Vízkereszt ünnepe Vajdaságban egy különleges jelentőséggel bír, hiszen a helyi közösségek hagyományai és szokásai színesítik ezt a napot. Az ünnep nem csupán a víz megáldását, hanem a megújulást és az új kezdeteket is szimbolizálja. A helyiek ilyenkor kül
Január 6-án a keresztény világ Jézus Krisztus megjelenésének ünnepét tartja, amely különleges jelentőséggel bír a hívek számára.
A 4. század elején kezdődően január 6. liturgikus ünneppé vált, és ez a hagyomány gyors ütemben terjedt el először a keleti, majd a nyugati keresztény közösségek között. 312 és 325 között a keresztények elkezdték megünnepelni ezt a napot Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegző eseményének, valamint a Háromkirályok, azaz a napkeleti bölcsek látogatásának tiszteletére. Az ünnep görög elnevezése epifánia, ami megjelenést vagy kinyilatkoztatást jelent.
A keleti egyházak hagyományában a születés és az epifánia ünnepe sokáig összefonódott, hiszen Jézus születése egy új világosságot hozott az emberiség számára. Isten megjelenése a földön nem csupán a zsidóság számára volt jelentős, hanem a napkeleti bölcsek révén a pogány népekhez is eljutott a Megváltó születésének örömhíre, ezzel egyetemes üzenetet közvetítve.
Máté evangéliuma (Mt 2,1-12) alapján a háromkirályok, akik a betlehemi csillag fénye alatt érkeztek, keletről jöttek Júdeába, hogy tiszteletüket tegyék az újszülött Jézus előtt. Hódolatuk jeléül ajándékokat hoztak: aranyat a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek. Az evangéliumban mágusokként említik őket, nevüket azonban nem közlik. A hagyomány szerint hárman voltak, és a 8. században élt Beda Venerabilis már nevüket is megörökítette: Caspar, Melchior és Balthasar, vagyis Gáspár, Menyhért és Boldizsár.
Január 6-án az Egyház nem csupán Jézus Krisztus megkeresztelkedésére emlékezik, hanem ennek mélyebb hatásait is ünnepli, kiemelve a víz megszentelésének jelentőségét. Ezen a napon a szentmise elején a püspök vagy a pap hagyományosan vizet szentel, ami az ünnep elnevezésének alapjául szolgál. A bizánci egyház is megőrzi ezt a szent hagyományt, de két különböző formában. A vízszentelés nemcsak a január 5-én tartott Szent Bazil Liturgiájának végéhez kapcsolódik, hanem a január 6-ai Szent Liturgiához is. Az előesti vízszentelési szertartást a görögkatolikus egyház templomaiban végzik, míg január 6-án a papok és a püspök a folyókhoz is ellátogatnak, hogy ott is megszenteljék a vizet, ezzel mélyebb kapcsolatot teremtve Jézus Krisztus megkeresztelkedése és az esemény szimbolikája között. Ahogy a vízszentelési sztihira is megfogalmazza: "Ma a vizek természete megszenteltetik, és a Jordán kettészakad, s hullámainak folyását visszatartóztatja, látván a vizében keresztelkedő Üdvözítőt."
A magyarság körében a vízkereszt ünnepéhez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok során, és hagyományosan ekkor kezdődik a húshagyó keddig (a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző nap) tartó farsang is.
Vízkeresztkor veszi kezdetét a házszentelések időszaka, amely a 15. század óta kialakult hagyomány. E szertartás keretében a pap szentelt vízzel hintázza meg az otthonokat, házakat, miközben áldását adja a bennük élőkre és dolgozókra. A házszentelés után általában az ajtóra felkerül az adott évszám, valamint a népi hiedelem szerint a Háromkirályok neveinek kezdőbetűi: 20 + G + M + B + 25. E betűk az eredeti latin áldásformula, a Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e házat) kezdőbetűit is szimbolizálják. (forrás: magyarkurir.hu)
