Phaistos-korong: az ősi titok, amely több mint egy évszázada rejtélyes homályban lebeg.

1908-ban Kréta szigetén egy régész felfedezett egy apró agyagkorongot, amely tele volt érthetetlen szimbólumokkal. Ezt a különleges leletet ma Phaistos-korongként ismerjük, és története számos megoldatlan rejtéllyel bűvöli el a tudósokat és a történelem iránt érdeklődőket.

A modern régészet egyik izgalmas rejtélyét testesíti meg ez a kis tenyérnyi ősi agyagkorong, amelynek funkciójáról és jelentéséről a tudósok között máig heves diskurzus zajlik.

1908. július 3-án Federico Halbherr, az olasz régész, tanítványa, Luigi Pernier és csapata izgalmas ásatásokat végeztek a dél-krétai Phaistosban, egy minószi palota romjainál. A munkálatok során rábukkantak egy titokzatos föld alatti lelőhelyre, ahol elszenesedett csontok és hamu jelezte egykori élet nyomait. A felfedezések közül különösen figyelemre méltó volt egy aranybarna agyagkorong, amelyet Pernier talált meg, és amely az ásatás egyik legérdekesebb tárgyának bizonyult.

A korong mindkét oldalát spirális alakzatban elhelyezett apró képek borítják. Ma, több mint száz évvel később, a Phaistos-korong megfejtése még mindig megoldatlan feladat, bár sokan remélik, hogy egyszer feltárhatják általa az ősi minószi civilizáció titkait.

A korong a heraklioni régészeti múzeumban tekinthető meg. Méreteinek köszönhetően - 6,5 hüvelyk átmérőjű és 1,5 hüvelyk vastag - könnyen kézbe vehető. A valódi céljára vonatkozó szilárd bizonyítékok hiányában sokféle elgondolás született vele kapcsolatban.

Vannak olyan elméletek, amelyek szerint ez a különleges eszköz egy olyan csillagászati térkép, amely könnyedén magunkkal vihető, és amelyet a napfogyatkozások megfigyelésére, vagy akár egyfajta holdalapú naptárként alkalmaztak. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a kígyók és létrák hagyományos játékának motívumait idézi, míg mások azt állítják, hogy inkább egy vallási ének vagy himnusz szövegét rejti magában.

Vannak olyan elméletek, amelyeket a tudományos közösség többsége teljesen abszurdnak tart. Ezek közé sorolható az a spekuláció is, miszerint a korong egy Atlantiszból származó relikvia, a Minotaurosz labirintusának titkos térképe, vagy netán egy földönkívüli lény által használt csillagközi navigációs útmutató. Egyesek úgy vélik, hogy ez egy hordozható csillagászati térkép, míg mások vallási himnuszok vagy ősi játékok nyomait vélik felfedezni benne.

A minószi civilizáció a bronzkori tengerjáró kereskedők fényes társadalma volt, amely híres volt impozáns palotáiról, virágzó városairól és gazdag művészetéről. A tudósok zöme a korongot az i.e. 1800-1600 közötti időszakra helyezi, amikor a minósziak a bronzkor legfontosabb tengeri kereskedőiként tűntek fel. Pernier számára, aki egy sikertelen krétai régészeti expedíció után találta meg a megfejthetetlen írásos emlékét, valószínűleg óriási szenzációt okozott a felfedezés, amely újabb kérdéseket vetett fel a minószi kultúrával kapcsolatban.

Bár a korong megőrződése kivételesen jó, néhány szakértő, például Jerome M. Eisenberg, kétségeit fejezte ki annak hitelességével kapcsolatban, és azt állította, hogy Pernier maga készíthette el. Ennek ellenére a régészeti bizonyítékok egyértelműen alátámasztják a korong eredetiségét, hiszen olyan lelőhelyen bukkantak rá, ahol más, elismert minószi tárgyak is előkerültek.

A Phaistos-korongon 45 különféle szimbólum található, amelyek egy spirális formációba rendezve összesen 241 vagy 242 karaktert alkotnak. Az ismétlődő jelek embereket, állatokat, növényeket és különböző eszközöket ábrázolnak, gyakran utalva a mindennapi élet szokásaira. Az egyes szimbólumok csoportosítása valószínűleg szavak kommunikálására szolgál. A szöveg a krétai hieroglifákhoz hasonlít, azonban eltér attól, valamint a Lineáris A írásrendszertől is.

A nyelvészek szerint az írás egy szótagos rendszert képezhetett, de a megfejtéséhez több információra lenne szükség. Az, hogy a minósziak milyen nyelvet beszéltek, még mindig rejtély.