Kíméletlen őszinteséggel a gyógyszeres visszaélések sötét világáról: A Pelicot-ügy belső titkai és tanulságai.

Mit tennél, ha egyszer csak felfedeznéd, hogy az, akit apádként tiszteltél és szeretettel öleltél magadhoz évtizedeken át, valójában egy szörnyeteg? Caroline Dariannal pontosan ez a drámai helyzet állt elő, amikor napvilágra került, hogy édesapja, Dominique Pelicot milyen borzalmakat követett el az anyjával hosszú éveken keresztül. Az általa frissen kiadott könyv nem csupán egy fájdalmas szembesülés, hanem egy gyászfolyamat első lépéseinek részletes dokumentációja is, amely egyben erőteljes kiáltás minden áldozatért, akiknek történetei eddig a sötétségben rejtőztek.

Caroline Darian élete 2020. november másodikát megelőzően úgy tűnt, hogy a legnagyobb nyugalomban alakult: egy szerető férj mellett egy kisfiú boldog anyukája volt, egy francia vállalat vezető pozícióját töltötte be, és két testvérével osztozott a családi kötelékeken – nem is beszélve az édesapjáról, aki szintén aktívan része volt az életének. Ám néhány nap leforgása alatt minden megváltozott, és bár az apja továbbra is köztük volt, az élet drámai fordulatot vett.

A "Többé nem hívom Apának" című könyv, amely Darian tollából származik, az elmúlt évek egyik legmegdöbbentőbb bűntényének titkait tárja fel. A történet középpontjában Caroline áll, akinek apja, Dominique, kilenc éven keresztül folytatta borzalmas praktikáit. Az édesanya, Giséle Pelicot, akinek már akkor is hatvanas évei végén járt, időről időre erős gyógyszerekkel lett megfosztva az öntudatától, ami miatt napokra emlékét is elvesztette. Az események hátterében rejlő sötét titkok és a családi kötelékek drámai feszültsége izgalmas olvasmányt ígér.

A férj felvételeket, videókat készített az aktusokról, hogy a továbbiakban ezeket ízelítőként használva még több férfit hívhasson a családi fészekbe, úgy, ahogyan a hozzá hasonlóak őt hívták magukhoz, hogy már elkábított nőkön erőszakot tegyen.

Hét hosszú éven keresztül folyt ez a titkos tevékenység, míg végül a férfi egy plázában észrevétlenül a nők szoknyája alá rejtette a kameráját. A nők azonban nem tűrték tovább, és feljelentették őt. Az elkobzott mobiltelefon nyomozóihoz vezetett, akik rábukkantak a férfi rémisztő gyűjteményére, amelyben a titokban készült felvételek sokasága bújt meg.

mely megmutatta, minek tette ki feleségét összesen 72 elkövető által.

Mi történik, amikor az ember élete egy szempillantás alatt darabokra hullik? Darian számára az a pillanat elérkezik, amikor ráébred, hogy az apja, akire mindig támaszkodott, valójában nem az a stabil bástya, akinek hitte. Amikor kiderül, hogy az apja nemcsak a családját, hanem a biztonságát is veszélyeztette, hiszen egy HIV-fertőzött férfinek adta oda az anyját, minden megváltozik. Az apaság fogalma Darian számára hirtelen értelmét veszti, de a történet nem érhet véget itt. A felfedezés nem csupán a családi kötelékeket feszíti meg, hanem Darian lelkében is mély nyomot hagy. Az apja árulása egy új kezdet is lehet, ami arra kényszeríti Darian-t, hogy saját magát és a világot más szemszögből lássa. Kérdései és fájdalmai a jövőjét formálják, és az út, amely előtt áll, tele van ismeretlennel és lehetőségekkel.

Feltárul, hogy titkos kamerák révén figyelte őt és sógornőit, fivéreinek feleségeit. Mindezek közben Giséle, az elsődleges áldozat, a teljes életének romba dőlésével küzd. Orvosi vizsgálatoktól kezdve a rendőrségi kihallgatásokig tartó kálváriájában a szembesülés és a tagadás ellentmondásos labirintusában bolyong.

Az első néhány lidérces hónap krónikája az, amit Caroline Darion megírt.

Ahogyan a kötet borítóján a cím betűi mély nyomot hagynak, úgy hatolnak be a lélek és az elme rejtett zugába az egymást követő részletek, felfedve egy új világ titkait.

