Fedezd fel a magyar dömpert, amely sosem ismeri a feladást! Ismerd meg a DR-50 szellemét, amely tovább él, és nézd meg a videót, hogy megtudd, miért olyan különleges ez a gép!

Egy munkagép, amely messze túlmutatott a hagyományos szállítójárművek keretein: a Dutra DR-50 nem csupán egy egyszerű gép, hanem a magyar ipar fénykorának élő szimbóluma, amely a kor szellemiségét és innovációs szellemét hordozza magában.

A DR-50 születése a háború utáni újjáépítés sürgető kihívásaira adott feleletként fogható fel. Az államosított Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth gyár romjain 1950-re újra beindult a termelés, miközben a Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) olyan, költséghatékonyan gyártható és rendkívül ellenálló dömper kifejlesztésén dolgozott, amely képes volt megfelelni az ország és a szocialista blokk újjáépítési követelményeinek.

A 6 tonnás teherbírású DR-50-es modell a Csepel D-413 dízelmotorral készült, amely 60 lóerős teljesítményt nyújt. A gép különlegessége abban rejlik, hogy a hajtómű, a hátsó híd és a motor egyetlen, masszív szerkezeti egységet képeztek, ami kiemelkedő szilárdságot biztosított a masinának. A vezetőfülke igazi mérnöki remekmű: két kormánnyal és megfordítható üléssel van felszerelve, lehetővé téve, hogy a dömpert mindkét irányban könnyedén irányítani lehessen – ez különösen hasznos megoldás a szűk építkezési helyszíneken.

A plató, amely önállóan döntött el, hogy megváltoztatja a helyzetét.

A DR-50 platója egy igazán innovatív megoldással rendelkezik: a teher súlyának hatására automatikusan lebillen, majd egy hátratolással és egy hirtelen fékezéssel visszatér a szállítási pozíciójába. Ez a mechanikus önbillentés a korabeli technológiai színvonalon kiemelkedően hatékonynak bizonyult, ráadásul karbantartás nélkül működik, ami még inkább növeli a praktikumát.

A Dutra DR-50 formavilága erősen emlékeztetett az angol Aveling Barford dömperekre, amelyek az 1940-es évek végén Magyarországon is megfordultak - Fotó: Gehilio's Garage

Később megérkezett az önrakodó változat, amelyet követően 1961-ben bemutatkozott a DR-50D modell, amely már zárt fülkével rendelkezett és 7 tonnás teherbírással büszkélkedett. Ekkor el kellett búcsúznunk a dupla kormánykeréktől, de cserébe a kényelmet és a biztonságot jelentősen növelték. E típus alapjain készült el a FRAK-B1 forgórakodó, majd a továbbfejlesztett G-116 dömper, amely már 10 tonnás teherbírást és hathengeres Csepel-motort kínált.

A magyar dömper, amely világszerte elismerést nyert, különleges és egyedi megoldásaival tűnik ki.

A DR-50 nem csupán Magyarország területén, hanem a szocialista országokban is népszerűvé vált, köszönhetően a MOGÜRT külkereskedelmi vállalat hatékony forgalmazásának. Ez a masszív és strapabíró gép építkezéseken, bányászati munkálatok során, sőt még mezőgazdasági telepeken is megállta a helyét, bizonyítva sokoldalúságát és megbízhatóságát.

Érdekes, hogy a formatervezése nagyon hasonlít az angol Aveling Barford dömperekéhez, amelyek az 1940-es évek végén megjelentek Magyarországon is. Ez a hasonlóság nem véletlen, hiszen számos mérnöki megoldás szolgált inspirációként a hazai szakemberek számára, akik aztán saját, teljesen egyedi gyártású változatot alkottak meg a típusból.

Miért éppen a két kormány? A válasz a videóból kiderül! - Fotó: Gehilio's Garage

**Egy túlélő Balatonbogláron** Balatonboglár, a Balaton gyönyörű partján, mindig is különleges hely volt számomra. A nyár varázsa, a víz csillogása és a déli napfény egyedülálló élményeket kínál. Ám az idei nyár más volt. Hosszú hónapok várakozása után végre elérkezett az a pillanat, amikor útnak indultam a város felé, tele reményekkel és vágyakkal. Az út során a szívem egyre izgatottabban dobogott, hiszen tudtam, hogy a Balaton nem csupán egy tó, hanem egy új kezdet szimbóluma is. A megérkezés után a levegőben éreztem a víz sós ízét, és hallottam a hullámok lágy morajlását. A naplemente varázslatos színei festették meg az eget, miközben sétáltam a parton. Minden lépésem egy új emléket teremtett, és a régmúlt boldogságai éledtek fel bennem. Ám a tavat nem csupán a szépsége miatt keresem. Balatonboglár számomra egy túlélőhely, ahol a világ zajától távol, megtalálom a belső békémet. Itt, a természet ölelésében, újra felfedezhetem magamat, és a mindennapi élet stresszétől távol, a víz mellett ülve, új álmokat szőhetek. Ez a hely tehát nem csupán a nyári vakációk színhelye, hanem egy menedék, ahol a lélek megújulhat, és ahol a csillagok alatt egyedül, de mégis otthon érzem magam. Balatonboglár számomra nem más, mint a túlélés művészete.

Manapság már alig találni működő példányokat, de Balatonbogláron egy igazi veterán élvezi "nyugdíjas" éveit. Ez a DR-50 hűségesen szolgálta a rábízott évtizedeket, sofőrülésének taposólemeze fényesre kopott, a karosszériáján pedig jól láthatók a két évtizednyi szabad ég alatt eltöltött idő nyomai. Molnár Balázs, a tulajdonosa, ügyes kezeinek köszönhetően a dömper újra üzemképes lett - és időnként újra életre kel, hogy emlékeztessen minket a múlt dicsőségére.

A Gehilio's Garage csapata nemrégiben a legendás magyar gépek sorát bővítette, hiszen a Rába Steiger, a Dutra D4K és az UD-28 után most a ritka DR-50-es modellt is tesztelték. A felvételek nem csupán egy régi munkagép technikai jellemzőit tárják elénk, hanem a hazai ipartörténet egy különleges szeletét is megidézik.

A Dutra DR-50 nem csupán egy egyszerű dömper: ő a magyar mérnöki zsenialitás, a kitartás és az ipari örökség megtestesítője. Ez a gép nem csupán a háború viharaiban, hanem a változó rendszerek és az idő próbájában is megállta a helyét. Ma is emlékeztet minket arra, hogy Magyarország hajdanán nemcsak a kultúra, hanem a nehézgépekkel kapcsolatos tudás terén is világszínvonalú volt.

Indexkép: Gehilio's Garage