Trump nem képes megakadályozni a globális energetikai átmenetet.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Trump elnöksége alatt sem tudta megakadályozni a zöld átállás folyamatát, és valószínűleg most sem fog. Az ok rendkívül egyszerű: a technológiai innovációk, az egyre meredekebb tanulási görbék és a csökkenő költségek következtében a tiszta energia sok helyen már olcsóbbá vált, mint a fosszilis tüzelőanyagok. Az energetikai forradalom 2017-ben kezdetét vette, ám azóta már szuperszonikus ütemben fejlődik. A dinamizmusát nem a politika vagy a kormányzati intézkedések, hanem a piaci erők táplálják. Például Texas, amely hagyományosan a republikánus párthoz kötődik, élen jár az Egyesült Államokban a megújuló energiaforrások terjedésében. A politikai tényezők már nem képesek megakasztani az amerikai energetikai átállás lendületét.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a politika ne lenne hatással az amerikai átállás ütemére. A Trump-kormányzat már most is aktívan dolgozik a környezetvédelmi és klímavédelmi szabályozások enyhítésén, a belföldi olaj- és gázkitermelés előmozdításán, a gáztüzelésű erőművek támogatásán, valamint a tiszta energiát és az elektromos járműveket (EV-ket) népszerűsítő ösztönzők eltörlésén.
Ez azonban nem lesz elég ahhoz, hogy megállítsa az amerikai energetikai átállás előrehaladását. Trump "nemzeti energiavészhelyzetről" szóló állításai ellenére az USA 2019 óta nettó energiaexportőr, és már most is több olajat termel, mint bármelyik ország a történelem során. Mivel az árak alacsonyak, az amerikai olaj- és gázkitermelés pedig már most rekordszintű, a fosszilis energiahordozók termelésének szintje nehezen fog sokkal magasabbra emelkedni a közeljövőben, függetlenül attól, hogy Trump mit tesz.
A megújuló energiaforrások terjedése továbbra is dinamikusan folytatódik, amit a fokozódó energiaigény és a csökkenő költségek – különösen a napenergia esetében – fognak ösztönözni.
A külföldi energetikai átállás következményei szempontjából Amerika globális klímavédelemben betöltött vezető szerepének visszaszorulása jelentős, de nem végzetes hatással bír. Trump döntése, hogy ismét kilépteti az Egyesült Államokat a párizsi klímamegállapodásból, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének finanszírozásának leállítása, komoly következményekkel jár. Ez a lépés csökkenti a fejlődő gazdaságok számára elérhető klímavédelmi forrásokat, ami visszafogja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a gyorsabb klímavédelmi intézkedések irányába mutatnak. Egyes országok, mint például Argentína és Indonézia, könnyen arra az útra léphetnek, hogy Trump példáját követve mérsékeljék saját klímavédelmi erőfeszítéseiket.
De ahogyan az amerikai energetikai átállás megállíthatatlan, úgy a globális átállás is az.
Más iparosodott államok is erősen elkötelezettek a párizsi klímavédelmi megállapodás iránt, és hasonló piaci erők befolyásolják őket, mint amelyek az Egyesült Államokban formálják a fejlődést.
A legfontosabb kérdés, hogy Kína - mint a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója - öt évvel előrébb tart a kibocsátási csúcs elérésében, mint ahogy az korábban 2030-ra volt tervezve. A napelemek, elektromos autók és akkumulátorok gyártói Kínában már most is dominálják a globális ellátási láncokat, és nem állnak meg terjeszkedési ambícióikkal csupán az amerikai kereslet vagy a piacra kerülés körüli változások miatt. A Trump-adminisztráció politikáját lehetőségek tárházának tekintik, amely révén növelhetik globális piaci részesedésüket, felgyorsíthatják a technológiák elterjedését, és tovább csökkenthetik az árakat.
Miközben az Egyesült Államok a tiszta energia terén egyre inkább hátrányba kerül Kínával szemben, a megújuló energiaforrások költségeinek folyamatos csökkenése egyre több feltörekvő piacot bátorít arra, hogy a hazai nap- és szélenergiát részesítse előnyben a volatilis importált fosszilis energiahordozókkal szemben.
A tiszta energiaforrások forradalma olyan erőteljes gazdasági és technológiai impulzusok által vezérelt, hogy semmilyen egyesült állam vagy politikai vezető nem képes megállítani a már elindult folyamatokat. A világ energetikai átállása megállíthatatlanul fog folytatódni, még ha az előttünk álló úton néha nehézségekkel is kell szembenéznünk.
Ian Bremmer egy neves politikai tudós és elemző, aki különösen ismert a globális politikai és gazdasági trendekkel kapcsolatos mélyreható elemzéseiről. Munkássága során hangsúlyozza a geopolitikai kockázatok és a globális események hatásait, amelyek befolyásolják a nemzetközi kapcsolatok dinamikáját. Bremmer emellett a "Gzero" világ fogalmát népszerűsítette, amely azokra az időszakokra utal, amikor a globális vezetés hiányzik, ami bizonytalanságot teremt a nemzetközi színtéren. Írásaiban és előadásaiban gyakran foglalkozik a technológia, a populizmus és a globális gazdaság összefonódásával, valamint azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a világ vezetői szembenéznek a 21. században.
Politológusként, az Eurasia Group nevű geopolitikai kockázatelemző és tanácsadó vállalat alapítója és elnöke, valamint a nemzetközi politikai kérdésekkel foglalkozó GZERO Media médiacég vezetője. Tagja az ENSZ mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű tanácsadó testületének végrehajtó bizottságának. Jelenleg a Columbia Egyetemen oktat, korábban a New York University professzori posztját töltötte be.
