Verebes István számára a fulladás gondolata igazán rémisztő volt: "Elöntött a félelem a halálom lehetőségétől."

Verebes István egy fontos döntést hozott, amikor búcsút intett régi szenvedélyének, a dohányzásnak. "Egy éve nem gyújtottam rá, és ennek hátterében egy Covid-járvány is állt – nem a súlyos, hanem a kisebbik változata. Két-három héttel később azonban nehezen kezdtem lélegezni. Egy pillanatra megijedtem, aztán jobban lettem, és orvosi vizsgálatra mentem. A feleségem figyelmeztetett: 'Ne dohányozz!' Én pedig csak annyit mondtam, rendben. Letettem a cigarettát, és az első napokban egyáltalán nem hiányzott. Talán megijedtem a halál gondolatától, attól, hogy megfulladhatok. Ötven éven át voltam rabja ennek a szenvedélynek... De ami a legérdekesebb, hogy most, hogy már nem dohányzom, valóban nem érzem a hiányát – mesélte. A színész, aki egész életében a cigarettafüst árnyékában élt, még színházvezetőként is megengedte magának, hogy bárhol rágyújtson, még a nézőtéren is. Azonban a halál közelsége új perspektívát adott számára. "Gondolkodtam, mennyire szomorúak lesznek a szeretteim. Nem tudom őket vigasztalni, nem tudom mondani nekik, hogy ne gyászoljanak, és éljenek tovább! Amire vágyom, az már nem elérhető számomra. Nemcsak a gyerekeimre és unokáimra gondolok, hanem a négyezres könyvtáramra is, amelyből háromezerötszáz könyvet biztosan nem olvastam el. Ki fogja ezeket elolvasni, ha a sors nem ad nekem időt?" – osztotta meg gondolatait Kadarkai Endre Hallgatlak – Jótanácsok az élethez című podcastjában.