Szele Tamás: Ukrán póker A történet mélyén rejlik a stratégia és a kockázatvállalás izgalmas világa, ahol a szereplők nem csupán a kártyákkal, hanem egymással is játszanak. Az ukrán póker nem csupán egy játék, hanem egy életforma, amely tele van meglepet

Nem csoda, hogy tegnap este senki sem sietett tudósítani a Donald Trump és Volodimir Zelenszkij közötti tárgyalások eredményeiről, ugyanis nem lett volna miről beszámolni. Nem voltak értékelhető, néven nevezhető eredmények. Még üvöltözés sem volt a Fehér Házban, pedig az nagyon várhatták az orosz és a magyar kormánymédia munkatársai. De az is elmaradt.

Egyáltalán nincs miről beszámolni. A tárgyalások eseményeit a The Washington Post tudósítása nyomán osztom meg, de ne várjatok szenzációt – a végén pedig igyekszem részletesen kifejteni, miért alakultak így a dolgok. Most nézzük, mi zajlott le. A szokásos módon, pikírt megjegyzéseim a bekezdések végén, csillag alatt várnak rátok.

Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke pénteken arra szólította fel Oroszországot és Ukrajnát, hogy állítsák le a harcokat a meglévő frontvonalakon, és törekedjenek a két ország közötti súlyos konfliktus békés rendezésére. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pozitívan reagált a felvetésre, és javaslatként tekintett rá a további tárgyalások megalapozására.

*Amennyiben nem fogadja el, a további tárgyalások elmaradnak. Mindenesetre Zelenszkij idén jelentős tapasztalatot szerzett a diplomáciában és Donald Trump karakterének megértésében is.*

A javaslatot a két vezető között a Fehér Ház nyugati szárnyában tartott találkozón tette meg. Trump arra törekedett, hogy megismételje a hónap elején elért sikerét, amikor leállította a harcokat Izrael és a Hamász között. Ez volt az amerikai elnök legújabb kísérlete arra, hogy globális béketeremtőként tüntesse fel magát, de a siker esélye egyáltalán nem volt egyértelmű, mivel a következő hetekben, Budapesten találkozóra készül Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.

Putyin korábban kijelentette, hogy a békéért cserébe Ukrajna megszállt területeinek azon részeit akarja, amelyeket a csapatai jelenleg nem tartanak ellenőrzősük alatt. Trump, aki csütörtökön telefonon beszélt Putyinnal, azt mondta, hogy mindkét vezetőnek ugyanazt az üzenetet közvetítette.

"Elég vér folyt már, a határokat a háború és a bátorság kjelölte" - írta Trump a pénteki találkozó után a közösségi médiában. "Meg kell állniuk ott, ahol vannak."*

Úgy tűnik, Putyin megközelítése nem sokat változott. Az álláspontját sziklaszilárdan tartja, és legfeljebb csak új köntösbe bújtatja azt. Emlékeztet egy régi hirdetésre, amely így szól: "Szakácsot keresünk, aki minden nap más néven tudja tálalni ugyanazt a levest."

Zelenszkij Trump javaslatát a szélesebb körű tárgyalások első lépéseként értékelte, és azt mondta, hogy a nagyobb felelősség Putyinra hárul, akit azzal vádolt, hogy nem akar békét.

"Állnunk kell ott, ahol most vagyunk, az elnöknek igaza van" - nyilatkozta Zelenszkij a Fehér Ház előtt várakozó újságíróknak a találkozó után. "Ezt követően pedig tárgyalásokra van szükség" - fűzte hozzá, jelezve, hogy a jelenlegi kontaktvonalon való megállás tűzszünetet eredményezhet, így az első lépést jelentheti az "igazságos és tartós béke" elérése felé.

"A konfliktus megszüntetése Putyin döntésén áll, hiszen mi nem indítottuk el ezt a háborút" - fogalmazott.

*Zelenszkij sem enged, csakhogy ő nem is engedhet. Be kell tartsa az ukrán alkotmányt.

Trump újfent elszántan igyekszik teljesíteni kampányígéretét, hogy véget vessen az ukrajnai háborúnak, miután a gázai tűzszünet megkötése után sokat növekedett a népszerűsége.

Zelenszkij azért látogatott el Washingtonba, hogy hosszú hatótávolságú amerikai rakéták beszerzését sürgesse, melyek képesek elérni Moszkvát és a távolabbi orosz területeket is. Trump a héten többször is telefonon egyeztetett az ukrán elnökkel, és nyitottnak mutatkozott a felvetésre.

