Természetesen! Itt egy egyedi szöveg Végel László "Bizalmi válságban" című művének inspirációjára: --- **Bizalom és válság: Egy kor tükrében** A modern társadalom szövetét átszövik a bizalom kérdései. Minden interakció, minden kapcsolat alapja a kölcsö

Az év végén több szerbiai város úgy döntött, hogy elhagyja a tűzijátékokat és a hagyományos főtéri újévváró koncerteket. A belgrádi szilveszter éjszaka hangulata is kérdésessé vált. Ez nem meglepő, hiszen Szerbia egy turbulens évet zárt mögött.

Egymást követték a kilencvenes évekre emlékeztető demonstrációk. Százezrek tüntettek országszerte a lítiumbányászat ellen, a belgrádi tömeges gyermekgyilkosság után ugyancsak százezrek vonultak fel és demonstráltak a fővárosban és az ország nagyobb városaiban, azonban a kormány ügyes kivárással, időnként rendőri beavatkozással elejét vette a komolyabb fordulatnak.

Mindez azt jelzi, hogy a tömegek nem rendelkeznek tartós mozgalmakat létrehozó politikai programmal. Egy-egy "botrányos eset" erős érzelmi felindulást vált ki, amelyek azonban nem tartósak. A tüntetések sorra lelohadtak, a kormánypárt pedig haladékot nyert. Ebben e patthelyzetben vészesen terjedt az apátia, amelyből sem a kormány, sem az ellenzék nem talált kiutat. Az elemzők egyik része a széthúzó ellenzéket hibáztatta, a másik része pedig rezignáltan tudomásul vette, hogy a nemzet többsége a tekintélyelvű kormányzást választotta. Még a független közvélemény-kutatók is arra a felismerésre jutottak, hogy Vučić elnök népszerűsége minden egyes demonstráció után növekedett.

Aleksandar Vučić körül egyre inkább megfeszülnek a diplomáciai szálak, ahogy az európai nagyhatalmak egyre inkább felfigyelnek rá. Emmanuel Macron számára pedig a lítium mellett más, mélyebb érdekek is vezérlik a kapcsolatépítést.

Senki sem gondolta volna, hogy az apátia mélyén egy bizalmi válság kezd érlelődni. A november elsejei tragikus újvidéki esemény után azonban minden megváltozott. Az újvidéki vasútállomás előtetője váratlanul összeomlott, 15 ember életét követelve, és ezzel elindítva egy rendkívül heves tüntetéssorozatot. A polgárok hangosan követelték a jogi és politikai felelősség megállapítását, valamint a felújítási munkák dokumentációjának nyilvánosságra hozását. A város középületeinek falaira véres kezek nyomai kerültek, kifejezve a dühöt és a frusztrációt. Az első felindultság után azonban a baljóslatú demonstrációk néhány nap alatt elhalványultak; úgy tűnt, hogy ezúttal is a megszokott forgatókönyv valósul meg: a tüntetések felcsillannak, majd gyorsan feledésbe merülnek.

Ez alkalommal azonban másképp alakultak a dolgok. Az egyetemisták aktívan közbeléptek, blokád alá vonták az egyetemeket, és a forgalmas útkereszteződéseknél közlekedési zárakat léptettek életbe. Minden nap 11 óra 52 perctől (a baleset időpontjától - a szerk.) 12:07-ig néma csendben megálltak az utcán, hogy 15 perc erejéig tisztelegjenek a 15 áldozat emléke előtt. Felszólították az intézményeket, hogy végre tegyenek lépéseket: állapítsák meg a jogi és politikai felelősséget, és tegyék nyilvánossá a vasútállomás felújításához kapcsolódó dokumentációt. Ahogy teltek a napok, a demonstrációk lelkesedése nem csökkent.

Aleksandar Vučić a közeljövőben népszavazást indít, amely során a szerb állampolgárok véleményét kérdezi meg arról, hogy lemondjon-e elnöki posztjáról.

A kormányt váratlanul érte az egyetemisták demonstrációja, amely sokkolta a hatalmat. Kezdetben verőlegényeket küldtek az utcákra, majd a diákokat külföldi bérenceknek titulálták. Kisebb engedmények is történtek, és Vučić elnök párbeszédre hívta a fiatalokat, miközben a titkosszolgálat, a Biztonsági-Információs Ügynökség is beavatkozott. Letartóztatások zajlottak, és a diákokat, valamint szüleiket baráti megbeszélésre idézték be. Vučić a napokban (nem először) a bizalmi népszavazás lehetőségét is felvetette, de ez a javaslat nem nyerte el a diákok tetszését. Ők továbbra is azt hangsúlyozzák, hogy az intézmények működésének helyreállítása és a felelősség megállapítása a legfontosabb.

