Szánthó Miklós véleménye szerint Ukrajna államként nem lenne képes hatékonyan működni a nyugati anyagi támogatás nélkül.
Ezzel - legalábbis elméletileg - kihúzta volna az orosz háborús propaganda méregfogát. Az más kérdés, hogy Putyin vajon miért hitt volna Bidennek. De egy elvi deklaráció legalábbis megnyitotta volna a párbeszéd lehetőségét, ám a demokraták - és London - ilyesmire a liberalizmus hegemonizáló logikája miatt képtelenek voltak. Ehelyett a háború eszkalálását és pénzelését választották, rákényszerítve a kontinentális Európát, hogy saját érdekével szembemenve számolja fel minden kapcsolatát az egyébként valóban agresszor Oroszországgal. Ez, mint látjuk például energetika vagy kereskedelempolitika terén, önsorsrontó lépés volt - és amely szankciókat a nagy nyugat-európai országok igyekeznek is kerülőutakkal kicselezni.
A NATO-csatlakozás levételét az asztalról Kellogg kulcsfontosságú feltételnek tartja a béketárgyalások megkezdéséhez. Ez mennyire elfogadható kompromisszum Ukrajna és a nyugati szövetségesek számára?
Ahogyan fogalmazott "Ukrajna nyugati szövetségesei" nem alkotnak egy masszív tömböt. Olyan országokról beszélünk, amelyek maguk is rendkívül megosztottak politikailag. A háborúpárti kormányok meggyengülőben vannak, szétesett a német kormánykoalíció is. Ráadásul a Patrióta frakciócsoport megalakulásával létrejött egy békepárti politikai erő ott, ahol a legnagyobb szükség volt erre: Brüsszelben, az oroszlán barlangjában. Előbb-utóbb az ottani bürokratáknak is be kell látniuk, hogy Trump győzelme után az EU egyedül nem lesz képes a háborút finanszírozni. De ezt még képtelen megérteni az a háborúpárti brüsszeli koalíció, amelyik az EPP-S&D-Renew Europe együttműködés keretében - amelynek tagja a Tisza és a DK is - a "végső győzelemig" támogatná az ukrán oldalt a háborúban. A NATO-országoknak ugyanakkor igazából sem katonai, sem gazdasági érdekük nem fűződik az ukrán tagsághoz, a felvetésnek magának is pusztán politikai okai vannak. És ez élesen szembemegy a NATO eredeti elvével, nevezetesen, hogy egy csatlakozó ország erősítse a szövetség biztonságát, ne gyengítse azt. Ehhez kell visszatérni. Azért is most a kapkodó plusztámogatás Washingtonból és Brüsszelből Ukrajnának, mert tudják: január 20., Trump hivatalba lépése után teljesen más lesz a politikai környezet e téren is.
Kellogg szerint biztonsági garanciák szükségesek ahhoz, hogy az ukránok hajlandók legyenek tárgyalni Oroszországgal, még akár területi veszteségek árán is. Milyen formában lehetne ezeket a garanciákat biztosítani, hogy mindkét fél bizalommal fogadja azokat?
Valóban, ez a tízmillió dolláros kérdés - sőt, valószínűleg ennél is többről van szó, hiszen az Egyesült Államok és Európa már dollárszázmilliárdokat fektetett ebbe a konfliktusba, ami sajnos további vérontásokkal zárult. Ahogy már utaltam rá, a háború utáni béketárgyalások során eddig nem volt példa arra, hogy a feltételeket előre rögzítették volna. Úgy vélem, hogy első lépésként egy tűzszünetre van szükség, és csak ezt követően lehetne munkához látni a béke előkészítéséhez szükséges keretek kidolgozásában. Egy háború után a legmegbízhatóbb biztosíték az, ha a rendezés olyan, amelyet egyik fél sem kívánna felborítani. Nyilvánvaló, hogy Ukrajna államként nem tudna fenntarthatóan működni nyugati támogatás nélkül, így ezzel lehet nyomás alá helyezni őket, például a pénzügyi források befagyasztásának kilátásba helyezésével - nem is beszélve a katonai támogatásról. Az orosz felet pedig azzal lehetne ösztönözni, hogy ha nem nyitnak a párbeszéd felé, az Egyesült Államok fokozhatja katonai potenciálját, amit Moszkva és mások is el szeretnének kerülni. Trump is hangsúlyozza ezeket a nyomásgyakorló eszközöket, amikor arról beszél, hogy hamarosan békét kellene elérni - ez a valódi "béke az erő által" filozófiája. Fontos figyelembe venni, hogy a háborúpárti Nyugat ma magabiztosan áll, mert tudja, hogy Washington támogatására támaszkodhat, ha nem éppen a bátorítására. Ha ez a támogatás megszűnne, Berlin, Párizs és London teljesen más geopolitikai realitásokkal néznének szembe - és akkor kiderülne, hogy a magyarok nem csupán véleményt formáltak, hanem igazuk volt.
