond és a fiatal Erzsébet 1936 tavaszán találkoztak a Ferenc József hídon, amely ma Szabadság híd néven ismert. A lány szomorú döntés előtt állt, éppen a Duna mélyébe akart ugrani. Móricz, aki érzékeny és figyelmes lélek volt, azonnal észrevette a lány szenvedését, és lebeszélte az öngyilkosságról. A beszélgetésük során felfedte Erzsébet tragikus életének részleteit: árvasága, apja ismeretlensége, anyja öngyilkossága mind-mind súlyos terheket raktak a vállára. Erzsébet állami gondozásba került, és a falusi családoknál nevelkedett, ahol sajnos inkább cselédként bántak vele, mintsem szeretetteljes nevelőként. Rendszeresen dolgoztatták, megalázták, és sokszor bántalmazták. Tizenhét évesen elhatározta, hogy megszökik a falusi életből, és Budapestre menekült. A fővárosban ágybérlőként próbálta megkeresni a kenyerét, majd alkalmi munkákból, végül pedig prostitúcióból tartotta fenn magát, hogy túlélje a mindennapokat.

Móricz örökbe fogadta, a nevére vette és taníttatta. Csibe cserébe vezette az író Leányfalun álló otthonában a háztartást, és közben részletesen mesélt az életéről. Móricz 1500 oldalnyi jegyzetet készített a lány monológjaiból, melyek egy részét előbb 28 novellában dolgozta fel, majd pedig az egészet egybegyúrva megírta az Árvácskát, vagyis Csibe életének regényes történetét - csak persze a végén tragikus lezárással. Kettejük kapcsolatát némiképp árnyalja, hogy az író naplójából kiderült, hogy közte és a lány között nem is apa-lánya, hanem szeretői viszony volt, sőt a rossznyelvek szerint a lány gyermekének - akit a nagytermészetű Móricz ugyancsak örökbe fogadott és a nevére vett - a valódi apja nem más, mint az író volt.