Az egyetemisták határozottan kifejezték álláspontjukat: nem hajlandók tárgyalni Vučić elnökkel, mivel véleményük szerint neki nincs alkotmányos felhatalmazása erre. "Ki vagy te, hogy kérdezz?" és "Véres a kezetek!" – zengték hangosan az elnöki palota előtt. Kijelentették, hogy őket nem az elnök, hanem az intézmények működése foglalkoztatja. A főügyész irodája előtti demonstráción véres kezeket mutogattak, miközben menyasszonyváró szerb dalokat énekeltek, majd a közszolgálati televízió előtt követelték a tisztességes tájékoztatást. Tüntettek a Biztonsági-Információs Ügynökség irodája előtt is, és bejelentették, hogy ellátogatnak az alkotmánybírósághoz is. "Elvárjuk, hogy az alkotmánybíróság végezze a dolgát" – mondta mosolyogva egy miniszoknyás egyetemista lány a független N1 televíziónak.

A tüntetések csúcspontja a belgrádi Slavija téri nagy demonstráció volt december 22-én, amelyhez csatlakoztak a belgrádi polgárok, főleg azok a szülők, akiknek a gyermekei a tüntető egyetemisták között voltak. Szervezetten megjelentek a földművesek és a tanügyi dolgozók is. A tér és a környező utcák megteltek, a hivatalos jelentések szerint is 28-29 ezer, a nem hivatalosak szerint pedig vagy 100 ezer ember jelent meg. A mintegy két óra hosszat tartó demonstráció a maga nemében bámulatos volt. 15 percig néma csendben gyászolta a tömeg az újvidéki áldozatokat. Lehet, hogy elfogult vagyok, nyilván a nagyvilágban akadnak számosabb tüntetések is, de bevallom, soha sehol nem láttam a csend és a hangos tiltakozás ilyen nemes találkozását, mint ezúttal Belgrádban. A gyászoló tüntetők magasba emelték világító mobiltelefonjukat, baljós csendben ragyogott a tér. Aztán felzengett a tömeg, a jelenlevők beszámolója szerint sosem volt ilyen hangos a Slavija tér.

Késő este a közösségi hálón a polgárok kifejezték hálájukat az egyetemistáknak, akik megszabadították őket az apátiától és a félelemtől. A következő napokban az egyetemi tanárok elismerték: ők is féltek a hatalomtól, az egyetemistáktól tanulták meg legyőzni félelmüket. Egyetemi tanárok együtt meneteltek a tanítványaikkal és meglepődve tapasztalták hallgatóik elszántságát, észjárását, mivel eddig abban a tudatban éltek, hogy a fiatal nemzedék apolitikus, alig várja, hogy diplomázzon, s aztán vegye a vándorbotot. Többek között azzal jellemezték őket, hogy csak az internetet bámulják és csak a Facebook meg a TikTok érdekli őket. Most azonban kiderült, hogy sokkal többről van szó. Valóban nem nézik a tévét, nem vesznek tudomást arról, mit ír a kormányhű bulvársajtó vagy a kormánypropagandát terjesztő bulvártévé. A közszolgálati televízió tényleg nem játszik semmilyen szerepet az életükben. Ők az interneten saját nyelvet alakítottak ki, amelyet nem tud értelmezni a hatalom.

Az ellenzéki pártok iránti bizalom hiánya ellenére a tömeg végre rátalált a remény sugárára, és az egyetemistákban látja a megváltást. A polgárok egyre lelkesebben és tömegesebben csatlakoznak a diákokhoz, akik számára éjjel-nappal ételt biztosítanak. Ízletes falatokkal, meleg takarókkal és süteményekkel kedveskednek, így a fiatalok jelezték, hogy az ellátmány bőséges, csupán vízre lenne szükségük. Még aznap színes ballonokkal teli autósorok gyülekeztek az egyetem kapuja előtt. A földművesek is csatlakoztak a mozgalomhoz, traktorokkal és hatalmas kondérokkal érkeztek Belgrádba és Újvidékre, hogy ízletes hallevest, halpaprikást és gulyáslevest kínáljanak a tüntetőknek és támogatóiknak. Több ezer ember kiszolgálására is gondosan felkészültek, hogy egy kis ínycsiklandó étkezéssel támogassák a közös célért küzdőket.

"A 2025-ös év kezdetét egy szokatlan tüntetéssel ünnepelték a szerb diákok, akik kifejezték, hogy az előző év elmaradásai miatt még mindig adósok a jövővel."