Mint lánya, gyűlöli apját azért, amit tett, és ahogyan a börtönből próbálja manipulálni áldozatát, még akkor is, amikor tagadása nevetséges álca már csak. Közben kisfiának kínját nézve siratja az elvesztett nagyapát, a megmérgezett emlékeket.

A visszatekintésekből lassan kibontakozik, mennyi igazán apró jele volt annak, hogy valami nincs rendben Dominique Pelicot körül: a rengeteg adósság, a feleségének megmagyarázhatatlan emlékezetkiesései kapcsán tanúsított furcsa magatartás, Giséle egészségi problémái mind-mind intő jelek is lehettek volna - ha az ember legközelebbi családtagjainak valamelyikéről feltételezni tudna ilyen szörnyű visszaélést. A lelkiismeretfurdalás, a csalódás, a gyász vagy időnként épp a gyűlölet leőszintébb megnyilvánulásai Caroline sorai, amelyeket nem feltétlenül jó olvasni - de kell olvasni. A gyógyszeres visszaélések ugyanis sokkal gyakoribbak, mint amit hihetnénk, és ahogyan édesanyja példája mutatja, nem csak arra kell gondolnunk, mit szórhatnak idegenek az italunkba egy szórakozóhelyen. A legszörnyűbb ragadozók ugyanis időnként az otthonunkban leselkednek ránk.

Darian könyvében nemcsak egy hihetetlenül bonyolult bűncselekménysorozat részletei bontakoznak ki, hanem arra is rávilágít, milyen súlyos veszélyek leselkednek azokra, akiket rendszeresen gyógyszerrel kábítanak el. Az olvasmány során betekintést nyerünk abba is, milyen nehézségekkel kell megküzdeni egy ilyen traumatikus élmény feldolgozása során. Az előszóban Darian édesanyját egy megbonthatatlan királynőként mutatja be, aki bátran vállalja a harcot, elutasítja az áldozatszerepet, és a szégyent az elkövetőre hárítja. Ezt az erős nőt körüllengi a bátorság és a kitartás, amely példaértékű lehet mindenki számára.

A fokozatosan feltáruló borzalmak mellett Pelicot számára különösen fájdalmas a tudat, hogy elveszítheti édesanyját a történtek következtében. A könyv lapjain nem derül ki, mi az a sorsfordító pillanat - kellett, hogy létezzen egy ilyen -, amely végül felrázza őt: annyira, hogy a nő úgy határoz, nem él a névtelenség nyújtotta lehetőséggel. Nem azért, hogy a reflektorfénybe lépjen - a 72 éves asszony biztosan sokkal inkább vágyott másra életében, mint a hírverésre -, hanem azért, hogy ne ő legyen az, aki áldozatként kénytelen szembenézni a lelepleződésekkel.

Giséle Pelicot ügye jelenleg bírósági tárgyalás alatt áll: férjét tavaly decemberben húsz év börtönbüntetésre ítélték.

de van még mellette több mint 70 azonosított elkövető, akiknek szintén bíróság előtt kell felelniük tetteikért.

Elképesztő és megdöbbentő, hogy léteznek olyan emberek, akik a saját ártatlanságukat hangoztatják, miközben a férjük jelenléte és beleegyezése szolgál mentségül a szexuális kapcsolat létesítésére. Az ügy igazi tétje abban rejlik, hogy a francia társadalom képes-e tudomásul venni: sürgősen változtatnia kell a nőket érintő bűncselekményekkel kapcsolatos hozzáállásán. A Pelicot család egykori otthonánál újságírókat fenyegettek meg, amikor négy évvel a leleplezés után riportot szerettek volna készíteni. A valósággal való szembesülés fájdalmas, de elengedhetetlen, nem csupán Franciaországban, hanem világszerte. Caroline Darian könyve egy erőteljes kiáltvány, amely fontos üzenetet hordoz, és egyben figyelmeztetés arra, hogy soha többé ne engedjük meg, hogy hasonló esetek megtörténjenek.

Darian a maga eszközeivel mindent megtesz azért, hogy ez valóban így legyen.

Egyedi és erőteljes, bár néha fájdalmasan érezhető a hangzása: a könyv arra hivatott, hogy minél több nyelven szólalhasson meg, lehetőséget adva a sokszínűségre és az önkifejezésre.