Figyelj a következő árulkodó jelekre: ha ezeket észleled, valószínűleg egy toxikus, passzív-agresszív személlyel találkozol.

A szív vágyik, de a test ellenáll: ezért manapság sokkal nehezebb intim kapcsolatokra találni.

A legtöbben jól kiszúrják a nyíltan agresszív embereket. Bár nem esik jól, ha valaki sérteget, kritizál vagy lekicsinyel, de legalább tudjuk, miért fáj.

Néha azonban a körülöttünk lévő emberek, beleértve a közeli családtagjainkat, barátainkat és kollégáinkat is, kellemetlen érzéseket keltenek bennünk, de nem tudjuk pontosan megmondani, hogy miért. Ha ez gyakran előfordul egy vagy több emberrel az életedben, akkor lehet, hogy passzív-agresszív viselkedéssel van dolgod.

A passzív-agresszivitás, ahogy a szó is jelzi, az ellenségesség közvetett kifejezésére való hajlam, például finom sértegetések, mogorva viselkedés, makacsság vagy a szükséges feladatok szándékos elmulasztása révén.

A passzív-agresszív viselkedés sajátos formája a kommunikációnak, amely gyakran rejtve marad, mivel nem nyíltan, hanem burkoltan fejezi ki az érzéseket. Ezért sokszor nehéz észlelni, még akkor is, ha a pszichológiai hatásokat érezzük. Azonban van mód arra, hogy észrevessük ezt a fajta viselkedést, és tudatosan felismerjük a mögöttes dinamikákat.

A néma bánásmód klasszikus megnyilvánulása abban rejlik, hogy az egyik fél teljes mértékben ignorálja a másikat, mintha nem is létezne. Ez nem csupán a kérdésekre való válaszadás megtagadása, hanem gyakran a másik fél jelenlétének figyelmen kívül hagyását is magában foglalja. Ez a csendes elutasítás nem csupán passzív-agresszív viselkedés, mivel rendkívül világos és nyilvánvaló a szándéka.

Az élet számos területén találkozhatunk csendes bánásmóddal, amely sokszor finomabb formában nyilvánul meg. A passzív-agresszív viselkedés nem válogat, bármilyen nemű személytől előfordulhat, de most egy férfi kolléga példáján keresztül mutatom be ezt a jelenséget.

Előfordulhat, hogy a munkahelyi folyosón az illető "véletlenül" nem ismeri fel Önt. Ennek a helyzetnek a véletlenszerű jellege miatt nehéz megállapítani, hogy valóban figyelmetlen volt, vagy szándékosan ignorálta Önt. Hasonló esetek gyakran előfordulhatnak megbeszélések során vagy egyéb interakciókban is.

Lehet, hogy a kolléga szándékosan figyelmen kívül hagyja az Ön megjegyzéseit, de ezt következetlenül teszi, így nem igazán tudja megmondani, hogy szándékos-e vagy sem.

A legtöbben felismerik, ha nyíltan megsértődnek. De a finom sértéseket nehezebb lehet felismerni, hogy mik is azok.

Lehet, hogy egy kolléga úgy tesz, mintha bókot mondana neked, de amikor elgondolkodsz rajta, rájössz, hogy valójában egy álcázott sértésről van szó. Például egy jelentést a főnöködnek fordítasz. Ő elolvassa, és azt mondja, hogy jó munkát végeztél (ez bók), de aztán hozzáteszi, hogy a jelentés "majdnem olyan jó volt, mint Jamie-é" (ez egy finom sértés).

Az apró, de éles sértések gyakran a legsebezhetőbb pontjainkra tapintanak rá, akár rejtett, akár félig nyílt formában. Vegyünk például egy olyan kollégát, aki a Princetonon végzett, míg Ön a (képzeletbeli) Miami Beach Junior College-ból szerzett diplomát. Ha ez a kolléga rendszeresen tesz figyelmetlen megjegyzéseket az iskolájáról, miközben arra célzást tesz, hogy az Ön intézménye nem éppen a legjobbak közé tartozik, akkor valószínűleg egy diszkrét, de annál bántóbb sértést kapunk.

Kellemetlen olyan emberek között lenni, akik finoman szólva is mogorvák, mogorvák, komorak, savanyúak vagy rosszkedvűek. Majdnem olyan rossz, mint olyan emberek között lenni, akik kifejezetten így viselkednek.

Például az adott személy - ha egyáltalán hajlandó reagálni Önre - úgy dönthet, hogy az Ön ártatlan kérdésére vagy megjegyzésére kissé szarkasztikus válasz érkezik. Egy zárkózott ember nem fog mosolyogni, még akkor sem, ha a kollegája egy viccet mesél, és az iroda többi munkatársa hangosan nevet.