Csütörtökön, miután találkozott Putyinnal, Trump stílusa jelentősen megváltozott – ez a legújabb fejlemény a hónapok óta zajló diplomáciai tárgyalások során, ahol Trump hangulata a két fél iránti rokonszenvből frusztrációba csapott át. Jurij Usakov, Putyin tanácsadója szerint az orosz vezető figyelmeztette Trumpot, hogy ha Ukrajnának hosszú hatótávolságú Tomahawk rakétákat szállítanak, az súlyosan károsíthatja az amerikai-orosz viszonyokat, anélkül hogy bármilyen változást hozna a harci helyzetben.

*Ha ezeket a tárgyalásokat pókerjátszmának fogjuk fel, most mindhárom játékos licitál anélkül, hogy lapot cserélne.

Trump pénteken határozottan elhárította azt a kérdést, amely arra vonatkozott, hogy Putyin esetleg csupán időt próbál nyerni.

"Életem során mindig a legjobbak között versenyeztem" - nyilatkozta Trump. "Úgy érzem, ebben igazán tehetséges vagyok. A véleményem szerint ő is szeretne egy megállapodást kötni."

Donald, ne ess túlzásokba, még odáig sem jutottál, hogy a legjobbak egyáltalán szóba álljanak veled...

Egyes szakértők szerint a béke megteremtéséhez nem elég, ha Trump csak a harcok leállítását követeli.

"Ha Trump valódi tűzszünetet akar, akkor Putyint kell meggyőznie, nem Zelenszkijt. Az ukránok azt akarják, hogy véget érjen a háború. Az oroszok azonban továbbra is úgy érzik, hogy a győzelemért küzdenek" - mondta Eric Ciaramella Oroszország-szakértő, aki Trump első elnöki ciklusa alatt a Nemzetbiztonsági Tanácsban dolgozott, és jelenleg a Carnegie Endowment for International Peace vezető kutatója.

Trump politikájának kiszámíthatatlansága mindkét vezető figyelmét felkeltette. Most elérkezett az idő, hogy komoly elkötelezettséget mutassanak Ukrajna felfegyverzése, kiképzése és támogatása iránt. Ez a lépés megerősítheti azt az üzenetet Putyin számára, hogy a háború folytatásának egyre kevesebb értelme van.

*Inkább a kártyázásra pazarolja az időt ahelyett, hogy valóban játszana. De ha már így van, legalább próbálhatna jobban teljesíteni.*

Zelenszkij és Putyin versenyben állnak egymással, hogy Trumpot határozottan a saját oldalukra állítsák a háborúban, mivel mindketten úgy látják, hogy az amerikai elnök könnyen meggyőzhető és hízelgésre fogékony.

Zelenszkij számára a pénteki munkavacsora jelentette a legutolsó alkalmat, amikor a két vezető találkozott a köztük feszülő ellentétek árnyékában. Érdemes emlékezni, hogy az első találkozójuk az Ovális Irodában idén olyan következményekkel járt, hogy Trump kiutasította Zelenszkijt a Fehér Házból, míg JD Vance alelnök nyíltan hálátlannak nevezte az ukrán elnököt.

Ez alkalommal Zelenszkij péntek éjjel a Blair House falai között pihent, amely a Fehér Ház hivatalos vendégháza. Ez éles eltérést jelent az idei korábbi washingtoni látogatásaihoz képest. Trump barátságosan fogadta Zelenszkijt, és méltatta őt, mint "rendkívül erős vezetőt".

Zelenszkij úgy véli, hogy az ukránok hajlandóak megosztani a drónháborúban elért tapasztalataikat és eredményeiket az Egyesült Államokkal, amennyiben cserébe amerikai rakétákat kapnak.

Az ukrán elnök próbálta kihasználni a kereskedelmi lehetőségeket, különösen az ország ritkaföldfém-készleteihez való hozzáférést, hogy Trump támogatását elnyerje. A két fél közötti kezdeti feszültségek az amerikai követelések miatt végül egy megállapodáshoz vezettek, amelyet Trump úgy mutatott be, mint az amerikai befektetők számára elért győzelmet. A szakértők azonban figyelmeztetnek, hogy az alku előnyei leginkább békeidőben fognak érvényesülni.

Zelenszkij legutóbbi találkozója során csütörtökön Chris Wright energiaügyi miniszterrel és néhány amerikai energiaipari cég képviselőjével ült le, hogy átbeszéljék a cseppfolyósított földgáz ukrán tárolási lehetőségeit. A megbeszélés célja az volt, hogy elősegítsék az amerikai gázhoz való hozzáférés bővítését az európai piacon.

