Rékassy Balázs megjegyzése szerint "Örömteli, hogy egy folyamatosan fejlődő politikai mozgalom ilyen kiemelt figyelmet fordít az egészségügy kérdéseire".
Magyar Péter február 15-én tartott évértékelője során kiemelt hangsúlyt kapott az egészségügyi programpontok kérdése. E javaslatok részletes áttekintésére Dr. Rékassy Balázs orvossal és egészségügyi szakmenedzserrel közösen vállalkozunk a sorozatunk következő epizódjában.
Az egészségügy Magyar Péter számára kiemelkedő fontosságú terület, amelyet tavaly nyáron a forró időszakban több kórházban is felkeresett, hogy bemutassa a klímahelyzet kihívásait. E látogatások során nemcsak tapasztalatait osztotta meg, hanem komoly vitába is keveredett Takács Péter egészségügyi államtitkárral, ami tovább fűszerezte a témáról folytatott diskurzusokat.
"Örömmel tapasztalom, hogy egy dinamikusan fejlődő politikai erő ennyire hangsúlyt fektet az egészségügyre és egyéb, az állam által támogatott kulcsfontosságú területekre. Nyilvánvaló, hogy érzik a kényszert, hogy foglalkozniuk kell ezzel a problémával, hiszen az embereket közvetlenül érinti a hazai egészségügyi rendszer elmaradottsága és hátrányos helyzete. Úgy tudom, a Tisza Párt már dolgozik egy részletesebb elképzelésen is, és remélem, hogy idővel egy szélesebb körű szakmai és társadalmi diskurzus alakul ki a témában" - fogalmazott Rékassy Balázs a Klasszis Médiához tartozó Mfor-nak, amikor az egészségügyi javaslatcsomag részleteit kommentálta.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) figyelmeztetett arra, hogy a kormány az egészségügyi kiadások terén 2500 milliárd forinttal kevesebb forrást biztosít, mint amennyire a fejlődő országok szintjén szükség lenne. Az 500 milliárd forintos növekedés, amelyet a Tisza Párt javasol, jelentős mértékben meghaladja a jelenlegi egészségügyi költségvetést. A párt célja, hogy a magyar GDP legalább 7-8 százalékát állami forrásokból az egészségügyre fordítsák, míg jelenleg csupán 5 százalék körüli arányt költenek e területre. Ez a különbség jól mutatja, hogy mennyire elmaradunk a kívánt szinttől.
A szakértő hangsúlyozza, hogy minden egyes forint hozzájárul a célok eléréséhez, viszont önmagában a pénzügyi támogatás nem elegendő. Szükség van egy átfogó, rövid- és hosszú távú stratégiára, amely nemcsak a kormányzati ciklusokon átível, hanem minden politikai párt számára semleges és elfogadott. Emellett elengedhetetlen egy szakmai partnerség és együttműködés kialakítása. Az egészségügyi rendszer helyreállítása Magyarországon csakis egy összefogott, egészségtudatos társadalom, a szakmabeliek partnereként való bevonásával, valamint elkötelezett és hatékony menedzsment révén válhat valóra.
"Azt kell mondanom, hogy az Európai Unió területén nem találkoztam olyan esettel, ahol a Belügyminisztérium irányítása alatt állt volna az egészségügy, és ez sikeresen működött volna. Osztom a véleményt, hogy az egészségügyi ágazatnak elengedhetetlen, hogy miniszteriális szinten legyen képviselve egy kormány keretein belül" - nyilatkozta a szakértő.
Fontos lépésnek tartja, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt (NEAK) valódi biztosítóvá kell átalakítani. Míg más országokban az állami biztosítók bevételeik 2 százalékát fordítják saját működésükre, Magyarországon ez az arány csupán 0,2-0,3 százalék körül mozog. Ez a helyzet nem teszi lehetővé a megfelelő ellenőrzési és finanszírozási funkciók ellátását. Ezen túlmenően szükséges az egészségbiztosítási felügyelet helyreállítása is, valamint a NEAK valódi biztosítói és szolgáltatás-vásárlói szerepének megerősítése.
Rékassy véleménye szerint a szakma képviselői a legjobban ismerik a belső viszonyokat, és ezzel teljes mértékben egyetértenek. Más európai államokban az orvosi kamarák szintén aktívan részt vesznek az egészségügyi stratégiák kidolgozásában és szakmai irányelvek megalkotásában, amelyeket a kormányzatnak is figyelembe kellene vennie. A MOK februárban indított kampánya éppen ezt a célt szolgálja, azonban sajnálatos módon az utóbbi időszakban nem találtak kellően fogékony fülekre a javaslataik.
A probléma megoldása kizárólag pluszforrások bevonásával lehetséges. Személyes álláspontom szerint elengedhetetlen, hogy a magán- és közfinanszírozott szolgáltatók közötti viszonyt rendezni kellene. Jelenleg a várólisták egyik fő oka, hogy a magánszolgáltatók korlátlan mértékben növekedhettek. Érthető módon elcsábították a tapasztalt középkorú orvosokat, akik megfelelő beteganyaggal rendelkeznek, és a legmagasabb színvonalon képesek dolgozni. Ezzel szemben a fiatal, tapasztalatlan orvosok, akik még nem alakították ki saját pácienstájukat, valamint az idősebb, nyugdíjhoz közel álló kollégák a közfinanszírozott egészségügyben maradtak, ami tovább csökkenti a közegészségügy teljesítőképességét. Ráadásul az állam a rendelkezésre álló keretek között korlátozza az elvégezhető vizsgálatok és beavatkozások számát. Ha valaki túlteljesít, azaz túl sok beteget kezel, a biztosító nem fizeti ki az intézménynek az ellátás költségeit. Az államnak mérlegelnie kell, hogy ha több forrást kíván eljuttatni az egészségügybe, akkor a magánszektorból kell szolgáltatásokat vásárolnia a lakosság számára, és érdemes lenne kiegészítő biztosítási lehetőségeket is bevezetnie.