A mogorva viselkedést tanúsító emberek finoman panaszkodhatnak mindenre, ami körülveszi őket, így a munkahelyen mindenki kényelmetlenül és szomorúan érzi magát, anélkül, hogy pontosan tudnák, miért érzik így magukat.

A makacskodás bizonyos helyzetekben előnyös személyiségjegy lehet, különösen akkor, ha fontos, hogy kiállj és kitarts az álláspontod mellett. Néha azonban a makacsság csupán arra szolgál, hogy megbüntessenek valakit.

A közvetetten makacs személy jellemzően szigorúan védi az álláspontját vagy álláspontját, és jó érvei vannak, így nem lehet egyszerűen elutasítani, amit mond, az érvelés hiányára hivatkozva.

Nyilvánvaló, hogy az illető álláspontját csupán azért védi, mert tisztában van vele, hogy ezzel irritálja Önt és a többieket, akik kénytelenek meghallgatni őt. Ahogy már korábban is említettük, a makacsság néha hasznos lehet, de ebben az esetben ez a mérgező, passzív-agresszív viselkedés tökéletesen példázza, milyen destruktív hatásai lehetnek.

Sokan találkoztunk már a makacsság színes megnyilvánulásaival, amikor a gyerekek elérik a maguk kis felnőttkorát. Legyen szó a híres kétévesek dacos világáról, a tizenévesek önérvényesítő lázadásáról, vagy más, a gyermekkor és serdülőkor határvonalán zajló szakaszokról, ezek a fiatalok hajlamosak ellenállni a felnőttek utasításainak. De végső soron, ők csak gyerekek, felfedezik önállóságukat és a világot körülöttük.

Kevésbé könnyű megérteni, ha egy felnőtt viselkedik így. Lehet, hogy van olyan kollégája, aki szinte mindig megtalálja a módját, hogy elkerülje a feladatokat, amelyeket el kell végeznie. A teljes felelősséget másokra hagyja, vagy elvállal egy feladatot, majd nem fejezi be időben.

Ha ez a munkahelyi stressz, otthoni problémák vagy halogató személyiség eredménye, akkor nem biztos, hogy passzív-agresszív viselkedésről van szó. Ha azonban gyakori, és nem egyértelműen független, külső tényezőkre vezethető vissza, akkor lehet, hogy szándékos, és passzív-agresszív viselkedésnek számít.

Bár a fent említett példák elsősorban a passzív-agresszív kollégák viselkedésére fókuszáltak, ez a fajta attitűd gyakran megjelenik a személyes kapcsolatokban és baráti viszonyokban is. Az ilyen magatartás hátterében állhat irigység, féltékenység, rejtett személyiségzavar, vagy akár olyan gyógyszeres kezelés is, amely mellékhatásként passzív-agresszív reakciókat vált ki – például egy nem megfelelően adagolt antipszichotikus gyógyszer ilyen következményekkel járhat.

Mi a legkreatívabb módszer arra, hogy passzív-agresszívan reagáljunk valakire? Gyakran nem érdemes nyíltan elmondani nekik, mit érezünk. Valószínű, hogy a legtöbb esetben már tudatában vannak a viselkedésüknek, és ha megpróbáljuk szembesíteni őket vele, lehet, hogy csak még inkább fokozzák a negatív magatartásukat, hogy bosszút álljanak.

A legjobban akkor járunk el, ha tudomást sem veszünk a viselkedésről, mintha az nem is létezne.

Ha úgy érzed, hogy a passzív-agresszív viselkedés nem érint meg, akkor valószínűleg nem sok értelme van reagálni rá, és az illető is hamarosan abbahagyhatja ezt a magatartást. Ha azonban ez a fajta viselkedés pszichésen megterhelő számodra, és nem tudod teljesen figyelmen kívül hagyni, a legjobb megoldás az lehet, ha egy kis távolságot tartasz az érintett személytől. Ez segíthet megvédeni a mentális jólétedet és csökkenteni a stresszt, amit az ilyen helyzetek okoznak.

Amennyiben az agresszor egy közvetlen kolléga, érdemes megfontolni, hogy kérjük-e a munkahelyi áthelyezésünket egy másik pozícióba, így elkerülhetjük az állandó közelséget. Ez lehet, hogy segít a helyzet javításában. Ha a helyváltoztatás nem lehetséges, törekedjünk arra, hogy a lehető legkevesebb időt töltsünk együtt az érintett személlyel.

Minden interakciónak professzionálisnak és lényegre törőnek kell lennie, ami visszatartja az agresszort az eszkalálódástól.