Schmidt Mária véleménye szerint a bucsai mészárlás kapcsán nem csupán az orosz fél vonható felelősségre.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és elismert történész, legújabb írásában a bucsai események hivatalos narratíváját vizsgálja. A Látószög című blogon közzétett cikkében kifejti, hogy az eseményeket már az első pillanattól kezdve egy szűk értelmezési keretbe próbálták beszorítani, miközben számos olyan részletet elhallgattak, amelyek képesek lennének megkérdőjelezni ezt a keretet. Schmidt szerint ez a manipuláció nemcsak a történelmi igazságot torzítja, hanem a társadalmi diskurzusra is mély hatással van.
"Bucsa nem a háború befejezését jelentette, hanem egy fontos mérföldkövet" – fogalmaz Schmidt Mária a Látószög blogon. Véleménye szerint a nyugati világ példa nélküli sebességgel határozta meg, hogy a felelősség kizárólag az orosz hadsereget terheli, azonban számos tényező kérdőjelezi meg ezt a megközelítést.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a bucsai események 2022 márciusának végén váltak nemzetközi figyelem középpontjává, amikor az orosz csapatok kivonulásával párhuzamosan több tucat civil holtteste került elő a településen, ami világszerte felháborodást váltott ki.
Ukrajna és a nemzetközi közösség azonnal háborús bűnnek minősítette a történteket, és az orosz hadsereget vádolták a brutalitás végrehajtásával. Az ukrán hatóságok, valamint a nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ és az Európai Unió, sürgősen követelték, hogy vonják felelősségre az orosz katonákat, továbbá nemzetközi vizsgálatot indítottak a bucsai események körülményeinek feltárására.
A bucsai mészárlás kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a konfliktus nem csupán katonai, hanem humanitárius dimenzióban is súlyosbodjon, ami újabb nemzetközi szankciók bevezetését eredményezte Oroszország ellen.
Schmidt Mária úgy véli, az eseményeket az első pillanattól kezdve egyetlen érzelmezési keretbe kényszerítették.
Schmidt Mária az ENSZ 2024 áprilisi informális meghallgatására utalva hangsúlyozza, hogy olyan videófelvételek kerültek bemutatásra, amelyek szerinte nem illeszkednek a hivatalos narratívába. A cikkben említett felvételen Bucsa polgármestere, Anatolij Fedoruk, az orosz erők kivonulásának napján boldogan közli, hogy a város felszabadult. A történész szerint azonban a háttérben "sem meggyilkolt civilek, sem tömegsírok" nem tűnnek fel, ami éles ellentétben áll a hivatalos jelentések tartalmával.
Ugyanezen a meghallgatáson Adrien Bocquet, francia önkéntes, aki a helyszínen tartózkodott, tanúskodott. Elmondása szerint "a holttesteket később hozták a helyszínre, és a testek friss állapotban voltak." Schmidt Mária szerint Bocquet vallomása következtében súlyos következményekkel kellett szembenéznie: elveszítette munkáját, és fenyegetésekkel is találkozott. A történész hangsúlyozza:
Amit ő mondott, azt senki sem vitatta, csupán elkerülték, hogy beszéljenek róla.
Bocquet jelentése szerint olyan kivégzésekre is fény derült, amelyeket ukrán fegyveresek hajtottak végre orosz katonai foglyokon. Az eseményeket rögzítő videófelvételek is készültek, amelyek további részleteket szolgáltatnak a történtekről.
A bucsai mészárlás hivatalos magyarázata szerint az orosz csapatok visszavonulása után felfedezték több száz civil holttestét. Ezek közül sokan kivégzésszerű módon, míg mások kínzások nyomait viselve, meztelenül kerültek elő. Az ukrán hatóságok és a nemzetközi médiák mind a mai napig kitartanak e narratíva mellett. Schmidt Mária viszont más álláspontot képvisel:
Az ukrán hadvezetés, amely a háború kitörése óta szigorú katonai cenzúrát alkalmaz, gyorsan kidolgozta a bucsai eseményekhez kapcsolódó forgatókönyvét, narratíváját és hangulatát. Az események értelmezésére és kommunikálására azonnal reagáltak, hogy formálják a közvélemény és a nemzetközi közösség percepcióját.
A történész véleménye szerint a világot megrázó képsorok mögött álló igazi szándék nem a háború lezárása, hanem éppen ellenkezőleg, annak kibővítése állt.