Pénteki találkozója előtt néhány órával Zelenszkij a közösségi médiában megosztotta véleményét, miszerint Putyin felhívása semmilyen hatással nem volt a helyzetre. Hangsúlyozta, hogy a szülővárosában, Krivij Rihben éjszaka végrehajtott dróncsapások is ezt bizonyítják. "Oroszország továbbra is rettegésben tartja Ukrajnát" - fogalmazott az X platformon.

Andrij Szibiha, Ukrajna külügyminisztere, örömmel számolt be arról, hogy a Tomahawk rakéták beszerzéséről folytatott tárgyalások kedvező fordulatot vettek, mivel ezáltal Putyint ismét a tárgyalóasztalhoz sikerült invitálni. Ezek a rendkívül erős rakéták képesek komoly károkat okozni az olajfinomítókban, és tovább súlyosbítani Oroszország már így is törékeny energiainfrastruktúráját. Azonban kérdéses, hogy ezeknek a rakétáknak milyen azonnali és végzetes hatása lehet, mivel a Pentagon csupán korlátozott számú szárazföldi indítóállással rendelkezik, és az ukrán erőknek alapos képzésre lenne szükségük a rendszer hatékony üzemeltetéséhez.

Zelenszkij azonban hangsúlyozta, hogy ezeket a fegyvereket kizárólag katonai célpontok ellen kívánják bevetni. Bár kétségtelen, hogy háborús környezetben egy olajfinomító is lehet stratégiai jelentőségű létesítmény, mégsem tekinthető automatikusan katonai célpontnak.

Egyes európai illetékesek szerint a Tomahawk rakéták nem annyira a harctéren fontosak, hanem inkább Washington arra való hajlandóságának jelképei, hogy növelje a nyomást a Kremlen. Ukrajna legagresszívabb európai támogatói kemény amerikai szankciókat szorgalmaznak az orosz energiahordozók felvásárlói ellen. Európa azt is fontolgatja, hogy felhasználja-e a mintegy 300 milliárd dollár értékű külföldön zárolt orosz állami vagyont Ukrajna háborús erőfeszítéseinek finanszírozására.

Választási kampánya során Trump egy zártkörű beszélgetés keretében kijelentette, hogy a háború befejezése érdekében Ukrajnát területi engedményekre fogja bátorítani. A pénteki találkozóját követően tett nyilatkozatában nem tisztázta, hogy a jelenlegi frontvonalak mentén létrejövő fegyverszünet állandósul-e, vagy csupán ideiglenes lesz, ahogyan azt Zelenszkij korábban említette.

Ez a Trumpra jellemző kettősség azonban lehetővé tette számára, hogy közvetítő szerepben sikeresen közvetítsen egy fegyverszünetet a már két éve zajló gázai konfliktusban, és elérje az izraeli túszok szabadon bocsátását az izraeli erők gázai kivonulásáért (valamint számos terrorista szabadon engedéséért) cserébe. Mindazonáltal a mélyebb alapú konfliktusok továbbra is megoldatlanok maradtak, mivel a Hamász nem volt hajlandó leteszi a fegyvert, és a fegyverszünet óta eltelt héten újra megerősítette uralmát a terület felett, miközben ellenfeleit brutálisan eltávolította.

"Azt feltételeztem, hogy ez szinte azonnal megoldódik" - nyilatkozta Trump csütörtökön az Ovális Irodában a sajtónak az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban. "Ki gondolta volna, hogy a Közel-Kelet után ezt a helyzetet is sikerül kezelnem?"

*Mit oldottál te meg, Donald? Annyit értél el, hogy a túszokat átadták, és az elhunyt túszok holttesteinek egy részét is, de nagyon nem ingyen. Ha te alkuszol, én veled nem mennék a vásárba, mert a kétpengős lovat megvéteted velem ötért.

Most vizsgáljuk meg alaposabban, hogy valójában miről is beszélünk.

