Schmidt Mária: Kérdések és Szabadság - Egy Gondolatmenet A szabadság fogalma mély és sokrétű, amelyhez elengedhetetlen a kérdések felvetése. Schmidt Mária gondolatain keresztül azt látjuk, hogy a valódi szabadság nem csupán a választások lehetőségét jele

A kérdéstilalom időszakában élünk, és ha nem merünk kérdéseket feltenni, szabadságunk kockázatba kerül – hangsúlyozta Schmidt Mária csütörtök este Budapesten, a Terror Háza Múzeumában megrendezett könyvbemutatón. A Széchenyi-díjas történész, aki a múzeum igazgatója is, legújabb, nyolcadik esszékötetét mutatta be "Világrendetlenség" címmel. A kötet borítója önmagában is figyelemfelkeltő, hiszen René Magritte belga szürrealista festő műve tökéletesen tükrözi a világban uralkodó zűrzavart és fejetlenséget.

A közel 400 oldalas mű egyaránt működik politikai és filozófiai olvasmányként, tudományos értekezésként, sőt, akár egyetemi tankönyvként is. Az írás olyan kiemelkedő globális eseményeket elemez, mint a háborúk, a világjárványok, az Európai Unió kihívásai, valamint a wokeizmus jelensége, Kína és Németország aktuális helyzete, továbbá az Egyesült Államok önző geopolitikai lépései. Célja, hogy feltárja a körülöttünk lévő világ ellentmondásait és zsákutcás döntéseit, miközben megoldási javaslatokat is kínál arra, hogyan léphetünk ki az önmagunkat romboló helyzetekből, és hogyan navigálhatunk a nyugati világ által teremtett bonyolult labirintusban.

Az újmarxista ideológia képviselői gyakran figyelmen kívül hagyják a globális problémákat, és mindent elkövetnek a hit, a család, valamint a nemzet szolidaritását erősítő közösségek lerombolásáért. Ebben a zűrzavaros világban nem a minőség és a szakértelem számít, hanem az, hogy másokra kényszerítik saját elképzeléseiket, miközben figyelmen kívül hagyják, hogy ezzel valójában világválságot generálnak. Ezt a nézőpontot Giró-Szász András fogalmazta meg, hangsúlyozva, hogy az egyetlen módja az ellensúlyozásnak, ha a nemzeti érdekeket helyezzük a középpontba. "A nemzetállam megőrzése az utolsó lehetőségünk a túlélésre ebben a felbolydult, értékek nélküli világban" – tette hozzá.

A laudációt követően Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója, valamint G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója mélyreható beszélgetést folytattak a szerzővel.

Békés Márton Schmidt Mária ciklusokba rendezett munkáira reflektálva - az előző kötet, a Korszakváltás, míg a legújabb a Világrendetlenség címet viseli - megjegyezte, hogy mi várhat ránk a jövőben. Optimista hozzáállással megemlítette, hogy "most határkorszakban élünk, és nem csupán a romok között lépkedünk, hanem új lehetőségeket is felfedezünk". Ezzel szemben G. Fodor Gábor úgy véli, hogy a könyv a Nyugat végéről szól, amely "megpróbálja rákényszeríteni a saját nézőpontját a világra".

Schmidt Mária véleménye szerint az egyik legfőbb problémát az jelenti, hogy a világ könnyedén elfordul a kereszténységtől, és a nihilizmus hívei nem állnak meg egy pillanatra sem, hogy átgondolják, milyen következményekkel járna a kereszténység hiánya. Azok, akik ezt a vallást próbálják lebontani, gyakran nincsenek tudatában annak, hogy valójában mit veszítenek, és fel sem mérik, hogy a hit nélküli lét micsoda ürességet és céltalanságot hordoz magában.

Felvetődik a kérdés, vajon a szerző célja-e az, hogy provokálja az olvasókat, miután éleslátással és nyers őszinteséggel fogalmazza meg kérdéseit és megállapításait. Schmidt Mária hangsúlyozza, hogy nem a provokáció vezérli, hanem saját kérdései és kétségei – amelyek valószínűleg sokakban felmerülnek – és ezeket fontosnak tartja megfogalmazni. Arra ösztönöz mindenkit, hogy ne fogadjanak el mindent kritikátlanul, amit a mainstream közvetít, hiszen sokan úgy érzik, hogy már a kérdések felvetése is tabunak számít.

- mondta a szerző, hozzátéve, bármiről is legyen szó, ha az kellemetlen a fősodor számára, azonnal jön a megbélyegzés, a ledorongolás, ami az emberek nagy részét visszatartja attól, hogy merje megfogalmazni a gondolatait, kétkedéseit.

Békés Márton kiemelte, hogy a nyugati társadalmakban észlelhető a kérdéstilalom, hozzátéve, hogy "minden demokratikus vitakezdemény elnyomásra kerül".

G. Fodor Gábor éppen ezért tekinti Schmidt Mária könyvét olyan fegyvernek a szellemi harcban, amit szuverenitási küzdelemnek nevezhetünk. A mű nem csupán érveket, hanem méltóságot is biztosít a vitához, ami rendkívül fontos. A szerző reménykedik abban, hogy azok is kézbe veszik a könyvet, akik alapvetően eltérő nézeteket vallanak, bízva abban, hogy írásai olyan vitafelületet teremthetnek, amely ösztönzi a párbeszédet és a gondolatok cseréjét.

"Bátorság kell a vitához, bátorság nélkül semmi nincs. A vita hiánya egyértelműen a másik semmibevételéről szól" - mondta Schmidt Mária.

Magyarországon az elit egy adott szegmense a jobboldali gondolkodókat nem tekinti vitaképesnek, miközben éppen ők maguk húzódnak vissza a párbeszéd elől. Talán tudat alatt érzik, hogy saját világnézetük megingott, és már nem áll olyan biztos alapokon, mint korábban.

Mindezek ellenére ő hisz a párbeszéd erejében, abban, hogy a hasznos eszmecserék képesek új perspektívák elé állítani minket. "Ha nincs vita, csupán egymás mellett létezünk, de nem valódi kapcsolatban" - vonta le a következtetést a szerző.

Aki vonzódik az intellektuális kihívásokhoz, annak érdemes Schmidt Mária művét a kezébe venni, és bátran nekivágni a rendrakás kalandjának ebben a kaotikus világban.