Ezekben a különös időkben várta Szerbia az új esztendőt. Várta volna, de az egyetemisták határozott üzenetet küldtek: "Nem várjuk az újat, amíg a régit nem tisztáztuk!". Szilveszter éjszakáján 11:52-től 0:07-ig terveztek némán tüntetni, hogy így adózzanak az újvidéki áldozatok emlékének. A tömeg készen állt, hogy méltóságteljesen várja az új évet, a nagy erkölcsi győzelmet, talán még csodára is számítva. A legfrissebb felmérések szerint körülbelül 18-19 ezer ember gyűlt össze némán a belgrádi Egyetemista téren és környező utcákban, mobiltelefonjaikat magasba emelve világítva meg a teret. Megható volt látni a fiatalok elszánt, de egyben szomorú arcvonásait. Eközben, mindössze néhány száz méterre, a Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást tartott. A Vučić elnök kedvenc médiájában, a Pink tévében feltűnő neofolk énekesek giccses dalokkal szórakoztatták a kormánypárti közönséget, akik petárdákkal ünnepeltek. Ez a kontraszt pontosan tükrözte a mai Szerbia állapotát. Szilveszter éjjel nem csupán két politikai tábor, hanem két eltérő kultúra nézett farkasszemet egymással.

Az egyetemista közösség jelentős erkölcsi diadalt aratott, ugyanakkor ez még nem jelent politikai sikert. A helyzet bonyolultabb, hiszen a hatalmon lévő politikai elit világossá tette, hogy semmiféle narancsos forradalom nem jöhet szóba. A kormány egyelőre elkerüli a közvetlen erőszakot, ám a tüntetések ellen irányuló propaganda folyamatosan fokozódik. Ismeretlenek, valamint ismert közéleti személyiségek provokációkat generálnak a demonstrációkon, miközben a titkosszolgálat informális kihallgatásokra hívja be az egyetemistákat. Ezen kívül, különösen a kettős állampolgársággal rendelkezőkről, szigorú személyes adatokat közölnek az interneten, hogy ezzel is alátámasszák, miszerint a tüntetők idegen érdekekkel összefonódva cselekednek. Vojislav Šešelj, aki rendszeres vendége a kormánypárti médiának és elismeréssel beszél Vučićról, nyíltan kifejtette, hogy bár nem ellenzi a kettős állampolgárságot, javasolja, hogy az érintettek inkább hallgassanak.

A kormány természetesen aggódik a "narancsos forradalom" árnyékában, bár az egyetemista demonstrálók nem hangoztatnak kormányváltásra utaló jelszavakat. Csupán azt követelik, hogy az intézmények szigorúan tartsák be az alkotmányt. Az ő korrupcióellenes programjuk azonban arra utal, hogy egy jelentős morális erővel bíró reformmozgalom bontakozik ki. Az egyetemisták kevesebbel is beérik, mint az ellenzéki pártok, de ez a "kevesebb" elegendő lehet ahhoz, hogy megingassa a koalíciós pártok hatalmát, sőt, mélyreható változásokat idézzen elő Szerbiában. A Szerbiai Szocialista Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség továbbra is teljes mellszélességgel támogatja Aleksandar Vučićot, aki nemrégiben azt nyilatkozta, hogy Szerbiát számos irányból komoly fenyegetések érik. Állítása szerint a horvát titkosszolgálat irányítja az egyetemisták mozgalmát. (Soha nem gondoltam volna, hogy a horvát titkosszolgálat képes lenne ennyi fiatalt mozgósítani; ilyesmire még a CIA sem képes!) De ez csak a kezdet. Délen Albin Kurti koszovói miniszterelnök azzal a szándékkal készül, hogy véglegesen csapást mérjen a szerbségre – folytatta az elnök. Északon pedig az autonomisták szervezkednek, és a Vajdasági platform néven ismert programjuk állítólag szecessziós veszélyt hordoz, mivel célja Slobodan Milošević vívmányának, a Vajdaság autonómiájának csökkentésének eltörlése, valamint az 1988-89-es "joghurtforradalom" előtti állapotok helyreállítása.

Mindennek tetejébe az Egyesült Államok 2025. január 15-től szankciókat rendelt el a szerb olajiparra, ami komoly kihívás elé állította Szerbia gazdaságát. A külső ellenség említése nyilvánvalóan a tüntetések leállítására irányuló Vučić-stratégia része, de a kérdés az, hogy milyen módszerekkel kívánja elérni ezt a célt. Az egyetemisták azonban egyre inkább hangsúlyozzák, hogy kitartásuk töretlen, ám sikerük kulcsa a polgárok széleskörű támogatásában rejlik. Egy dolog biztos: az egyetemisták morális győzelme jelentős változásokat hozott a szerbiai lakosság hangulatában és közérzetében. Legyőzték a közöny és a félelem szellemeit. Mondataikban Bibó István híres gondolata is visszhangzik: "Demokratának lenni annyit jelent, mint nem félni." Szerbiában újra megjelent a remény fénye. Hogy ennek milyen politikai következményei lesznek, azt talán még a delphoi jósnő, Püthia sem tudná megjósolni.