Az időhúzás jelensége, amely sokszor a halogatás és a felelősségek elkerülésének kifejeződése, valójában egy izgalmas pszichológiai játék. Az emberek hajlamosak különböző okokból kifolyólag elodázni a feladatokat: legyen az a félelem a kudarctól, a tökéletességre való törekvés vagy csupán az unalom elkerülése. Most képzeljünk el egy olyan szcenáriót, ahol az időhúzás nem csupán egy egyszerű eszköz, hanem egy művészeti forma, amelyben a résztvevők tudatosan törekednek arra, hogy még inkább elnyújtsák a pillanatokat. Az első lépés ehhez a „tudatos várakozás” technikája. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy azonnal cselekednénk, megállunk egy pillanatra, és elgondolkodunk a lehetőségeinkről, érzéseinkről és ahelyett, hogy a következő lépésre lépnénk, inkább élvezzük a szünetet. A második lépés a „várakozások kreatív tervezése”. Itt az időhúzás eszközként funkcionál, lehetőséget adva arra, hogy új ötleteket gyűjtsünk, vagy éppen ellenkezőleg, lelassítsuk a tempót, hogy jobban átlássuk a helyzetünket. Ahelyett, hogy a „csinálni kell” mentalitásra összpontosítanánk, inkább a „mit is szeretnék valójában?” kérdésre keressük a választ. Végül, a harmadik lépés a „játékos időhúzás” bevezetése, ahol az elodázás egyfajta szórakozássá válik. Ki lehet találni különböző kihívásokat vagy játékokat, amelyek révén a feladatok elvégzése szórakoztatóbbá válik, miközben a várakozás örömét is élvezzük. Ezek a lépések nem csupán az időhúzás mesterévé tehetnek minket, hanem új perspektívát is adhatnak a mindennapi teendőinkhez. Az idő nem csupán egy lineáris folyamat, hanem egy lehetőség a felfedezésre és az önmagunkkal való kapcsolat elmélyítésére.

Trump számára a Tomahawk nem csupán egy fegyver, hanem egy titkos ütőkártya a politikai játszmákban. Amikor a kártyákat osztogatják, a Tomahawk egy olyan eszköz, amelyet ha Zelenszkijnek ad, akkor egy rendkívül erős pozícióba kerül, míg Putyinnak legfeljebb megőrizheti. A valódi probléma az, hogy Trump a Tomahawkot egy egyszerű játékbeli elemként kezeli, egy festett kartonlapként, aminek az értéke nem a valóságában rejlik, hanem a közmegegyezés és a politikai konvenciók által alakított jelentésében. Ez a nézőpont adja neki a bátorságot, hogy bátran használja.

Putyin már fegyvernek látja, és több okból is mindent megtesz annak érdekében, hogy ne kerüljön Ukrajnába. Ennek az egyik oka az, hogy a Donbásszban pár napja elkezdett esni az eső, és ez az időjárás tartósnak ígérkezik. Tudjuk, hogy az orosz harcmodor a háború során sokat változott, már megtanulták, mi az a sártenger, vagyis raszputyica, ami az invázió elején annyit ártott az orosz páncélos erőknek. Tudhatták volna már otthonról is, mert a jelenség orosz földön is létezik, de valamiért nem vették figyelembe. Ezért is, meg azért is, mert a klasszikus orosz taktika (tüzérségi fedezet mellett rengeteg gyalogos támad az áttörő páncélos ékek nyomában) nem vált be, sőt, az orosz páncélosok is fogytán kezdenek lenni, az utóbbi évben már inkább csak a legkülönbözőbb, többnyire civil járművekkel támadó rohamcsapatokat vetették be. Mármost raszputyicában ezek sem működnek. Gyalog is, lovon is, kerékpáron, rolleren, görkorcsolyán, mindenképpen elsüllyed, aki rohamra indul. A frontvonal állni fog, míg be nem áll a kellő mértékű fagy, és az nem holnap lesz. Maradnak a drónok és a rakéták, meg időnként a tüzérség, míg azt is szét nem lövik, hiszen a sártengerben azt sem lehet menekíteni. Ha viszont a Tomahawkok megsemmisítik a tatársztáni dróngyárat és az Engelsz-2 légibázist, akkor maximum a frontokon lehet bevetni a kisebb drónokat, a civil lakosság és az energia-infrastruktúra irányított rakétákkal és Shahedekkel való bombázásának szó szerint lőttek. Tehát Putyin minden eszközzel hátráltatni akarja a Tomahawk-üzletet.

Zelenszkij számára most ez az egyetlen realista esély, hogy változtasson a helyzeten. Ugyanakkor úgy tűnik, Trump inkább csak javasolja ezt a fegyvert, mintsem komolyan szándékozna azt leszállítani.

Tehát mit látunk? Trump pókerezik, Putyin licitál, Zelenszkij minden erejével tartja a tétet.

Ezt nemcsak a budapesti csúcs során fogjuk tapasztalni, hanem még hónapokkal később is érezni fogjuk a hatását.

Ezért Budapest nem válik Ukrajna Trianonjává, ahogyan azt a terjedő mém sugallja. Putyin Budapesten sem fog azonnal cselekedni; inkább licitálásra készül, hiszen előbb időre van szüksége, hogy megerősítse amúgy is gyenge lábakon álló haderejét.

A játszma hosszú ideig tart majd, a licit folyamatosan elnyúlik, és a tét egyre csak nő. Trump áll a bank mögött.

Egyszer meg kell majd mutatni a lapokat, de az nem lesz egyhamar.