Vollmuth Krisztián: Amikor Csabán járok, mindig megállok egy pillanatra Bartoss Ferenc mellszobra előtt.

A magyar kereszténység fennállásának ezredik, a békéscsabai római katolikus az egyházközség alapításának 785., újraalapításának 250. évfordulója, valamint a belvárosi katolikus templom felszentelésének 90. évfordulója alkalmából volt egy jubileumi ünnepségsorozat 2000-ben Csabán, amelynek része volt Bartoss Ferenc kanonok mellszobrának leleplezése is a templom kertjében. A negyed századdal ezelőtti avatás kapcsán a szobor készítőjével, Vollmuth Krisztiánnal beszélgettünk.

Emlékeim szerint a felkérés a szobor elkészítésére egy különleges találkozón született meg. Az egyik művészeti kiállításon, ahol a munkáim bemutatásra kerültek, megismerkedtem egy helyi kulturális vezetővel. Ő azonnal felfigyelt a stílusomra és azokra az érzelmekre, amelyeket a műveim közvetítenek. Néhány hét elteltével kaptam meg a hivatalos megkeresést, amelyben felkértek a szobor elkészítésére. A választásom mögött álló indoklás az volt, hogy a projekthez szükséges szenvedély és elkötelezettség, valamint a helyi közösség iránti tiszteletem állt. Azt hiszem, látták bennem azt az energiát, ami életre keltheti a szobrot, és hittek abban, hogy képes vagyok megörökíteni a város történetének és kultúrájának esszenciáját. A feladat nem csupán egy művészi kihívás volt számomra, hanem lehetőség arra, hogy hozzájáruljak a közösség örökségéhez.

Kovács Péter plébános keresett meg annak érdekében, hogy elkészítsem a szobrot. Ő jól tudta, hogy katolikus háttérrel rendelkezem, hiszen már Gyenes Mihály atya és Kárpáti László atya idején cserkészkedtem. Emellett azt is tudta, hogy szobrász szeretnék lenni. Az alapokat Varga Gézánál tanultam, aki fiatal koromban sokat foglalkozott velem, ezért hálás vagyok neki. Később Szegeden, a művészeti szakközépiskolában, majd Pécsen, a művészeti karon folytattam tanulmányaimat, ahol éppen akkor indult a szobrászképzés.

- Hogyan emlékszel vissza a szobor készítésére és az avatására?

- Bartoss Ferenc pápai prelátus, kanonok, prépost 1920 és 1935 között volt plébános Csabán, a tevékenysége alatt épültek fel a katolikus bérpaloták, szépült meg a templom. Voltak képek róla és volt egy korábbi szobor is, ezek alapján faragtam meg kőből a mellszobrot egy jaminai telephelyen. Hosszú ideig tartott, de jó érzés volt ezen dolgozni. Egy kis nehézséget jelentett, amikor beemeltük a mellszobrot a korábbi helyére - most kicsit arrébb van már -, de ezt is sikerült megoldani. Ott egyébként terveztem egy teret is a szobornak, a sarkon volt egy kis domb, és három alacsony, hosszú lépcsővel lehetett elmenni a szoborig. Az átadó számomra azért is emlékezetes, mert Kárpáti László - aki akkor már Brazíliában volt szerzetes, és egy olyan iskola igazgatójaként dolgozott, ahol fiatalkorú bűnözőket oktattak-neveltek - éppen hazalátogatott, és ő avatta fel a szobrot. Szeretetteljes légkörben zajlott az ünnepség, megtiszteltetésként éltem, meg, hogy én készíthettem el ezt a művet. Egy ideje már nem élek Békéscsabán, de édesanyám (Fisher Katalin) úgy gondozza ma is, mintha csak egy családtag lenne.

- Hol élsz jelenleg, mivel foglalkozol, mennyire maradt az életed része a szobrászat, a művészet?

- Még Pécsen tanultam, amikor megnyertem egy reklámversenyt, amelynek a díja az volt, hogy kaptam egy egyéves gyakornoki állást egy ügynökségnél, Budapesten, így odaköltöztem. Amikor letelt az egy év, az akkori kreatív igazgató átment egy másik ügynökséghez, ahova engem is hívott. Ott már volt szobrászfeladat is például az egyik reklámfilmnél - egyébként valahogy végig olyan területen dolgoztam és dolgozom, ahol a kreativitásnak nagy szerepe van. Nyolc éve már, hogy szabadúszó fotós és videós vagyok, és volt néhány film, amelyben segítettem. Úgy két éve pedig, amikor ismét találkoztam Varga Gézával, felmerült, hogy jelentkezzek a szobrász szövetséghez. Azóta bennem van, hogy kisebb dolgokat készítsek. Szeptemberben lehet jelentkezni, idén ez is a terveim között van, mert szeretném újra hangsúlyosabbá tenni az életemnek ezt az oldalát. Annak idején még Pécsen Angyal Miklóssal kezdtem arcrekonstrukcióval foglalkozni, ezt Kustár Ágnessel folytattam Budapesten - ez a tevékenység az évek során más munkáim mellett is megmaradt. Mi készítettük például Szent László arcrekonstrukcióját. Szóval igyekszem kicsit visszatalálni a szobrászathoz.

Békéscsabai gyökerekkel rendelkezel, még ha hosszú évek óta máshol élsz is. Milyen gyakran van lehetőséged visszatérni ehhez a szívhez közel álló helyhez?

- Az időbeosztásom miatt sajnos ritkán tudok jönni, de ha Csabán vagyok, elnézek Bartoss Ferenc mellszobra felé is. Ott valahogy még inkább érzem azt is, milyen hálás vagyok Kárpáti Lászlónak és Varga Gézának hogy segítettek, biztattak, tanítottak, és persze az édesanyámnak, aki máig gondot visel a szoborra is.